Ilyen még nem volt! Blogtörténeti kalandban volt részünk Medgyesen, Tisztelt Asztaltársak! Már délután fél hatkor elindultunk a kolozsvári repülőtér mellől. Bmiky, Pálfi Csaba, én és Bogrács Huba kényelmesen elfértünk RJA autójában, aki ezúttal nem csak blogunk fotósa, de sofőrje is volt egyszemélyben. Ha már újabban ilyen burzsujok lettünk, hogy saját sofőrünk is van. Útközben persze be nem állt a szánk, így aztán gyorsan elröpült az a két óra, amíg meg nem érkeztünk a tett helyszínére. Ahol rögtön egy hatalmas csalódás ért: kiderült, hogy Erdély legolcsóbb rumot áruló kocsmája sajnos már nem működik. Vigasztalhatatlanok voltunk. Különösen Huba.
Tovább →

Mostantól nem érem be ennyivel, fizessetek, ha azt akarjátok, hogy kussoljak. Mert ha egyszer én kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni… – Bogrács Huba ezekkel szavakkal búcsúzott az újdonsült klubvezetéstől. Legalábbis ő ezt állítja. Azt mondja, hogy ő mindent tud, többek között azt is, hogy miért nőttek meg hirtelen a jegyárak a KVSC hazai mérkőzéseire, de lakat van a száján, mert épp tekintélyes mennyiségű üzemanyagra tett szert teleportálója gondtalan üzemeltetéséhez.
Tovább →

Sok mindent el lehet mondani a mi Lacinkról – azaz Vasile Miriuțăról –, azt azonban senki sem vitathatja el tőle, hogy talpig úriember. Sőt, ha komolyan gondoljuk a KVSC erdélyi identitását, amint azt a Bajnokok Ligája szereplés alkalmával a szurkolótábor kömény magja látványosan prezentálta, akkor keresve sem találhatnánk olyan edzőt, aki jobban meg tudná egy személyben jeleníteni az erdélyiség lényegét. Hiszen máramarosi románként lett magyar válogatott labdarúgó, majd – egy kis túlzással – német edző. A családja pedig Törökbálinton él. Q. E. D. (fiatalabb olvasóinknak: quod erat demonstrandum – mint bizonyítottam.)
Tovább →

A bajnoki cím sorsa a román bajnokságban sportvezetői szerepet vállaló rendkívüli személyiségek színvonalához méltóan valószínűleg a nemzetközi Sportdöntőbíróságon fog végérvényesen eldőlni. Na ez az, ami minket most egy csöppet sem érdekel. Annyira sem, mint egy andoki lámát a dalai láma. Túl vagyunk a szezon utolsó mérkőzésén, amelyen ugyan kikapott a KVSC, de egyáltalán nem vallott kudarcot. Persze egyáltalán nem azt állítjuk, hogy tökéletes volt fiaink játéka, de ez attól még egy vállalható teljesítmény volt.
Tovább →

Bréking! Ezt nem fogjátok elhinni! Sőt, még én sem hiszem el! Az történt, Tisztelt Asztaltársak, hogy Răzvan Burleanu, a FRF elnöke bejelölt egy közösségi oldalon. Nagy szívem van, hát elfogadtam a kérését. No meg amúgy is megtiszteltetés, hogy egy ilyen nagy ember csak úgy ismerősnek jelöl, nem igaz? De itt nem ér véget az újdonságok sora, újabban lett egy titokzatos látogatónk Berlinből.
Tovább →

Vérfagyasztó kegyetlenségtől bűzlik a napló, amelyet az előbb adott a kezembe Bogrács Huba, a bérelhető alteregó. Ha nem bírjátok az állatkínzásról, sőt mészárlásról szóló beszámolókat, akkor jobb, ha lapoztok, Tisztelt Asztaltársak. Mert ami itt beharangozó poszt helyett következik, az nem borzalmas, hanem a borzalom maga! A bárányok hallgatnak című klasszikus horror vidám bohózat ahhoz képest, ami a naplóban szerepel. Így kezdődik: „kedvenc italom a bárányvér, húsvét másod-napján semmi sem okoz nagyobb örömet a juhok torkának elmetszésénél”. Azt hiszem, elrettentésnek bőven elég, ha csak szemelvényeket adunk közre a rettenetes műből.

Vigyázat, az alábbi sorok alkalmasak a nyugalom megzavarására!
Tovább →

Van az úgy néha, hogy semmi sem akar összejönni, rossz helyre pattan a labda és a nagy akarásnak nyögés lesz a vége, az ebidomítás helyett, pedig csak a kutyaól kitakarítása jut ez embernek osztályrészül. Mint nekem a poszt írás. Ez egy ilyen meccs volt, hét évben egyszer megesik. Azt hiszem, ha a sorminta folyatódik, azzal mindnyájan kiegyeznénk. A fene egye meg azért, hogy pont most sikerült kikapni a pincsiktől, amikor a sok gólos győzelem esetére, már a poszt címe is megvolt: Ebidomítás mesterfokon. Ami ehelyett jön, abba azt hiszem egyikünk sem szívesen lépne bele, Tisztelt Asztaltársak.
Tovább →

Én nem értem, hogy lehet ilyen pocsékul játszani, ha az aggok menhelyéről kiválogatunk 11 tolószékes veteránt, még azok is sokkal jobbat produkáltak volna – dohogott a lefújást követően Bogrács Huba, a bérelhető altergó és időutazó. De hát idegenben verték a Craiovát a fiúk 4-1-re, jóember! – értetlenkedtem. Azt te csak hiszed! – kiáltott fel őszinte megrökönyödésemre, majd duzzogva leült a sarokba. Töltöttem neki egy pohárral, mire elkezdte mesélni, hogyan történtek valójában a dolgok.
Tovább →

Szervusztok, kedves gyerekek! Ma este Bogrács Huba, az új tanítóbácsitok egy elég szokatlan, sőt, furcsa esti mesét mond el nektek. Hallgassátok figyelmesen és okuljatok belőle!
Tovább →

Megtették a fiúk a legegyszerűbb lépést a play-off felé, bár sokáig meglehetősen nehézkesnek tűnt ez a lépés, mintha talpig nehéz páncélban, a Földnél kétszer nagyobb gravitációs erővel szorongató bolygón kellett volna kivitelezni. Szerencse is kellett hozzá, de összességében az történt ami egy élcsapat és egy biztos kiesőjelölt meccsén a legtöbbször történni szokott: a jobb csapat végül bedarálta a gyengébbet.
Tovább →