Győzelemmel kezdte az új bajnoki idény a Kolozsvári Vasutas, Tisztelt Asztaltársak. Ennél több pontot egy forduló után nem lehet szerezni. Bizakodni viszont lehet. Vissza lehet szerezni azt a bajnoki címet, de nem fogják ingyen adni. Lehet nem ártott, hogy sorozatban nem lett meg a hatodik bajnoki címe is a fiúknak, mert lassan kezdtük természetesnek venni, pedig ez korántsem magától értetődő. Ebben a dög melegben most ennél többre nem futja. RJA asztaltárs fotói elmondják helyettem is a lényeget.

Tovább →

Keltmintfent, mert le se feküdt, főlegvári úrlakodásunk valahányadik hajnalán meglehetősen. Sok a tárgyba kívánkozó tényállás, amit felsékkel bátorkodom közleni ugyanvalóst. Mert nagy dolgok estenek ám mifelénk, még a portszaidi likőrösállványnál is nagyobbak. Pedig az is felvert nagy port Szaidban, amikor ráesett Wilson Hutchins első osztályú különilletményes fűtőre. Wilsont négy év előtt szakképzett kazánkovácsnak igazolták, de ez a minősége abban a helyzetben nem segített rajta. Persze attól még fenntartom az akkori álláspontomat, miszerint az egész Földön, így a portszaidi Elintéző nevű kocsmában is működő gravitációért nem vállalhatok felelősséget. A likőrösállvány, kérem, arra dől, akire akar, minősítésétől függetlenül, mert a gravitációt az ilyen úri marhaságok nem érdeklik.
Tovább →

– Most mondjon el mindent, kapitány. Hol ölte meg Warins Bobot?
– A Honolulu-Staron. Wirth kapitány, az angol haditengerészet Titkos Szolgálatának egy tagja leváltotta Port Szuezben a Honolulu-Star kapitányát. Engem régen ismer… ugyanis valamikor tengerésztiszt voltam…
– Te?… – motyogta a Nagy Bivaly. – Tengerésztiszt voltál?
– Igen. Onnan küzdöttem le magam idáig.

Tovább →

Réken írtam már Felséknek innét a Főleg várból, amely kirájkollégák köszött nagyon az udvari tikett elleni cselekedet, hát most már megint. És hogy mitől írok? Hát a Fijjugh háromszorosan is kézen fekvő, négy gólos győzelmet arattak a városi ellen féllel szemben. De annyira, hogy ők már nemcsak az ellen fél, hanem fél is tőlünk az ellen. Van is mitől.

Tovább →

A walesi bárdok néhány sora jutott eszembe. Nem feltétlenül az eredeti sorrendben „Ah! lágyan kél az esti szél /Milford-öböl felé; /Vérszagra gyűl az éji vad”. A szabad asszociációs láncok már csak így működnek: teljesen figyelmen kívül hagyják a hagyományos logika szabályait, de még a józan paraszti észre sincsenek tekintettel.
Tovább →

Először nem jött, hogy elhiggyem. Másodszorra sem. Ötletekre vadászva újra olvastam saját korábbi szilveszteri posztjaimat (a legelső sajnos nem elérhető, mert az még a Népsportos hőskorszakban jelent meg) és ekkor szembesültem a ténnyel: 10 éves lett Bogrács Huba, a bérelhető alteregó. Meglepődtem mint az utászok, amikor télen leesik az első hó. Az idő vasfoga kíméletlenül repül felettünk.

Tovább →

Régen nem írtam, kedves Asztaltársak, hát akkor most megint. A sikeres nemzetközi továbbjutás után viszont házon belül és országon kívül Romulus és Remus alkalmasint rémes fiaival kerít szembe minket a kárörvendő, vak Fortuna. Vagy inkább Citad Ella?
Tovább →

Ezt is megértük, tisztelt Asztaltársak. 3 napon belül kétszer az U. Tehát U2. Először a kupában 1-1, másodszor a bajnokságban 2-1 ide. És az összes gólt mi rúgtuk. Tehát metoo?

Tovább →

Igen, tisztelt Asztaltársak. Akarom mondani: igen tisztelt Asztaltársak, a Slavia egy héten belül másodszor is kikapott a főlegvári Fijjughtól, ez esetben a Főlegvár új gyepén. Ennél szebb gyepavatást el sem képzelhettünk volna.
Tovább →

Mi egyebet mondhatnánk az október 6-án a Slavia Prága otthonában szerzett egygólos győzelemnél a fenti, meglehetősen Tarantinós kijelentésnél? A fiúk hatalmas meglepetést okoztak, ami nem győzte örvendeztetni a mi szíveinket.
Tovább →