El lehet keseredve rendesen a mioritikus média, hogy a bajnokság vége után ilyen vehemenciával estek neki Omrani szerződésének. A visszafogottabbak próbálják megmagyarázni, hogyan történhetett meg a lehetetlen. #nusepoate Kíváncsi lennék, mit mondanának az igazi szakemberek, látva ezt az elképesztő tünetegyüttest. Igen, Tisztelt Asztaltársak, az elmeorvosokra gondoltam.

Mert amit leművel a regáti média, az leginkább valami obskúrus nemzetmegmentő pszichoterápiára emlékeztet. De vajon honnan ez iszonyatos indulatosság? Miért így dolgozták fel a történeteket ahogy? Ennek próbálunk most utána járni. Mivel adunk a tudományos igényességre, ezért Bogrács Huba, a bérelhető alteregó is segítségünkre lesz ebben. Alig ivott valamit, tehát ilyenkor még szinte bárkit felismer.

Tulajdonképpen ez is egy szezon értékelő poszt, bár ebben a műfajban kissé rendhagyó, hiszen máshonnan indul és e pillanatban tudja a bánat hová fog megérkezni. Az azonban biztosnak látszik, hogy mioritikus médiából sugárzó gyűlölet túl mutat a labdarúgáson. De vajon mi lehet még a foci azon túl, hogy egy sport, játék? Mint mondtam mi rendkívül komolyan vesszük magunkat és a tudományosságot, ezért adom át most a szót Bogrács Hubának. Állítólag a szekrényben volt elbújva már megint, a Juhász Jancsika, azaz, hogy a Ioniță Oaia vezette nemzeti pszichoterápia szemináriumon, amelynek az anyagát a sportbulvár munkatársainak felfogóképességéhez alakították.

Mindennek vége, a bajnokságot már megint ellopták a trófearablók és ráadásul pont ezek a bozgor CséFéRések. Bezárhatjuk a boltot, főnök – lógatta a nagy bánatos fejét, boci szemeivel a szőke Alekszándrá.
Nehogy megkergülj már, édes lányom. Nagy feladtunk van!
Micsoda?
Miért van az, hogy én mindig hülyékkel vagyok körülvéve – sóhajtott fel Juhász Jancsika, vagyis jobban mondva a mi régi jó ismerősünk: Ioniță Oaia. – Meg kell gyógyítanunk a mi sebzett lelkű híveinket. Mindent meg kell tennünk a gyász nehezen múló óráiban, hogy segítsünk nekik feldolgozni a feldolgozhatatlant.
De azt nem lehet főnök (#nusepoate)! El kell ismerni: ők voltak a jobbak, a mi báránykáink meg képesek voltak kikapni a létszámhiánnyal küzdő moldvai legényektől. Ez akkora égés, hogy elmondhatatlan.
Meg ne halljam még egyszer, hogy ilyeneket mondasz a száddal, te szőke! – fakadt ki teljes joggal Alékszándrá őszinteségi rohamát halva Oaia, minden juhok legnagyobb krónikása és lelki vezetője. – Ideje hát, hogy bevezesselek benneteket a Zsurnalisztikai Tömegpszichoterápia rejtelmeibe – fordult az időközben a szőke csajhoz csatlakozó kollégáihoz Ioniță Oaia
Taníts minket, főnök! – bégették azok kórusba és a kis kopasz belekezdett előadásába.

Jegyezzétek meg jól, amit most mondok. A labdarúgás több mint egy sport, több mint egy játék, több mint egy szakma. Ez a sportág szurkolók nélkül nem lehetne az ami. Nem vagytok ti hülyék, legalább életetekben egyszer beszéltetek sportszociológussal, tehát tudjátok, hogy a sport egyben társadalmi jelenség is. Sőt! Kicsiben maga a társadalom. Ez pedig hatványozottan igaz a focira, ahol a lelátón olyan társadalmi konfliktusok is nyilvánosságot kaphatnak, amelyek egyébként a hétköznapokban a nagy össznépi lapítás miatt rejtve maradnak. Gondolkozzatok! Miért utáljuk mi a CséFéRét?
Mert bozgorok?
Nem jársz messze az igazságtól, de van itt még más is. Van valakinek még tippje?
Mert erdélyiek, s még volt képük vagánykodni is vele Bajnokok Ligája meccsen.
Ez sem rossz, egész ügyesen kapirgálja a felszínt. Te, Alékszándrá, mit gondolsz?
Én nem is tudom, főnök, én olvastam valamit erről, de nem tudom merjem-e mondani?
Ki vele bátran! Ne félj, legfeljebb kiröhögünk – biztatta kegyesen Oaia.
Ám legyen. Szerintem azért utáljuk annyira őket, mert a csapat szurkolóinak identitása szöges ellentétben áll azzal, amit mi, illetve az olvasótáborunk velünk együtt gondol a világról, az országról, a történelemről és úgy általában a bozgorok helyéről és szerepéről. Ráadásul ennek hangot is adnak. Hiába titkolják, úgy is tudunk arról a felmérésről, amely szerint a CFR hazai meccseire kilátogató nézők 60 százaléka magyar.
Próbálták volna meg eltitkolni – röhögött Oaia – tudtuk ezt mi minden felmérés nélkül is. Remekül megragadtad a lényeget, mégsem vagy annyira hülye mint amekkorának hittelek, Alékszándrá – dicsérte meg az elpiruló szőkét. Látjátok ez itt a lényeg. Ez jelöli ki a feladatunkat is. Először is enyhíteni kell a mijeink csalódottságán. Részben el kell terelnünk a figyelmüket, amennyire csak lehet elbagatellizálni, hogy a kolozsvári csapat nyerte a bajnokságot. Másrészt pedig amennyire tőlünk telik meg kell próbálnunk demoralizálni az ő szurkolótáborukat.
Hogyan?
Most tényleg mindent a szátokba kell rágni? Legyetek már egy kicsit kreatívak. Például Omrani szerződése körül egy kicsit meg keverhetnétek a szart. Egy pillanatig ne élvezhessék a sikert ezek a köcsögök.
Rendben van főnök, meglesz. De nem segítenél te is be egy kicsit? Rettenetesen elvagyunk havazva. Este kocsmázás lesz, az asztalfoglalást már nem mondhatjuk vissza.
Nyugi gyerekek, nem kell félni amíg Oaia bácsit látjátok. Van is egy ravasz tervem, de ez dupla nullás államtitok.
Áruld el már, főnök, lécci, fizetek inkább egy felest. Mi az a terv?
Na jó. Elmondom. A tervem a munkamegosztáson alapszik. Ti kiszolgáljátok a mi nyájunk egy kicsit butább, de cserében legalább agresszív kemény magját, én pedig a szalonképesebb, mérsékelt közönség lelki sebeire adok gyógyírt.
Hogy csinálod, főnök?
Ravaszul. Látszólag dicsérni fogom a Cséférét, lehet még azt is leírom, hogy megérdemelték a bajnoki címet.

Értem, de mi ebben a ravaszság? – okvetetlenkedett újfent Álékszándrá.
Nos az, hogy úgy fogom beállítani a dolgot, hogy az egész kizárólag az edző érdeme. Vagy talán elfelejtettétek, hogy ő közülünk való? Semmi erdélyi nincs benne, sőt egyetlen olyan jellemvonása sincs amellyel az erdélyiek, pláne a bozgorok azonosulni tudnának. Csak azért nem hajtották még el melegebb éghajlatra, mert tájidegenségét eredményességgel ellensúlyozta. A mi gyászoló nyájunk számára viszont így már sokkal könnyebben megemészthető lesz az ő sikerük. A legjobb terápia amit mi zsurnaliszták bevethetünk a figyelem elterelése. Így nem kell szembesülnie letargiába esett népünknek azzal ami a legjobban fáj nekik: hogy már megint a bozgorok nyerték a bajnokságot.
Taníts minket, mester! – kiáltották kórusban a szemináriumon résztvevő sajtóbojtárok és térdre ereszkedtek. Én meg haza teleportáltam, mert van ami még egy bérelhető alteregónak is sokk.