– Most mondjon el mindent, kapitány. Hol ölte meg Warins Bobot?
– A Honolulu-Staron. Wirth kapitány, az angol haditengerészet Titkos Szolgálatának egy tagja leváltotta Port Szuezben a Honolulu-Star kapitányát. Engem régen ismer… ugyanis valamikor tengerésztiszt voltam…
– Te?… – motyogta a Nagy Bivaly. – Tengerésztiszt voltál?
– Igen. Onnan küzdöttem le magam idáig.

Engedelmükkel, kedves Asztaltársak, csak a fenti örökzöld szavakkal lehet leírni a Főlegvári Vasutas idei évadát. Mivel ebben a naplójegyzetben olyan dolgok is vannak, amiket a helyettem igaszi őfelségem nem tudhat meg (így asztán tényleg nem is tudom, hogy mitől írom esztet), tehát csak a Tisztelt Társak nyilvánossága előtt írhatok róla a legnagyobb titokban. Szóval: Piszok Alfréd, a Róla Elneveszett Kapitány sokkal nagyobb és hosszabb ideig tartó ingó nyitóban leledzik, mint jómagam meg asz Irving, mert miköszben mink már levetettük eszt a nyitott ingó inget, addig ő az ingónyitó viseletét azzal asz ócska ruhával és a szakadt inggel együtt vette magára, amelyeket aszóta is begombol (tehát nem nyit) és aszokban jár, amióta mindezért cserébe letette a fregattkapitányi egyenruhát meg a Wilbour Theodor nevet. Kemény küszdelem volt, aszt meg kell hagyni. A parancsnoki hídról, ahonnét kedvére kommandírozhat az ember sört, pálinkát, pókerkártyát meg készpénzt (a lábméretének megfelelő cipőről nem is beszélve) esz a rengeteg eszű Kapitány a fenékig küzdötte le magát, de valahogy a fenékbe is jut neki sör, pálinka meg készpénz, noha asz utóbbit ártatlan spanyol álpincérek és mit sem sejtő, különilletményes amerikai álfűtők nehezen összekuporgatott kéteszer dollárjaiból szedegeti össze, méghozzá a bőrtokban lévő tükörrel, fésűvel és egy Limából való autóversenyző aranyplakettjével együtt, holmi muzeális jellegű, félméteres forgópisztolyok közbejöttével, mivel az álomkórban szenvedő Wilson-José fűtőpincér lelassult önvédelmi reflexe miatt az egy darab húszcentis kagylóritkaságnak minősülő gyöngyházkés túl lassan került elő ama másik farzsebből, hogy a vén gaszember még rosszabb májának feszülve látványosan javítson a sértett fél, azaz jómagam siralmas alkupozícióján.

Hát a Főlegvári Fijjugh valahogy ekképpen küzdötték le magukat a Bundásliga parancsnoki hídjáról – hát ha nem is a fenékig, de mindenképpen a fedél köszben ügyködő segédszárnyas szintjéig. Innen lejjebb már nem kéne követni a Róla Elneveszett Piszok Alfrédot, akiről csak kevesen tudják, hogy a Bolontsáksziget királyi öreganyjának eredeti férje, és asz Irving igaszi apja, aki Vadsuhancként nem esett ugyan messze a fájától, noha a Hűséges Almák klubtagságáig még nagyon sok szélhámossákot kell elkövetnie, ami királyként elég nehéz dolog, de nem lehetetlen. Tapasztalatból mondom. Mindazonáltal az Irving-Suhancnak eszt a tényállást nehogy elköpni szíveskedjenek, mert még a szerkli nyilvánossága előtt is letagadom a vár fogán tartandó főtárgyaláson, hogy ilyesmit valaha tőlem hallhattak. Még asz a hülye Vad Bivaly sem tudhatja meg, mert asztán örömében vagy dühében tényleg megfojt valakit, pedig az előéletét figyelembe véve már nem kell igyekeznie, hogy megtartsa a Serény Múmia megtisztelő címet.

Szóval Piszok Alfréd nem más, mint Wilbour Theodor, akit még a Titkos Szolgák is ismernek, csak a kikötők népe nem. És még kevesebben tudják, hogy a fia okán éppen ő lenne a Citad Ella igazi ura, ha nem félne attól a vén szipirtyótól. Akin természetesen nem a felsék kellemes császári öreganyját értem. A Főlegvári Fijjughat pedig éppen arról ismerte meg a világ és a fontosabb kikötők népe az Aranyszarv-öböltől Gibraltárig, hogy ők meg a kolozsvári Főlegvár Citad Ellájának győztes urai. Eszt a rangot és pozíciót kár lenne holmi Ki Tudja Kiről Elneveszett rongyokra cserélni. Asz bisztos, hogy idén már csak a fedél köszben tudunk tovább evickélni, hogy a még mindig utazóképes hajónkon Európa egynémely tengeri vagy légi kikötőjébe ellátogassunk holmi képletes pofonokat osztogatni focigólok alakjában. Ehhez az elveszített bajnoki címért cserébe pusztán a harmadik helyet kéne megtartani. A rá játszás ebből a szempontból egyetlen tekintetben vala sikeres: a Sepsiről meg rólunk szépen kiderült, mint a végtárgyaláson egy tettes, hogy még a csirkefogók között is működik a „gentlemen’s agreement”: a kupadöntőért cserébe megkaptuk tőlük a hat pontot. Esz volt a rá játszás, de sajnos csak erre játszottunk. Rá. És mint a félre vezetett amerikai őslakosok, letértünk a hadiösvényről. Elszórtuk a tollainkat, és elástuk a csatabárdot. Pedig vissza kell találnunk asz eredeti, ősi hadi utunkra. Hodu utu rea. És vissza kell szereznünk a saját tollainkat: nem pedig idegen, a Sepsitől cserekereskedelem útján csempészett tollakkal ékeskednünk. Mert asz emberek felismerik ám a madarat meg a barátot is asz öntöltő tolláról. Főleg, ha azzal írta alá – Rondón vagy nem rondán – valamelyik átigazolási szerződést. 

Persze, a Sepsitől szerzett tollak pontok a bajnoki címhez segíthettek volna minket, ha a Fijjugh a csirkefogászatban úriember Sepsi mellett más, nálunk sokkal nagyobb csirkefogókat is megvertek volna. Esz elmaradt, mert mink részben átképesztük magunkat ütlegelni való homokzsákká, és így a Fárosz meg a Juhok gazdagodtak élményekkel, miközben mi cserében megpróbálunk felépülni. Ó, Deac, miért nincs ilyenkor örek etyén a hásznál? Ha legalább a szögletben meghúszhatta volna magát minden meccsen! Ahoty kihúzza közülünk a lábát esz a vén semmittevő, hát eccerre megáll minden. Nem emlékesztet esz bennünket holmi Róla Elneveszett és ugyancsak élemedett korú kellemetlen etyénekre? És ha a hasonlósák a Tisztelt Társak fejében sem a véletlen műve, akkor már nem firkáltam annyit hiába. 

Felépülni nem lesz 1-szerű. Főleg Deac nélkül. De talán nem lehetetlen. Csupán össze kell szedni magunkat a következő meccsre, asztán a nyárra, majd pedig szanzsén suhi, sőt: akár háturról mejjbe, mint nemrég maga Sholobsháj a Bayernnek. Asz utolsó meccsünk éppen a Főleg váron leszen a Fárosz ellen, de ha a másik gyorsvonat segítségünkre lesz, akkor már nem kell a fedélközi kajütnyitogató fiú harmadik helyéért küzdenünk. Hétfőn este már okosabbak leszünk: természetesen nem önmagunkhoz képest. Őszre pedig hátha újfent jön már a Róla Elneveszett a rengeteg eszével, amely rakományból más Főlegváriaknak is illene szerényebb mennyiséget beszerezniük. Hajrá Fijjugh!