Azaz: „Paks nékünk” – mondhatnánk némileg egyháziasan, mintha mise történt vóna. Merthogy kihúzták nekünk a Paksot az Európa Liga első selejtezőkörébe ellenfélnek.

Ama híres „Békesség néktek!” (görög eredetiben: Εἰρήνη ὑμῖν, ejtsd: eiréné hümin) a meglepett tanítványok számára hangzott el Jézus szájából húsvét napján (Jn 20,19). A középkori latin rendtartásban ez az üdvözlet lett a „Pax vobiscum”, amit a magyar miseszövegben gyakran „Béke veletek” fordításban hallunk. Jelenleg viszont újfent Károli Gáspár fordítása illik ránk jobban, hiszen a Pax (akarom mondani Paks) nem velünk, hanem ellenünk van. Tehát nem „Paks veletek”, hanem „Paks nektek”, illetve szabadabb fordításban: Nesztek Paks. Köszönjük.

Titkon reméltük is, hogy az első ellenfél hátha elérhető távolságban (és pl. nem a kies Kazahsztánban) vár majd bennünket az újabb európai KVSC-kalandtúrán. Igyekszünk is összeszedni magunkat, és nekik megyünk, mint a zatom, főleg, hogy az övék a hírek szerint elég rossz. Mármint Roszatom. Természetesen a mi (csapat)részecskéinket is jócskán fel kell gyorsítani ahhoz, hogy méltó erőt mutassunk fel, de ezen hadd főjön az edző és a stáb feje. Ha pedig sikerülne ez a pikk-Paks (még ha nem is pikkpakkra), akkor a következő körben vár minket Citad Ella nővére. Bizonyos Lúd-anyó. Egyesek Luganónak mondják a vén libát, de az is lehet, hogy nem lúdrul, hanem lúrul van szó, a Lugano pedig közönségesen lúgané. Na de aszt majd csak később puhatoljuk ki, ha igaz, mert addig több baj van, mint ahány emeletes Drugics kartács Melanie nevű létrája, úgyhogy haladjunk szépen sorban. Egyelőre megérkezett Muhar és még néhány gyanútlan tettestárs (hogy mennyire állandó jellegűek, az majd ezután derül ki), talán útban van Burca, és akkor hátha nem másznak a pofánkra ezek az élményre éhes ellenfelek.

Addig is Hajrá Fijjugh!