Amióta Hagi a tényleges focitudással szemben pl. a genetikát kezdi előnyben részesíteni, a Farul látványosan farol kifelé a Bundásliga felsőházából.

Tisztelt Asztaltársak, holmi IV. századi óegyházi görög teológusról szóló angol nyelvű monográfia megírása nem igazán elfogadható kifogás az eddigi hallgatásomra, így nem is próbálok mentegetőzni. Ikoniumi Amphilokhiosz (Kr.u. kb. 340-394) ugyanis még egy jó esztendeig akadályozni fog engem az efféle posztok lelkiismeretes elkészítésében, amelyért ő maga is vállalja a Tisztelt Társaknak rá és női felmenőire vonatkozó szidalmait. Az sem fogja különösebben moderálni a T. Társakat, hogy Amphilokhiosz (akiről a könyvet írom) minden valószínűség szerint első unokatestvére volt annak a Nazianzoszi Gergelynek, aki páratlanul elegáns módon tudta elmarasztalni saját korának egyházi, politikai és egyéb visszásságait, és ekképpen Amphilokhiosz női felmenőinek Asztaltársaságunk általi sűrű emlegetése kettejük közös és kellemes kisázsiai öreganyjának méltatlan elmarasztalását is maga után vonhatja. Pedig Gergely és Amphilokhiosz közös nagyanyja sokkal kellemetesebb személyiség volt az ókori Kappadókiában, mint tegnap este Citad Ella az újkori Főlegváron.

És itt már a tárgyba is tértünk. Amikor megláttam a kezdőcsapatunkat, miszerint Jefte a pályán, Deac pedig a padon kezd, szanzsén odaszóltam a Fijjughnak, hogy Manda Lórink alkalmasint megint be van rúgva. Elég komoly tétben mernék fogadni, hogy Bmiky kartárs néhány percen belül csinos kis statisztikával tudná alátámasztani azt a feltételezésemet, miszerint ebben az idényben a Jeftének adott passz 80%-ban eladott labdának számít. Na jó, legyen 75%. Az viszont, hogy Jeftének egyenesen gólpasszt adhassunk, már sokkal bonyolultabb: először is, szinte közvetlenül a kapu torkába kell küldeni a labdát; másodszor, az ellenfél legalább egy védőjének bent kell ragadnia, hogy Jefte ne maradjon lesen; harmadszor, a légköri viszonyoknak – különösen a légáramlásnak és uralkodó széljárásnak – is tökéletesnek kell lenniük ahhoz, hogy ha Jefte lába (a rá jellemző kolosszális lustaság miatt) mégsem abban a szögben állna, hogy arról, mint ama kommunista időkből származó fűtőtestről (a maradiak kedvéért: a „kaloriferről”) a játékszer a kapuba pattanjon, a jóindulatú szél mégiscsak a kívánt irányba fújja asztat.

Szóval nyugtalan valék, kedves Asztaltársak. Nyugtalanságomat fokozá, hogy a háznál lévő másik öreg, Camora vitézkedéseinek dacára ezek a múlt- és jövendőbeli világítótornyosok (mióta a Farul összeolvada a Viitorullal) találának egy gólt a nem kifejezetten közönségkedvenc Budescu rosszvoltából, jóvoltából (nézőpont kérdése, nem kívánt törlendő, Budescuval együtt). Budescu, aki később a kies dobrudzsai tengerparti hattyú halálát páratlan élethűséggel játszotta el, valószínűleg akkor sem számíthatna a főlegvári szurkolók rokonszenvére, ha a Főtéren, Mátyás király lovának farka mögött naponta kalodába zárva nyilvánosan megvesszőznék, és mindannyiszor egy-egy balegyenessel tolonszolnák ki a kincses városból. Patrice Evra dettó. És annak immár 11 éve. Ez már csak ilyen.

Szóval a 24. percben tetű Budescu góljával 1-0-ra vezetnek a vendégek. Ekkor jöve segítségünkre Haginak az az újdonsült furcsa szokása, hogy a mágnestábla részleges mellőzésével, a focit nemcsak a genetikával, hanem a házasság általi rokonsággal is ötvözvén kíván meccseket nyerni. Gustavo ugyanis házasság általi rokonságot ápol a focival: ő ama híres Rivaldo veje, aki részvényes a Farulban, pont úgy, mint Firmin és a jól fejbe ütött anyja voltak Alvarez köz- és részvénytársaságában. Miközben a derék Muharunk korábban még sikertelenül használta ki Gustavo, a majdnem telivér focista hibáját, és a kapu fölé lőtt (sőt, ő adta el a labdát, amiből végül Budescu gólja összejött), alig hét perccel később már betalált. Camora tanítanivalóan szép, íves beadását Kresic készítette le neki, szintén fejre. A 30. percben már 1-1. A gólszerzőnek nem sokkal később bekötötték a fejét, de attól még nőtlen maradt. És a pályán maradt. Az egész világra haragvó Hagi, a genetikai és nepotisztikai köz- és részvénytársaság közönséges szagembere, valóságosan kikelt önnön bűzhödő képéből. Szinte a tévé képéből is, mert az egyik felvételen egy pillanatra csak az eltorzult fél arcát mutatták. Az is félelmetes vala, testközelből.  Szünet előtt mondám a Fijjughnak, hogy ez a fárosz verhető, és a meccs végén beletörődnék egy 3-1-es végeredménybe, Deac közbejöttével. Majdnem a próféta szóla belőlem.

Látszott, hogy felébredt vala a csapat. Otele félelmetesen mozgott, lehetetlennek tűnő labdákat játszott és szerzett meg, de a többiek is kezdtenek beindulni. Természetesen Jefte kivételével, akinek a lelkesedését vagy tenniakarását valószínűleg a legérzékenyebb EKG, EEG, CT és egyéb korszerű orvosi műszerek sem tudnák kimutatni. Végre szünet után váltotta őt Juricic. Jefte állítólag felháborodottan hagyta el a játékteret, sőt magát a Főlegvárt is. Nem siratnám, ha végleg tette volna. Azon melegében fel kellett volna „szkóccsozni” valami közel-keleti vagy kínai klub irányába tartó teherautó aljára, hadd vigye, arcán a régen megérdemelt balegyenessel.

A második félidő már ennek a változásnak a jegyében telt el. Bekötött fejű, akarom mondani: Véres- és Vörösfejű Muhar (ezzel a névvel már a szingapúri alvilágban is otthonosabban mozoghat az ember), szóval Véresfejű Karlo ama nem is olyan kis Fica nagyszerű fejesét követően olyan pazar oda-visszát játszott Otelével, hogy a végén bevert gólja tényleg csak hab volt a tortán. A 63. percben már 2-1 ide. És mire ocsúdna a dobrudzsai világítótorony, 5 perc múlva Otele újabb gólpasszt ad, ezúttal Juricicnek. A tengerpartiak számára a Főlegvár már addig is Jurassic parkhoz hasonló élményt nyújta, ahun – Besenyő Pista bácsi szavaival élve – felváltva jöttek rájuk a rontó- meg bontótauruszok, hogy elfogyasszák őköt.  A horvát csatárunk gólja egycsapásra Juricsics park-élménnyé változtatá mindezt. 3-1.

A konstancai világítótorony helyett maga Hagi gyulladt ki. És aztán be, mint az edzés nélküli nyárspolgárok, hiszen újabb, ezúttal genetikai húzása se jött be: a hisztis „király”ugyanis Gică Popescu fiát, Nicolas Popescut is pályára küldte, nem sok sikerrel. A produkció láttán Gică Popescu helyében én vagy lebeszélném a fiamat a focival való további kísérletezésről, vagy apasági tesztet kérnék. Tény, hogy a Farul ebben a formában kiváltképpen a Hűtlen, de legalábbis Messzire Esett Almák klubja. A foci valahogy nem családi nekik jelenleg. Na de ez hadd legyen az ő bajuk. Még csak eztán jöve ráadásnak Deac, akit Manda Lóri valószínűleg a csütörtöki városi rangadóra tartogat az U ellen. Azt is olybá tekintjük majd. Hajrá Fijjugh!

Fotók: RJA