Kommentfogó #21: Deac már megint nem csinált semmit

#

Sokadjára fordul elő, hogy Deac már megint nem csinál semmit, leszámítva a mérkőzést eldöntő gólját és gólpasszát. Még ha igaz is lenne, hogy tízesünk nem csinál semmit, akkor is el kéne ismerni, hogy azt zseniálisan csinálja. Végig fölényben játszott a CFR, gyakorlatilag csak idő kérdése volt, hogy mikor találnak be a fiúk. Hadd említsük meg, hogy Hindrich Ottó poétikusan ifjú korát meghazudtolva éretten védett és klasszis kapusra emlékeztető bravúrt is bemutatott.
Tovább →


Kommentfogó #20: az önmagáért beszélő meccs

#

Szükség van-e egy ilyen sima győzelemnél kommentfogónál hosszabb posztra, Tisztelt Asztaltársak? Ugye, hogy nem? A piros pincsik már régóta kedvenc bukaresti ellenfeleink. A három – null idegenben az három – null idegenben. Nincs mit rajta sokat magyarázni. A bajnokság félidejéhez érkezett, valamennyi ellenfelével játszott már legalább egyszer a Kolozsvári Vasutas és a tizenötből tizenhármat legyőzött.
Tovább →





Kommentfogó #19: vereség az ördög hollandusaitól

#

Most az egyszer lett volna időm rendes posztot írni, de olyan álmos vagyok, hogy esek le a lábamról. Sajnálom, Tisztelt Asztaltársak, ez megint csak egy kommentfogó lesz. Mcpásztori mesternek se mertem posztot ígérni, mert akkorákat ásítottam közben, hogy félő volt egészben lenyelek egy dobozos sört. Pedig mégiscsak európai hadszintéren küzdött a Kolozsvári Vasutas.
Tovább →


Kommentfogó #18: minden újra a régi

#

Minden újra a régi. Egy gól és más semmi, Petrescu-módra tálalva. Aki a legutóbbi két vereség miatt esetleg nyugtalankodott, most megnyugodhat: ismét elérkezett az 1-0-s győzelmek korszaka. Lehetőleg pontrúgás után, fejjel. Abban nincs kockázat. Ameddig bejön ez stratégia, addig biztosan nem lesz itt gond. Sorozatban az ötödik bajnoki cím is összejöhet. Ez azért elég nagy bravúr lenne, de eddig úgy tűnik: a lehetséges kimenetelek közül ez most a legvalószínűbb. Mcpásztori mester végszójával szólva: ma este visszaállt a világ rendje.