Ez nap más mint a többi. Becsületszavamra. Jól van na, pont ugyanolyan, mint az összes többi, de közben megtudtuk, hogy ma van Dican Feri születésnapja. Ilyenkor ugye illik mindenféle jót és szépet kívánni az ünnepeltnek, és ugye mi nem akarunk véteni az illem ellen.
Tovább →

Alig pár perccel a lefújás után, a stadion háta mögött felbukkant Mcpásztori mester a kisfiával és már messziről integetett. Ahogy közelebb értek és az utcalámpa fénye épp megvilágította őket, bmikyvel már könnyűszerrel megfejthettük a nonverbális jelzés kódját. Bloggertársunk karjai és ujjai ugyanis félreérthetetlenül C3-at formáztak. Ez a sakkban ugyan nem az a kimondottan nyerő nyitólépés, de a mi esetünkben a gyakorlatilag biztos győzelem jele. A Botoşani elleni meccs 58. percében, Cristian mesterhármasával két fontos dolog is eldőlt: a mérkőzés és hogy nekem kell a posztot megírnom.
Tovább →

Tovább →

Feltartóztathatatlanul közeledik a Kolozsvári Vasutas blog közönségtalálkozójának időpontja, Tisztelt Asztaltársak. Emlékeztetőül: idén tavasszal vagy még azelőtt történt, hogy több asztaltárs is jelezte: jó volna már egyszer konkrétra cserélni a virtuális asztalunkat.
Tovább →

Húsz perccel korábban érkeztem a stadionhoz, mint ahogy megbeszéltük, nem akartam Tadét megváratni. Legalább kifújhattam magam, miután gyalog baktattam fel a Fellegvárra. Előbb a portáshoz igyekeztem, akitől megtudtam, hogy épp most lett vége az edzésnek, a fiúk az öltözőben vannak. A derék biztonsági szakember annak rendje s módja szerint felhívta a sajtófőnököt, hogy tényleg egyeztetve van-e az időpont, ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen a főbejárathoz, mert rend a lelke mindennek. Addig is kedélyesen váltottunk pár szót. Elmondtam, hogy jó pár napja elkezdtem szervezni az interjút, idei teljesítményével igazán rászolgált erre. Nos, Tisztelt Asztaltársak, ez volt a közvetlen előzménye annak, hogy 24 perces eszmecserét folytathattam gólkirályunkkal.
Tovább →

Ritka blogtörténeti pillant tanúi lehettek, Tisztelt Asztaltársak. Április elseje és a városi derby a sors különös szeszélye folytán egy napra esik. Meg kell bolondulni. A bajt tetézi, hogy Bogrács Huba épp ebben a pillanatban érkezett meg Budapestről, meglehetősen beállítva. Egy piros-fehér-zöld sál van a nyakában és egyfolytában azt üvöltözi, hogy „Ria-Ria-Hungária!” meg azt, hogy „Dárdai Pál a legnagyobb király!”.
Tovább →

Idén nyáron betölti negyedik életévét a Kolozsvári Vasutas, ősszel pedig már három esztendeje lesz annak, hogy ősi ellenségünké vált a Manchester United – különösen magyar ajkú VOÉA drukkerhada – és megszületett a blog jelenlegi szerkesztőségi felállása. Bizony Tisztelt Asztaltársak, így rohan az idő.
Tovább →

Eljött hát a nap. Nincs mese, kezdődik a három részes tavaszi derby-sorozat első felvonása, késő este fél tízkor, amikor alig 4 fok lesz a hőmérséklet. Az időpont azért is szerencsétlen, mert mire véget ér a meccs, nem járnak már a buszok, trolik és a villamosok sem. Nem elég, hogy befagy az ember feneke a lefújásig, ráadásként a – sajnos állandó – biztonsági gondokkal is meg kell birkózniuk a tisztes polgároknak.
Tovább →

Led Zeppelin: No Quarter. Épp ezt a dalt hallgatom újra és újra, amikor ezt a kissé rendhagyó posztot képernyőre vetem. Meglehetősen kialvatlan és fáradt vagyok, ez lehet az oka, hogy felébredt a bennem szunnyadó filozófus. Nem kell megijedni a címtől: a „helyes” szó csak azért szerepel benne, hogy kellően provokatív legyen, valójában eszem ágába sincs kinyilatkoztatni az egyetlen, kétségbevonhatatlan igazságot. Már csak azért sem, mert nem nagyon hiszem, hogy ilyesmi létezik. Hogy miért muszáj nekem értekeznem most a szurkolásról? Megmagyarázom: mert, csak.
Tovább →

Vészhelyzet van, emberek! Bogrács Huba itt áll mögöttem és fenyegetőzik, hogy ő most minden disznóságot leleplez. Mindenáron ide akar ülni a számítógép elé. Nem csak fenyeget, de már lökdösődik is, pedig ritkán issza magát ennyire agresszívre.
Tovább →