Péntek este az ausztráliai Anthony Carter lett a 110. külföldi játékos, aki tétmeccsen pályára lépett a Kolozsvári Vasutas színeiben. Vele együtt pedig nemcsak a 32. ország, hanem az ötödik kontinens is felkerült a klub térképére, már csak ázsiai futballista nem volt még a Fellegváron. Camora és Tadé pedig már egészen előkelő helyet foglal el az örökrangsorokban.
Tovább →

Gonosz egy sport néha a foci, mert egyetlen igazán jól eltalált lövés többet érhet tucatnyi kísérletnél. Hiába volt a bajnoki városi derbyn is mindvégig a Vasutas az aktívabb csapat, körbelőtte a hazai kaput, majd Petrucci felelőtlensége és Jakolis hibája miatt először vesztett meccset az Arénában.
Tovább →

Ha lehet még egyáltalán fokozni manapság a kolozsvári derby abszurditását, hát most összejött: a két kispadon összesen 840 bajnoki meccs és 90 gól tulajdonosai foglalnak majd helyett edzőként – úgy, hogy mindezt csapattársként hozták össze a ’90-es években, az U színeiben.
Tovább →

Egy ilyen melós csapatot, mint ez a Galac, csak iparos-focival lehet legyőzni, és ebben most jobb volt a Vasutas. Nem játszott olyan szervezetten és pontosan a csapat, mint három nappal korábban az Astra ellen, de ezúttal a harcosság is elég volt a győzelemhez. Dican Feri pedig vezetőedzőként továbbra is veretlen.
Tovább →

Ha van valami jó ebben a húsvéti meccsdömpingben, akkor az a kiszállások hiánya. Április első tíz napjában négy meccse volt/lesz a Vasutasnak, és ebből csak egy hazai pályán, mégis csupán egyszer kellett utaznia a csapatnak. A giurgiui túra pedig hozott három morálnövelő pontot, úgyhogy joggal reméljük, a Liga 1 leggyengébb csapata ellen is begyűjt még hármat a csapat.
Tovább →

Napoleón mondta annak idején a tábornokairól, hogy őt nem érdekli milyen jó stratégák, csak az, hogy szerencséjük legyen. Hát a CFR-nél egyelőre a Dican Feri ez a szerencsés edző, aki beugróként továbbra is veretlen (4 győzelem, 2 döntetlen), és nemcsak teljesen váratlanul győzött, hanem visszahozott valamicskét az őszi Miriuţă-féle fociból is.
Tovább →

Fáj még a kupakiesés, de az élet megy tovább. Van még hátra 11 bajnoki meccs a szezonból, és hiába tudjuk, a CFR sorsa nem a pályán dől el ezen a tavaszon, azért jó lenne végre megmutatni, hogy több van ebben a csapatban, mint a tavaszi eredmények. Nyolc nap alatt három meccs jön, kezdésnek egy giurgiui túrával.
Tovább →

Hogy végül magától mondott le Eugen Trică a CFR vezetőedzői posztjáról a kupakiesés után, vagy a klub csak udvarias formában fogalmazta meg a menesztését, az szinte teljesen mindegy. Nyolc mérkőzés győzelem nélkül, egyetlen rúgott gól, kiesés a kupából a gyengébb játékosállományú ősellenség ellen – köszi, de ebből most elég volt.
Tovább →

…amíg ki nem fogy belőle a sör. A magyar-görögre hajazó mérkőzésen mindkét csapat nagyon óvatos volt: veszíteni egyik sem akart. A lutri viszont nem jött be: a 11-esekben a városi rivális ellen eddig nagyon  erős KVSC most alulmaradt. Még az is megeshet, hogy mostani házigazdáink a kupadöntőt saját pályájukon játsszák majd.
Tovább →

Ritka blogtörténeti pillant tanúi lehettek, Tisztelt Asztaltársak. Április elseje és a városi derby a sors különös szeszélye folytán egy napra esik. Meg kell bolondulni. A bajt tetézi, hogy Bogrács Huba épp ebben a pillanatban érkezett meg Budapestről, meglehetősen beállítva. Egy piros-fehér-zöld sál van a nyakában és egyfolytában azt üvöltözi, hogy „Ria-Ria-Hungária!” meg azt, hogy „Dárdai Pál a legnagyobb király!”.
Tovább →