Bajnokcsapat! Hetedhét országra szóló diadal! Kell-e bármi mást mondanunk még, Tisztelt Asztaltársak? Az öregfiúknak csúfolt csapat, hogy hogy nem, de immár sorozatban negyedszer is behúzta a bajnokságot. Még Gabi Balint is elnézést kért, amiért előzetesen lesajnálta őket.
Tovább →
keg posztjai
Kommentfogó #16: a végén jött a dráma
Utolsó pillanatban mentett pontot a nyáj ellen a Kolozsvári Vasutas egy nyögvenyelős, feledhető mérkőzésen. A lényeg, hogy megmaradt az első helye a csapatnak, az utolsó öt meccsen pedig a juhoknak kell kapaszkodniuk. No meg a Craiovának, ha akarnak valamit.
Tovább →
Kommentfogó #15: egy gól és más semmi
Egy gól és más semmi. Így lehetne összefoglalni, Tisztelt Asztaltársak, a Kolozsvári Vasutas sepsiszentgyörgyi vendégjátékát. Szigorúan esztétikai szempontból nézve ez egy borzalmas meccs volt. A jó öreg közhelyszótárt fellapozva mondhatjuk: „a játék küzdelem jellege domborodott ki”.
Tovább →
Boldog húsvéti ünnepeket!
Tisztelt Asztaltársak, az elefántok nem felejtenek!
Mi sem felejtettünk el benneteket.
Kellemes húsvéti ünnepeket kedves mindnyájatoknak!
Kommentfogó #14: a hagyomány, az hagyomány
A mi Edynk feladta a különcködést. Visszatért a Pet Rescue-i hagyományokhoz. Nézzük csak. Egy gólos győzelem? Pipa. Pontrúgásból szerzett gól? Pipa. Piros lap pofázásért? Pipa. Mint a régi szép időkben. Nem lepődnék meg, ha Petrescu sms-ben gratulált volna: így kell ezt csinálni! A hagyomány, az hagyomány! ? Nyugodtan foghatjuk viccesre a figurát, Tisztelt Asztaltársak, mert a csapat nyert és pillanatnyilag vezeti a bajnokságot. Ha a meggyesiek megemberelik magukat, akkor lehet, hogy nem csak átmenetileg.
Tovább →
Kommentfogó #13: jó az öreg a házánál
Utolsó perces góllal győzte le a jövőt a Kolozsvári Vasutas. Ez igazi nagycsapatra utaló jel, ilyen győzelmekkel lehet bajnokságot nyerni. Engem csöppet sem aggaszt, hogy egyelőre csak a második helyen áll a csapat. Bőven elég lesz egyetlen egyszer, az utolsó forduló után vezetni a bajnokságot.
Kommentfogó #12: a memóriajavító győzelem
Ez sima volt. Hiába nem emlékeztek már az Academica Clinceni játékosai, hogy mikor kaptak ki utoljára, a Kolozsvári Vasutasnak nem okozott különösebb gondot a legyűrésük. Mondhatnám azt is, hogy mint jóindulatú elmeorvos felfrissítették a vendégcsapat memóriáját: ilyen érzés kikapni. A fiúk ráadásul az esztétikai szempontokat is figyelembe vették, irgalmatlan nagy gólokkal harcolták ki a döntő mezőnyfölényt. Különösen az örök semmittevő Deac találata volt pazar. Olyan 25 méterről belsővel a jobb felső sarokba „gurított”. Ebből is látszik, hogy nincs rúgótechnikája. Rendes posztra most sem futja, így elég legyen még annyi, hogy ez a fél év is jól kezdődött a csapat számára.
Tovább →
Szilveszteri megmarhulás újratöltve: két focista beszélget
Bogrács Huba, a bérelhető alteregó és időutazó kissé szédült. Kivételesen nem a fogyasztott alkoholmennyiség miatt, hanem azért, mert kissé elfáradt az év végi hajtásban. A szilvesztert is majdnem végigaludta. És még mindig álmos. Ennek ellenére barátai unszolására fogta magát és még egyszer beült az időgépébe és elindult kifürkészni, hogy mit hoz a jövő. Arra tért magához, hogy egy hétszeres bajnokcsapat kapitányával és egy alig 20 éves friss Európa-bajnok labdarúgóval ül egy asztalnál.
Tovább →
Ünnepi jókívánság
Lassan ennek az évnek is vége. Ahogy a nagy Levin – aki mindent valamilyen ételhez hasonlított – mondaná: kozmás egy év volt, az már biztos. Most mégis van egy „kis áramszünet”. Hofi óta tudjuk, hogy az időnként kell mindenkinek. Eljött hát újra a jókívánságok ideje. Boldog karácsonyt kívánok nektek a magam és úgy általában a KVSC blog nevében Tisztelt Asztaltársak!
Bucsú egy kissé fura sikerkovácstól
Nem örültünk amikor megjött. Igaz ,Tisztelt Asztaltársak? Valahogy nem passzolt sehogy se a klub bennünk élő identitásához. Egy bukaresti paraszt volt a számunkra, akkor is, ha egyébként évekig játszott a Chelseaben és megtanulta rendesen a szakmáját edzőként is. Aztán, hogy, hogy nem, de nyert Kolozsváron három bajnoki címet. Zsinórban. Nem kétévente, mint a régi tulajdonos idejében, aki – amint tudjuk jól – már csak szurkoló. Nem nehéz hozzászokni a sikerhez. Dan Petrescu pedig dacára annak, hogy nem túl szimpatikus ember, a személyisége, habitusa teljesen elüt attól, ami a mi erdélyi normáinknak megfelelne, mégis egy jól összerakott gyártósor üzembiztosságával szállította a sikereket. Nem hittük volna, hogy ha elmegy hiányozni fog. Pedig pontosan ez történt.