A bajnoki cím sorsa a román bajnokságban sportvezetői szerepet vállaló rendkívüli személyiségek színvonalához méltóan valószínűleg a nemzetközi Sportdöntőbíróságon fog végérvényesen eldőlni. Na ez az, ami minket most egy csöppet sem érdekel. Annyira sem, mint egy andoki lámát a dalai láma. Túl vagyunk a szezon utolsó mérkőzésén, amelyen ugyan kikapott a KVSC, de egyáltalán nem vallott kudarcot. Persze egyáltalán nem azt állítjuk, hogy tökéletes volt fiaink játéka, de ez attól még egy vállalható teljesítmény volt.

Most, hogy véget ért a bajnokság, nem árt megőriznünk a józanságunkat, ezért kibontottam még egy sört. Bevallom, nem csordul túl bennem az alkotókedv, de úgy alakult, hogy nekem kell megírni a posztot, mert a szerkesztőség többi tagja – objektív, de szintén sportszakmai okokból – részben vagy egészben lemaradt a meccsről. Marhára fáradt vagyok most, Tisztelt Asztaltársak, ezért ne várjatok tőlem hű de éles elméjű okosságokat. Korán keltem reggel, mert épp a Székelyföldön töltöm a hétvégémet, és apámmal igyekeztünk a piacra, hogy idejében vegyünk kellő mennyiségű paradicsom, paprika és egyéb zöldség palántát. Jelentem, a paradicsom palántákat sikeresen el is ültettük.

Ennyit a kertészkedésről, vissza a focihoz. A KVSC egyáltalán nem játszott rosszul, csak a helyzeteinket sikerült páratlan bravúrral kivétel nélkül mind kihagyni, ha felét berúgjuk, akkor nyerünk. De ez sajnos már kontrafaktuális hipotézis. Omranira haragszom elsősorban, az ő technikai képzettségével két ekkora ziccerből legalább egyet illik értékesíteni. Păun barátunk is igazán eltalálhatta volna a labdát az üresen maradt kapu torkában.

Akadtak persze jó teljesítmények is. A védelmünk egész tisztességgel állata a sarat a tizenegyesig. Deac fiatalkori alteregója, azaz Sîrbu produkciója a jövőre nézve minimum reményteli. Mást most inkább nem emelek ki, mert ehhez most épp fáradt és lusta vagyok.

Bmikynek van egy spéci összeesküvés elmélete, ami megmagyarázza a vereséget. Ugyanis teljesen véletlenül most is ugyanaz a George Găman volt a játékvezető, aki két 11-est adott ellenünk a Viitorulnak az alapszakaszban, azon a meccsen, amikor azzal a két büntetővel nyertek ellenünk. És micsoda újabb véletlen: a Kárpátok Maradonájának csapata ebben az idényben kizárólag csak tizenegyesből tudott betalálni a CéeFeR kapujába. Nahát, hogy milyen csodálatosak ezek a véletlen egybeesések. Nem igaz?

Ez a mostani büntető meg… No comment! (És igen történelmi pillanat: végre én is bírózok ezen a blogon.)

Na, már nagyon mennék aludni, szóval jöjjenek a szokásos értékelések.

 Vâtcă 6 A bekapott gólról nem tehetett. Azon kívül meg nem védett rosszul.
L. Rus 6 Korrekt iparosmunkát pakolt a pályára.
Larie 5 Lehetett volna elővigyázatosabb Comannal szemben, elvégre olyan bajnokságban játszik, ahol nem elég szabályosan játszani, adni kell a látszatra is.
Horj 6 Egyre ügyesebb, a szezon egyik nagy nyeresége az ő játéka. Pontosabban a fejlődése.
Peteleu 6 Hozott ő is egy közepes átlagot.
A. Mureșan 6 Sallangmentesen ellátta a védekező középpályás szerepét.
 Sîrbu 7 Ez inkább megelőlegezett bizalom a jövőre nézve. Több mint ígéretes tehetség a srác.
 A 69. perctől Roman 4. Többet volt lesen mint nem.
 Deac 6 Ma is a csapat motorja volt, de most valahogy nem jött az az extra meccset eldöntő megoldás. Pedig ott volt az a szabadrúgás…
 Păun 5 Tessék már eltalálni a labdát két lépésre a kaputól! Ellenben a kiugratása, amit Omrani pofátlanul kihagyott élményszámba ment.
 A 66. perctől Antal 5. Vele sem lett lényegesen jobb a helyzet.
Nouvier 6 Egész jól ment neki a játék, nem rajta múlt, hogy a tökéletes gólpasszából nem lett  gól.
 Omrani 4 Két kihagyott száz százalékos ziccer ezen a szinten luxus. Engem különösen bosszantott, mert simán megvan a képzettsége és képessége is ahhoz, hogy ezeknél jobb befejezést válasszon.
 A 83. perctől Sorsa. Nem volt ideje tényezővé válni.