„Mert deákul adtam azt ki, hogy mindenek ne értsék” – írja Misztótfalusi Kis Miklós az 1698-ban kiadott magyar nyelvű Mentségében, arra a latin nyelvű Apológiájára hivatkozva, amellyel a 17. század végi nyomdászművészet csúcsán álló Aranyas Bibliáját védelmezte. A deák nyelvű Apologia után magyarul írt, mégsem akarták érteni. Mink most magyarul írunk a nem magyar ajkú Deákrul, hátha megértik a deákul nem tudók is.
Tovább →
mcpasztori posztjai
BeTrombettálunk a BL-döntőbe
Tisztelt Asztaltársak! Nehogy azt gondolja mán valaki, hogy mivel a KVSC szinte kiesett az első ligából, attól még semmi köze sincs a közelgő BL-döntőhöz. Bizony nagyon is van. Továbbá, e kapcsolat szakmai és érzelmi vetületei is számottevőek, úgyannyira, hogy a hűséges KVSC-szurkoló némi dilemmába kerül, ha el kell döntenie: szombat este a Barcának vagy a Juventusnak szorítson-e inkább?
Tovább →
Összeszkóccsozott bronzérem Dzsidzsilandből
Tisztelt Asztaltársak! Ha normális államban élnénk, azt mondanám: nagyon rendhagyó fociévad végéhez érkeztünk. De kérem: mi a Bundásliga otthonában, illetve a tetteihez képest villámgyorsan szabadlábra helyezett juhász iránti nagyrabecsülésből – a Disneyland mintájára – Dzsidzsi-landnek nevezhető országban vagyunk.
Tovább →
Inkább nedves, mint kedves pontocska
Amikor a döntetlen senkinek sem jó, akkor nyilvánvaló, hogy döntetlen lesz az eredmény – akár így is szólhatna Murphy sporttörvénykönyvének egyik paragrafusa. Ezt a 2-2-es eredményt egy döbbenetesen nyílt meccsen és komoly mennyiségű helyzet után érte el Brassóban a Kolozsvári Vasutas.
Tovább →
Kavarja ez, vagy nem kavarja?
…kérdezhetnénk mi is Fülig Jimmyvel együtt a Liga 1 második helyezettjének a Főlegvárra történő érkezése kapcsán. És nem csupán azért, mert a Marosvásárhelyi ASA jelenleg felszálló ágban van, melyhez az egykori KVSC-játékosok is többé-kevésbé hozzájárultak, hanem mert ez a mérkőzés most nemcsak a játékban lévő három pont sorsáról szól.
Tovább →
Addig jár a korsó a kútra…
…amíg ki nem fogy belőle a sör. A magyar-görögre hajazó mérkőzésen mindkét csapat nagyon óvatos volt: veszíteni egyik sem akart. A lutri viszont nem jött be: a 11-esekben a városi rivális ellen eddig nagyon erős KVSC most alulmaradt. Még az is megeshet, hogy mostani házigazdáink a kupadöntőt saját pályájukon játsszák majd.
Tovább →
A (szinte) láthatatlan mérkőzés
„Rien növaplü!”, azaz „senki többet!” – kiálthatná A láthatatlan légió halhatatlan Podvinecz marsallja a soron következő kolozsvári rangadó jegyárai láttán. Mert ezek az árak a kaszinók nyelvén valóban megálljt parancsolnak az embernek. Nem tavaszi tréfáról van szó: április elsején valóban 200 lej lesz a jegy a közpénzen épült nyilvános illemhely Aréna vendégszektorában. Nyugodtan mondhatjuk: ilyen drágán kolozsvári polgár még nem könnyített önmagán. Sem itthon, sem külföldön. És egyhamar nem is fog.
Tovább →
Vai com Deus, Mario!
„– Ez a másfél év is jól kezdődik – mormogta a 13. Pác Tivald, amíg a detektív csuklójára tette a karperecet.” Így indul A néma revolverek városa című vérbeli Rejtő-regény. Hát ez a másfél év is jól kezdődik – mondhatnánk mi is, hiszen a legderűlátóbb elvárások szerint is legkorábban másfél éven belül várható bármiféle európai szereplés izgalmának halvány előszele a Főlegvár környékén. Ezt viszont már az azóta legendássá lett Szuper Máriónk nem tudja bevárni: a sors iróniája folytán az isztambuli mocsár hőséből törökországi kapus lett. És noha annakidején a janicsárok komoly hányadát elrabolt keresztyén fiúkból nevelték, Márió lélekben mindig a mienk marad.
Tovább →
A lóvé- és a lóvátétel
Hát írtunk mán itt ilyeneket, hogy „All you need is… lóvé”, de azért mégsem engedjük magunkat lóvé, azaz lóvá tenni. Még attól sem, aki – nevéhez, az Árpádhoz híven – eleinte jó lovas volt, időnként még lovag is, aztán szerencselovag, de az utóbbi időben olyan rigmusokon lovagol, amit lassan maga is nehezen hisz el, pedig nagyon beleélte, akarom mondani: belelovallta magát. Mostanra valahogyan elszaladt vele a ló. Pászkány legújabb „vallomásának” a szakma legelfogultabb rajongói sem ülnek fel. Akkor sem, ha kisebb-nagyobb lovon is ültek már.
Tovább →
Laci, a mór
„Harminchat fokos lázban égtünk mindig”, valahányszor pályára küldte a csapatot – kezdhetnénk József Attila hangján a Kései Laci-siratót. És bizony nem úgy ment el, „mint lenge, könnyű lány, ha odaintik”. Miriuță László emberként, edzőként és klubfiguraként olyan magasra tette a mércét, hogy férfi legyen a talpán, aki a KVSC edzőjeként nyomdokába lép.
Tovább →