Igen, tisztelt Asztaltársak. Akarom mondani: igen tisztelt Asztaltársak, a Slavia egy héten belül másodszor is kikapott a főlegvári Fijjughtól, ez esetben a Főlegvár új gyepén. Ennél szebb gyepavatást el sem képzelhettünk volna.

A hatalmas öröm mellett nem sok újdonságot írhatunk. Miután Prágában végigvédekeztük a meccset, és a fékevesztett Janga egyetlen góljának köszönhetően hazahoztuk a három pontot, lehetett rá számítani, hogy idehaza sem lesz könnyebb dolgunk. De arra egyikünk sem mert volna fogadni, hogy ugyanaz a csapat, nagyjából ugyanolyan játékkal, hasonló statisztikai adatok mellett másodszor is kifogjon a költségvetésben, egyéni tudásban és értékben nálunk többszörösen erősebb cseheken. A pontrúgásaink (és főleg a szögleteink) azonban egyre nagyobb mértékben tesznek ijesztővé bennünket az ellenfelek szemében. A 10. percben szögletrúgás következtében fújták be a javunkra a jogos büntetőt, amelyből a szolgálatos Deac közbejöttével már a 11. perctől vezettünk.

Apropó Deac: az UTA elleni 1-1-gyel záruló meccsen szögletből Deac önmagát alakította, és éppen Boateng volt a szolgálatos Vinícius: így vezettünk azon a meccsen. Isac pedig (a tetű, aki majdnem a Sougout harcképtelenné tevő Evrával került egy szintre nálam) úgy találta el Deac lábát, hogy nézni is rossz volt. A Slavia elleni meccs előtt arról volt szó, hogy Deac bokája kb. háromszorosára dagadt: ehhez képest nemcsak pályára lépett, hanem először elvégezte a szögletrúgást, amiből a büntető született, majd a kulcsfontosságú vezető gólt is berúgta. Szünet után is maradni akart volna a pályán, de DP bölcs előrelátással meggyőzte, hogy adja át a helyét: jól jön még az öreg a háznál a következő sűrű összecsapásokon is…

A dupla csuklós buszt be kellett húzni ugyan a tizenhatos elé, de meg kell adni, hogy a fijjugh hihetetlen hatékonysággal védekeztek. Az ellenfélnek 62%-os labdabirtoklása ellenére mindössze 4 darab kaput eltaláló lövése volt egész meccsen. Scuffetnek tehát négyet kellett védenie, viszont a védelem becsületére legyen mondva: további 8 lövést blokkoltunk. Ehhez képest nekünk összesen két kaput eltaláló lövésünk volt, és mindkettő bement. A második úgy, hogy a 85. percben Rogernek kellett átmennie Deacba (ha már az eredeti jó 40 perce nem volt a pályán), Yuri Mathiasnak pedig Viníciusba: a pazar fejesbe Kolár beleért ugyan, de hárítani nem tudta. Felrobbant a nézőtér: az első két csoportmérkőzés utáni egyetlen pont birtokában vajmi kevesen gondolhattak arra, hogy éppen a csoport legerősebbjétől vesszük el mind a hat pontot, ráadásul kapott gól nélkül.

A fentiek mellett még a fair play díj is minket illet, hiszen a mi 3 sárgánkhoz képest a csehek hetet inkasszáltak ezen a meccsen: igaz, hogy az egyik sárgát éppen Yeboah kapta, aki így nem játszhat a Szíváspor ellen. Sebaj, van meccs bőven: majd felléphet a Sepsi vagy akár kétszer az U ellen. A Szíváspor ugyan szintén legyőzte a Balkánit, így nekik is 7 pontjuk van, mint nekik, de ezzel a győzelemmel a Fijjugh valószínűleg komoly önbizalmat szereztek a kisázsiai kiruccanáshoz. És talán az sem megvetendő, hogy eddig egyik külhoni mérkőzésen sem kaptunk ki.

Alig van idő felocsúdni, hiszen hétfőn már a Sepsi teszi tiszteletét a Főlegváron, de a lóvasútból lassan de biztosan gőzössé avanzsáló Mozdonyt nem kell félteni: ma és holnap kell még szenet lapátolni, aztán hétfőn hevítjük a kazánt: felharsan a síp, és a hajtókarok megint mozgásba hozzák a szerelvényt. A lelátókon dübörgő lábak ütemes zaja pedig már eddig is a Fijjugh “pacemakere” volt: maradjon is az. Hajrá KVSC!

Fotók: RJA