C3, ahogy Bogrács Huba látta

#

Bogrács Huba a bérelhető alteregó csöppet sem meglepő módon a kocsmában ült. Idáig a történetben nincs semmi különleges, ilyesmi úgyszólván naponta előfordult. Bogrács Huba mégis egy kicsit kínosan feszeng kényelmes ülőhelyén. Kényelmetlenségét az okozta, hogy a csíkszeredai Ólommadárban ő volt az egyetlen, aki a KVSC-nek szurkolt az FK Csíkszereda ellen. Ő sem érti, hogyan történt, de nem lincselték meg.
 Tovább →

Svéd zakótól a fémgolyóbisig

#

Kedves Asztaltársak, holmi teljesen indokolatlan akadémiai elfoglaltság miatt – amelynek eredményeképpen közel 1200 oldalnyi még fölöslegesebb 5. századi görög teológiai levelezést jelenttettem meg a washingtoni székhelyű The Catholic University of America nevű rongy kiadónál – szóval emiatt az üresjárat miatt nem volt érkezésem ide posztolhatni. Hát most akkor nekiveselkedek, és alcímekkel megtűzdelten összefoglalom az eddigieket, hogyaszongya:
 Tovább →

Cakkumpaks után Lúgané

#

Más dolog a citrompótló és megint más a pót-lócitrom – tartja a régi mondás. A Lugano, azaz lúganyé ellen hatalmas mázlink vala, tisztelt Asztaltársak. Jóval nagyobb, mint amilyenbe gyermekkoromban Máthé Sanyi bácsi vagy Márkó Lajcsi bácsi lovai mögött haladva valaha is beleléptem. A két héttel korábbi főlegvári cakkumpaks után újfent a vendégek csúsztak el a lótrágyán.
 Tovább →

Mocskos Paks helyett

#

Először játszik magyarországi ellenfél ellen a Kolozsvári Vasutas, így eszünkbe jutott, hogy milyen is lenne mocskos posztot írni előzetes gyanánt – de letettünk róla. Részint azért, mert mégiscsak anyaországi véreinkkel mérkőzünk meg, részint mert nem akarunk pofára esni, mint a zsíros kenyér. A Paks csatársora meglehetősen fajsúlyos, olyan egyéniségekkel, mint Böde Dani és Ádám Martin. Ki az a hülye, aki velük ujjat akar húzni? Van más jó hírünk is. Előkerült Bogrács Huba, a bérelhető alteregó. Végre képet is küldött magáról.
 Tovább →

A Szebent szebben is kupán verhettük vóna

#

Habemus Cupam! – mondá Kupán, kit tegnap este Aradon nem vertek kupán. Pedig vót rá esély. Főleg a végin.

Én tegnap reggel Aradra valék menendő a sorskegyelméből a Kolozsvári Vasutast a Hermannstadttal román kupailag jól összeereszteni. Merthogy ami a Kupán forog asz engem érdekel, mert családi nekünk. És nemcsak névleg. Merthogy senki sem minden, azaz „no man est ómen”, ahogy mondani szokják a féldeák udvari tikett szerint. Hát megvót a kupa, 3-2 ide, ami nálam különleges élményt képeszett, és még nem is kellett érte Kairóba utaznom holmi sofőröket nyolc napon túl gyógyuló testi sértéssel felérő tettleginzultussal jobb belátásra bírni.
 Tovább →