Úgy tűnik tekintettel van rám a Kolozsvári Vasutas, ha élőben nézek meg egy meccset, akkor nyernek a fiúk. Az előző bajnokság utolsó fordulójában öt rúgott góllal kényeztettek, a Páfosz ellen egy góllal nyertek, most meg hármat rúgtak a Botoșaninak. Mit mondjak? Meg voltam elégedve a szolgáltatással.
keg posztjai
Pofán vágott Páfosz
Nem volt jó meccs, de győzött a Kolozsvári Vasutas. Ezzel a mondattal gyakorlatilag mindent el is mondtam, amit a Páfosz elleni Konferencia-liga selejtező mérkőzésről el lehet mondani.
Tovább →
Szerencsés együttülés
Tudom, a csillagok szerencsés együttállásáról és nem együttüléséről szokás beszélni. De esetünkben szó nincs csillagokról. Üstökösökről sem. Csak emberekről, szerencséről és ülésről. A két ember, akiről szó van: McPásztori mester és jómagam. Hosszú idő után fordult ugyanis elő, hogy mindketten egyszerre ültünk a lelátón a Kolozsvári Vasutas hazai mérkőzésén. Egy régi edzőmeccset leszámítva először egymás mellett. Mi se hittük volna el előzetesen, de alig ültünk le egymás mellé a csapat átlag tízpercenként lőtt egy gólt. Igaz, hogy csak az első félidőben, de ezt akkor is teljes joggal nevezhetjük szerencsés együttülésnek.
Tovább →
B3: na ugye, hogy megmondtam
Egy félidő alatt eldöntötte a meccset a Kolozsvári Vasutas a Rapid otthonában, Bîrligea meg annak rendje, s módja szerint lőtt egy mesterhármast. Mutu távozása után helyreállt a világ rendje. A Prima Sport kommentátorai edzőbuktatásról pusmogtak. Nekem fogalmam sincs az volt-e, továbbra is vallom, hogy mindenki abban az összeesküvés elméletben hisz, amelyikben akar.
Tovább →
Bogrács Huba szilveszteri dilemmája
Bogrács Huba szokatlanul mogorva volt a napokban, úgy tűnt mintha teljesen elmélyült volna gondolataiban. Sokáig hallgatott. Látszott rajta, hogy valamin erősen töpreng. Olyan arcot vágott, mint Neo a Matrixban, amikor eldönti, hogy melyik pirulát vegye be. Végül nagy nehezen kibökte, hogy utazni készül. De még mindig nem értettem, hogy mitől jelent ez akkora nagy gondot számára, hogy órákig csak ezen rágja magát. Harapófogóval kellett belőle kiszedni az infót. Kiderült az a baja, hogy negyven pluszos fejjel megszerezte a jogsit, és most azon vacillál, hogy autóval induljon útnak vagy teleportáljon.
Tovább →
Kommentfogó #25: Kezdésnek nem rossz
Győzelemmel kezdte az új bajnoki idény a Kolozsvári Vasutas, Tisztelt Asztaltársak. Ennél több pontot egy forduló után nem lehet szerezni. Bizakodni viszont lehet. Vissza lehet szerezni azt a bajnoki címet, de nem fogják ingyen adni. Lehet nem ártott, hogy sorozatban nem lett meg a hatodik bajnoki címe is a fiúknak, mert lassan kezdtük természetesnek venni, pedig ez korántsem magától értetődő. Ebben a dög melegben most ennél többre nem futja. RJA asztaltárs fotói elmondják helyettem is a lényeget.
Vérszagra gyűl az éji vad
A walesi bárdok néhány sora jutott eszembe. Nem feltétlenül az eredeti sorrendben „Ah! lágyan kél az esti szél /Milford-öböl felé; /Vérszagra gyűl az éji vad”. A szabad asszociációs láncok már csak így működnek: teljesen figyelmen kívül hagyják a hagyományos logika szabályait, de még a józan paraszti észre sincsenek tekintettel.
Tovább →
Szilveszter: Bogrács Huba tíz éves
Először nem jött, hogy elhiggyem. Másodszorra sem. Ötletekre vadászva újra olvastam saját korábbi szilveszteri posztjaimat (a legelső sajnos nem elérhető, mert az még a Népsportos hőskorszakban jelent meg) és ekkor szembesültem a ténnyel: 10 éves lett Bogrács Huba, a bérelhető alteregó. Meglepődtem mint az utászok, amikor télen leesik az első hó. Az idő vasfoga kíméletlenül repül felettünk.
Kommentfogó #24: gólszépségverseny
Látványos gólokkal parádés győzelmet aratott a Kolozsvári Vasutas. Régóta várok arra, hogy leírhassam ezt a mondatott Tisztelt Asztaltársak. A gólokat sajnos csak utólag láttam, mert a melóba gályáztam éppen a mérkőzés ideje alatt, de azok esztétikai értékéből ez semmit nem von le.
A nézhetetlen mérkőzés
Hiú reményekkel ültem le csütörtök este a Bleriotba a tévé elé, Tisztelt Asztaltársak. Mégpedig azt a hiú reményt tápláltam, hogy egy remek Kolozsvári Magyar Nap megkoronázásaként látok egy jó mérkőzést, amelynek a végén győz a Kolozsvári Vasutas. Csalódnom kellett. Olyan dögunalmas volt a meccs, hogy háromszor is belealudtam. Esztétikiai szempontból sok mindent el lehet mondani erről a találkozóról, csak azzal nem lehet vádolni, hogy látványsport lett volna. Kár érte, mert minden adott volt elvileg egy igazán kiváló estéhez.
Tovább →