…amíg ki nem fogy belőle a sör. A magyar-görögre hajazó mérkőzésen mindkét csapat nagyon óvatos volt: veszíteni egyik sem akart. A lutri viszont nem jött be: a 11-esekben a városi rivális ellen eddig nagyon erős KVSC most alulmaradt. Még az is megeshet, hogy mostani házigazdáink a kupadöntőt saját pályájukon játsszák majd.
Tovább →
mcpasztori posztjai
A (szinte) láthatatlan mérkőzés
„Rien növaplü!”, azaz „senki többet!” – kiálthatná A láthatatlan légió halhatatlan Podvinecz marsallja a soron következő kolozsvári rangadó jegyárai láttán. Mert ezek az árak a kaszinók nyelvén valóban megálljt parancsolnak az embernek. Nem tavaszi tréfáról van szó: április elsején valóban 200 lej lesz a jegy a közpénzen épült nyilvános illemhely Aréna vendégszektorában. Nyugodtan mondhatjuk: ilyen drágán kolozsvári polgár még nem könnyített önmagán. Sem itthon, sem külföldön. És egyhamar nem is fog.
Tovább →
Vai com Deus, Mario!
„– Ez a másfél év is jól kezdődik – mormogta a 13. Pác Tivald, amíg a detektív csuklójára tette a karperecet.” Így indul A néma revolverek városa című vérbeli Rejtő-regény. Hát ez a másfél év is jól kezdődik – mondhatnánk mi is, hiszen a legderűlátóbb elvárások szerint is legkorábban másfél éven belül várható bármiféle európai szereplés izgalmának halvány előszele a Főlegvár környékén. Ezt viszont már az azóta legendássá lett Szuper Máriónk nem tudja bevárni: a sors iróniája folytán az isztambuli mocsár hőséből törökországi kapus lett. És noha annakidején a janicsárok komoly hányadát elrabolt keresztyén fiúkból nevelték, Márió lélekben mindig a mienk marad.
Tovább →
A lóvé- és a lóvátétel
Hát írtunk mán itt ilyeneket, hogy „All you need is… lóvé”, de azért mégsem engedjük magunkat lóvé, azaz lóvá tenni. Még attól sem, aki – nevéhez, az Árpádhoz híven – eleinte jó lovas volt, időnként még lovag is, aztán szerencselovag, de az utóbbi időben olyan rigmusokon lovagol, amit lassan maga is nehezen hisz el, pedig nagyon beleélte, akarom mondani: belelovallta magát. Mostanra valahogyan elszaladt vele a ló. Pászkány legújabb „vallomásának” a szakma legelfogultabb rajongói sem ülnek fel. Akkor sem, ha kisebb-nagyobb lovon is ültek már.
Tovább →
Laci, a mór
„Harminchat fokos lázban égtünk mindig”, valahányszor pályára küldte a csapatot – kezdhetnénk József Attila hangján a Kései Laci-siratót. És bizony nem úgy ment el, „mint lenge, könnyű lány, ha odaintik”. Miriuță László emberként, edzőként és klubfiguraként olyan magasra tette a mércét, hogy férfi legyen a talpán, aki a KVSC edzőjeként nyomdokába lép.
Tovább →
Búcsú a P2 lelátótól
Vannak pillanatok, amikor az ember megáll, körülnéz: elé- és visszatekint. Számvetés ideje ez. A KVSC-szurkolók törzshelyét, a kapu háta mögötti felső lelátót, az ún. „2-es peluzát” az UEFA biztonsági előírásainak engedve lezárják, bennünket pedig átköltöztetnek a 2-es tribün 39-es szektorába. Ezt nemcsak a magam, hanem a fiam nevében sem hagyhatom szó nélkül, Tisztelt Asztaltársak.
Tovább →
Kikupálódtunk?
Hajnali hat óra. Beindítom a motort. A szolgálati gépjárműbe rejtett 140 ló (egyem a szívüket!) pedig engedelmesen, minden prüsszögés nélkül lendít előre bennünket a délben kezdődő bukaresti eszmecsere helyszínére. Természetesen csak a kedves Blog- és Asztaltársak tudják, hogy a Tanügyminisztérium által szervezett, EU-pénzmosásnak is beillő puccos konferencia számunkra csupán ürügy. Az igazi célunk nyilván az esti vasutas-rangadó, ahol a KVSC-nek egyetlen feladata van: kiverni a Rapid fejéből a futballt és főleg a kupát. Vagy legalább őket kiütni a kupából, noha nem feltétlenül kupán vágás útján.
Tovább →
Rang-adó?
A városi rangadó elvileg izgalmas sportesemény. Kolozsváron ennek egyetlen szépséghibája van: a sportot nem csupán az arra kijelölt küzdőtéren, hanem annak környékén is űzik. Méghozzá változatosan: találhatunk ott utcai és kocsmai küzdősportokat, tájékozódási futást (azaz: először tájékozódom, hogy melyik sarkon várnak rám a másik csapat szurkolói, és aztán futás az ellenkező irányba), sőt még távpökést is, mozgó humán célpontra.
Tovább →
Soha nem szerettük volna megírni ezt a posztot, de most muszáj
Amikor több mint három éve elindultunk, egy olyan online közösségi médiát akartunk megteremteni, ami addig ismeretlen volt mifelénk. Ezért is csatlakoztunk ahhoz a blogrendszerhez, amely egyszerre volt képes szétfeszíteni a hagyományos média kereteit, és megteremteni a civilizált szurkolói társalgás lehetőségeit. Most mégis el kell játszani a szigorú szülőt, meg is tesszük mindhárman.
Tovább →
Lacikonyhán sült focihumor – húsevőknek
Az 5. Kolozsvári Magyar Napok számos kiváló rendezvénnyel kecsegtetnek. Számunkra, Tisztelt Asztaltársak, a kedd délutáni focibeszélgetés különös élmény volt. A blog teljes létszámban képviseltette magát, a két meghívott, Miriuță Laci és Hadnagy Zsolt pedig ugyancsak kitettek magukért.
Tovább →