Most az egyszer lett volna időm rendes posztot írni, de olyan álmos vagyok, hogy esek le a lábamról. Sajnálom, Tisztelt Asztaltársak, ez megint csak egy kommentfogó lesz. Mcpásztori mesternek se mertem posztot ígérni, mert akkorákat ásítottam közben, hogy félő volt egészben lenyelek egy dobozos sört. Pedig mégiscsak európai hadszintéren küzdött a Kolozsvári Vasutas.

Az első félidőben elég reménytelenül. Ellenben a második félidőt akár reménykeltőnek is nevezhetnénk. Petrila pimasz tekerése megérdemelte volna, hogy egyenlítő gól legyen belőle. Nem lett sajnos. Különben Boateng féle félidei csere meghozta a kívánt eredményt. Onnantól sokkal több labdát szerzett a csapat és értelemszerűen több esélye volt támadásokat vezetni. A jó öreg Johan Cruyff manapság már közhelyszámba menő mondása, miszerint „ha nyerni akarsz, ne csatárt hozz be, hanem védekező középpályást” működött. Igaz, nyerni nem sikerült, de érdemi esélyt teremteni az egyenlítésre igen. Hogy az nem jött be, az más kérdés. Nem tudom, hogy mit írhatnék még. Szerencsére, hogy Mcpászori mester tudja. El is mondta mit kéne a fácsén.

„Írd meg, hogy az ördög hollandusokat szarik, a csoda az vót, hogy Ali bég sportszerűen jelezte, hogy nem ért büntetőt a meccs végén a védő becsúszása, az akarás megvan bennünk, de a véghezvitelt nem találjuk, az AZ csapatában pedig túl kevés a görög játékos, a török bíró viszont túl ingatag hitű, így nem adhatott annyi lapot, amellyel előnybe kerülhettünk volna, végül pedig a skandináv játékosok akkora fölényt képeztek, hogy azt még a mi gyorslábú Petrilánk és egyetlen bálnagyilkosunk sem tudták ellensúlyozni”

Na, ennél lényegretörőbben én sem tudnám összefoglalni. Kikaptunk egy jobb csapattól, de nem történt tragédia. Fel a fejjel Tisztelt Asztaltársak!