Réken írtam már Felséknek innét a Főleg várból, amely kirájkollégák köszött nagyon az udvari tikett elleni cselekedet, hát most már megint. És hogy mitől írok? Hát a Fijjugh háromszorosan is kézen fekvő, négy gólos győzelmet arattak a városi ellen féllel szemben. De annyira, hogy ők már nemcsak az ellen fél, hanem fél is tőlünk az ellen. Van is mitől.
Posztok innen: Egyéb
Vérszagra gyűl az éji vad
A walesi bárdok néhány sora jutott eszembe. Nem feltétlenül az eredeti sorrendben „Ah! lágyan kél az esti szél /Milford-öböl felé; /Vérszagra gyűl az éji vad”. A szabad asszociációs láncok már csak így működnek: teljesen figyelmen kívül hagyják a hagyományos logika szabályait, de még a józan paraszti észre sincsenek tekintettel.
Tovább →
Szilveszter: Bogrács Huba tíz éves
Először nem jött, hogy elhiggyem. Másodszorra sem. Ötletekre vadászva újra olvastam saját korábbi szilveszteri posztjaimat (a legelső sajnos nem elérhető, mert az még a Népsportos hőskorszakban jelent meg) és ekkor szembesültem a ténnyel: 10 éves lett Bogrács Huba, a bérelhető alteregó. Meglepődtem mint az utászok, amikor télen leesik az első hó. Az idő vasfoga kíméletlenül repül felettünk.
Fata Morgana és a Fátum
Régen nem írtam, kedves Asztaltársak, hát akkor most megint. A sikeres nemzetközi továbbjutás után viszont házon belül és országon kívül Romulus és Remus alkalmasint rémes fiaival kerít szembe minket a kárörvendő, vak Fortuna. Vagy inkább Citad Ella?
Tovább →
A U2 esete a Me2-val
Ezt is megértük, tisztelt Asztaltársak. 3 napon belül kétszer az U. Tehát U2. Először a kupában 1-1, másodszor a bajnokságban 2-1 ide. És az összes gólt mi rúgtuk. Tehát metoo?
A Slavia házhoz jött a két pofonért
Igen, tisztelt Asztaltársak. Akarom mondani: igen tisztelt Asztaltársak, a Slavia egy héten belül másodszor is kikapott a főlegvári Fijjughtól, ez esetben a Főlegvár új gyepén. Ennél szebb gyepavatást el sem képzelhettünk volna.
Tovább →
Janga unchained!
Mi egyebet mondhatnánk az október 6-án a Slavia Prága otthonában szerzett egygólos győzelemnél a fenti, meglehetősen Tarantinós kijelentésnél? A fiúk hatalmas meglepetést okoztak, ami nem győzte örvendeztetni a mi szíveinket.
Tovább →
Kommentfogó #24: gólszépségverseny
Látványos gólokkal parádés győzelmet aratott a Kolozsvári Vasutas. Régóta várok arra, hogy leírhassam ezt a mondatott Tisztelt Asztaltársak. A gólokat sajnos csak utólag láttam, mert a melóba gályáztam éppen a mérkőzés ideje alatt, de azok esztétikai értékéből ez semmit nem von le.
Mari bora édes leve
A szlovén Maribor elleni kettős párharc csaknem hajszálra úgy alakult, mint a jerevániakkal folytatott küzdelem – azzal az elhanyagolhatatlan különbséggel, hogy megint az utolsó percben született a gól, de a végén mi nevettünk. Száraznak tűnt Mari bora, de a végire megédesedék, azaz édes leve. Mármint a leve. Megvan a Konfetti Liga csoportkör!
Tovább →
A nézhetetlen mérkőzés
Hiú reményekkel ültem le csütörtök este a Bleriotba a tévé elé, Tisztelt Asztaltársak. Mégpedig azt a hiú reményt tápláltam, hogy egy remek Kolozsvári Magyar Nap megkoronázásaként látok egy jó mérkőzést, amelynek a végén győz a Kolozsvári Vasutas. Csalódnom kellett. Olyan dögunalmas volt a meccs, hogy háromszor is belealudtam. Esztétikiai szempontból sok mindent el lehet mondani erről a találkozóról, csak azzal nem lehet vádolni, hogy látványsport lett volna. Kár érte, mert minden adott volt elvileg egy igazán kiváló estéhez.
Tovább →