Régen nem írtam, kedves Asztaltársak, hát akkor most megint. A sikeres nemzetközi továbbjutás után viszont házon belül és országon kívül Romulus és Remus alkalmasint rémes fiaival kerít szembe minket a kárörvendő, vak Fortuna. Vagy inkább Citad Ella?
Tovább →

Ezt is megértük, tisztelt Asztaltársak. 3 napon belül kétszer az U. Tehát U2. Először a kupában 1-1, másodszor a bajnokságban 2-1 ide. És az összes gólt mi rúgtuk. Tehát metoo?

Tovább →

Igen, tisztelt Asztaltársak. Akarom mondani: igen tisztelt Asztaltársak, a Slavia egy héten belül másodszor is kikapott a főlegvári Fijjughtól, ez esetben a Főlegvár új gyepén. Ennél szebb gyepavatást el sem képzelhettünk volna.
Tovább →

Mi egyebet mondhatnánk az október 6-án a Slavia Prága otthonában szerzett egygólos győzelemnél a fenti, meglehetősen Tarantinós kijelentésnél? A fiúk hatalmas meglepetést okoztak, ami nem győzte örvendeztetni a mi szíveinket.
Tovább →

Látványos gólokkal parádés győzelmet aratott a Kolozsvári Vasutas. Régóta várok arra, hogy leírhassam ezt a mondatott Tisztelt Asztaltársak. A gólokat sajnos csak utólag láttam, mert a melóba gályáztam éppen a mérkőzés ideje alatt, de azok esztétikai értékéből ez semmit nem von le.

Tovább →

A szlovén Maribor elleni kettős párharc csaknem hajszálra úgy alakult, mint a jerevániakkal folytatott küzdelem – azzal az elhanyagolhatatlan különbséggel, hogy megint az utolsó percben született a gól, de a végén mi nevettünk. Száraznak tűnt Mari bora, de a végire megédesedék, azaz édes leve. Mármint a leve. Megvan a Konfetti Liga csoportkör!
Tovább →

Hiú reményekkel ültem le csütörtök este a Bleriotba a tévé elé, Tisztelt Asztaltársak. Mégpedig azt a hiú reményt tápláltam, hogy egy remek Kolozsvári Magyar Nap megkoronázásaként látok egy jó mérkőzést, amelynek a végén győz a Kolozsvári Vasutas. Csalódnom kellett. Olyan dögunalmas volt a meccs, hogy háromszor is belealudtam. Esztétikiai szempontból sok mindent el lehet mondani erről a találkozóról, csak azzal nem lehet vádolni, hogy látványsport lett volna. Kár érte, mert minden adott volt elvileg egy igazán kiváló estéhez.
Tovább →

Két gólt rúgtak, két piros lapot kaptak és győztek a Kolozsvári Vasutas játékosai és Hoban gólpasszainak száma is pont kettő. Röviden összefoglalva ennyi történt, no meg Dan Petrescu sem érzi jól magát, ha egy idényben legalább egyszer ki nem állíttatja magát pofázásért. De ahogy mondani szokták: minden jó, ha a vége jó.
Tovább →

Miután a takarékra állított Főlegvári Lóvasút vasárnap éppen csak lekörözte a hét sebből vérző (ilymódon sebes) Rapidot, csütörtökön este már időnként laza ügetésre váltva három nullra megverte a félprofi andorrai Inter d’Escaldes együttesét.
Tovább →

Be kell vallanom királyian, egyszerűn és kövezetlenül, kedves Asztaltársak, hogy nem ilyen poszt megírására készültem. De amióta Örményország bajnoka, a messze földön rettegett (ugye milyen jól hangzik?) Jereváni Pjunik a kettős párharc végén, éppen teliholdkor büntetőkkel kiütötte a Kolozsvári Vasutast a Bajnokok Ligája selejtezősorozat első fordulójából, méghozzá úgy, hogy – Csaba barátunk szakkifejezésével élve – egyenesen a Konfetti Liga bugyraiban landoltunk, hát csak keresem a szavakat. Amiket végül megtaláltam, alább olvashatják.
Tovább →