mcpasztori posztjai

Főlegvári csillagok Prága egén

#

Lassan hűvösödő augusztusi reggelen vezetem ki az istállóból a Kék Ovál százhatvanhárom ficánkoló paripáját. Még tegnap teleabrakoltam őket nekik való olajjal, mert azzal sem akartam időt veszíteni, hiszen hosszú út áll előttünk. Csillogó, ezüstszürke sörényüket szintén megtisztítottam, a kelő nap fénye éppen megcsillan rajtuk, amint kezembe veszem a gyeplőt, és finoman megrántom. Könnyedén, egyetlen fogatként mozdulva hasítják a levegőeget.

Tovább →



Mocskos Celtic!

#

Most, hogy a főlegvári gyorsvonat végigszáguldott a kies Netanja (Nyetenye?) városán, és faképnél hagyta, illetőleg az Európa Ligába utasította a Makkabeusokat, továbbá Tzukifijú, Păun és a megint semmit nem csináló Deac főszereplésével 4-1-re kiütötte a kezdetben vezetésre álló Chindiát, kénytelenek vagyunk olyan jelentéktelen formációkkal is foglalkozni, mint a Celtic Glasgow. Nehéz szívvel, némi meggyőződés híján megszenvedett mocskos poszt következik tehát.
Tovább →


Főlegvári O1G

#

Azaz Omrani Egy Gólt lőtt a Maccabi ellen, és ennek örülünk. Aki másképpen fejtené meg a fenti rövidítést, véleményét publikálja másutt, hiszen bőven vannak erre alkalmas fórumok. Ez a blog viszont a főlegvári fociról szól. Legalábbis részben.
Tovább →


No, ezt meg tudnánk szokni…

#

Mármint azt, hogy a csapat meccsenként legalább eggyel többet rúg, mint az előzőn, és legfennebb egy gólt kap. Klincsény ellen tényleg nem kilincselt a KVSC, hanem berúgta az ajtót. Pontosabban a labdát a juhok szatelitcsapatának hálójába. Méghozzá a B csapattal. Nem is rúgta, hanem fejelte. Már a felét.
Tovább →


Aszta’! O3!

#

Igen, kedves Asztaltársak, O3, és mégsem KEG írja a posztot. Ez nem amiatt van, mintha elismernénk, hogy Ormányi második góljánál az amúgy is kapu felé tartó labdába a kazah védő belepiszkált, hanem mert ciklonok vannak a világon. Közöttük pedig a szőkék a legveszedelmesebbek.
Tovább →




Kellemes Borzongások

#

Charles Baudelaire, a francia költészet kiemelkedő alakja “nouveaux frissons”-nak nevezte volna azt az érzést, amit Ady Endre pompás magyarításában száz évvel ezelőtt “szűz borzongásokként” ismert meg az arra kíváncsi magyar olvasóközönség. Ugyanilyen, vagy nem éppen ugyanilyen kellemes borzongásokként ismerte meg ezt a fílinget a KVSC–Astra meccsre kilátogató, ugyanakkor a francia és a magyar impresszionista költészetre – eléggé el nem ítélhető módon – en bloc rohadtul nem kíváncsi főlegvári futballközönség is. Ettől függetlenül kapcsolatba kerültünk vele, méghozzá a borzongás főmesterének, a futballimpressziók Borzának utánozhatatlan tolmácsolásában.

Tovább →