Van az úgy néha, hogy semmi sem akar összejönni, rossz helyre pattan a labda és a nagy akarásnak nyögés lesz a vége, az ebidomítás helyett, pedig csak a kutyaól kitakarítása jut ez embernek osztályrészül. Mint nekem a poszt írás. Ez egy ilyen meccs volt, hét évben egyszer megesik. Azt hiszem, ha a sorminta folyatódik, azzal mindnyájan kiegyeznénk. A fene egye meg azért, hogy pont most sikerült kikapni a pincsiktől, amikor a sok gólos győzelem esetére, már a poszt címe is megvolt: Ebidomítás mesterfokon. Ami ehelyett jön, abba azt hiszem egyikünk sem szívesen lépne bele, Tisztelt Asztaltársak.

Mit szépítsem: akkora kedvvel vágtam bele ebbe a meccs értékelésbe, mint a fiúk a lefújást követő sajtónyilatkozatokba. Engedelmetekkel nem nyújtanám hosszú lére a dolgot, mert reggel – amikor ti ezeket a sorokat olvassátok – meló van. Avagy az is rohadjon meg, aki kitalálta, hogy 9:30-kor is lehet a város másik végében sajtótájékoztatót tartani.

A meccsre visszatérve simán elsüthetnénk azt a futball közhelyet, hogy két ellentétes félidőt láttunk, már ami fiaink teljesítményét illeti. Tehát el is sütjük. Az első játékrészben amellett, hogy védelmünk meglehetősen sebezhetőnek bizonyult a széleken, Nouvier pajtás baszott rá kisegíteni Camorát, hogy mást ne is említsünk, igaz Laci le is kapta fél óra után. A legnagyobb gondot azonban az okozta, hogy labdaszerzés után túl gyakran eladtuk a labdát, azaz nem sikerült azt megtartani, ennek meg egyenes következménye lett, hogy a szokásos Liverpoolos, Dortmundos gyors támadásaink is elmaradtak. Helyeztünk akadt így is, de Păunnak volt szíve kihagyni az ajtó-ablak (és egyéb nyílászárók) ziccert.

Pechünk is volt persze. Mindkét gólnál össze-vissza pattogott a labda és sajnos mindkétszer rossz helyre. De az igazság mégiscsak az, hogy nem ment a srácoknak úgy a játék mint a Craiova ellen. A második félidőben aztán – talán a kupadöntő tapasztalataiból okulva – a Dinamo már nem erőltette a támadásokat, így szinte egykapuzhattunk. A kézilabdázás, azaz a felállt fal elleni támadás azonban most sehogy sem ment. Illetve sehogy majdnem.

Térjünk is át az osztályzatokra. Mcpásztori mester tanácsát megfogadva szigorú leszek, de legalább igazságtalan.

Mincă 5 A gólokról sokat nem tehetett, a bravúrjain is múlt, hogy nem lett még rosszabb a vége.
 Tiago Lopes 4 Hajtott, küzdött lelkesen, ahogy szokott, de nem az ő napja volt. Az ő mezét rángatták, Tudor szerint ez szimulálás…
Larie 4 A második félidei teljesítményéért szívesen adnék jobb jegyet, de az első félidőben még ő is bizonytalan volt néha.
Horj 5 Veszélyes kontrákat állított meg a végjátékban.
Camora 5 Az ő oldaláról is jött veszélyes beadás védekezésben, de támadásban majdnem kiosztott egy gólpasszt, megérdemelte volna, hogy Păun jobban helyezze azt a fejest.
Gomelt 5 Végigrobotolta a meccset, de ezúttal semmi extrára nem futotta neki.
 L. Rus 4 Túl sok labdát adott el középen.
 Félidőben Filipe 5. Stabilizálta a középpályát, lecsökkent az eladott labdák száma is a beállásával.
 Deac 5 Küzdött, próbálkozott, de nem jöttek be ezúttal a kulcspasszai.
 Păun 4. Még a semmi sem jött össze neki.
 A 60. perctől Roman 4. Inkább csak csetlett, mint botlott. A ziccerét kihagyta ő is.
 Nouvier 4. Totál nihil. Fél óra után le is kapta Laci a pályáról.
 A 30. perctől Antal 5. Nem váltotta meg a világot, ritmusváltásai nem voltak, csak néhány jó mélységi passza.
Omrani 5 Neki is küzdős napja volt, és ő is megérdemelte volna, hogy a beadását befejeljék. De ez nem az a meccs volt.

Na de nem dőlt össze a világ, avagy ahogy Tuskó Hopkins mondaná: fel a fejjel, Asztaltársak!