Elszántan lendült neki Hagi csapata a Főlegvárnak, és noha többször is úgy tűnt, hogy felkapaszkodik a fára, végül mégis le kellett farolnia onnét. Ráadásul újonc főlegvári gólszerzőnk is akadt Birligea személyében.

Meg kell követnem a Tisztelt Asztaltársakat a kínosan hosszú posztszünet miatt. Amikor az ember kénytelen több lovat is megülni, ráadásul egyetlen hátsó féllel, akkor ez a várható következmény. Sajnos, az sem megoldás, ha megpróbálok szervátültetés útján még egy hátsó felet beszerezni magamnak – elsősorban azért, mert talán az új szerv nem fogad el engem. De igyekszem.

Nagyon kellett ez a három pont. Talán soha jobbkor, mint most. A vendégek erősen keményen kezdték a meccset, a fiaink lassan tudtak belerázódni. Volt néhány hajmeresztő helyzet is, amikor Letica ostoba sárgát szerzett, majd ismételten hatalmasat védett egy-az-egy helyzetben, sőt még a gólvonalról is. A cserék dolgában DP tanulni látszik a korábbi tapasztalataiból: most is a cseréi döntötték el az ütközetet. Ormányi gólpassz, Birligea fejesgól, ráadásul ő a huszadik gólszerzőnk ebben az évadban. Különösen jólesett, hogy a végén nem védőt, hanem támadót cseréltünk be Dugandzic személyében.

Nem mondhatjuk, hogy minden rendben, hiszen a rájátszás visszavágói közül egyelőre “a két kicsivel” játszottunk a három közül, de a kötelezőt hoztuk. Ez a stratégia – a megfelelő taktikai és egyéb fegyelem betartásával – valószínűleg elegendő lesz a címvédéshez. Az európai színtérre nyilván egyebet (is) kell kitalálni. De arról majd a maga idejében. Most egyelőre minden jó, ha vége van. Egy pohárkával felhajthatunk. Hajrá Fijjugh!

Fotók: RJA