Továbbra is erős kétségeim vannak, hogy lehetséges-e hangulatosabb péntek délutáni programot választani egy harmadosztályú bajnoki mérkőzésnél, Tisztelt Asztaltársak. Most sem hagyhattuk ki a kínálkozó alkalmat, bmikyvel a lehető legrövidebb utat választva másztunk fel a Fellegvárra.
Az ütött-kopott CMC-stadion most sem okozott csalódást, bár ezúttal fele annyian sem látogattak ki a KVSC II mérkőzésére mint a vidombákiak ellen, de ahogy az ide illő közhellyel mondani szokták: nem a mennyiség, hanem a minőség számít. A lelátón felfedeztük, sőt kis híján ráléptünk egy tekintélyt parancsoló, korpulens klubvezetőre. A közhelyekről jut eszembe: a múltkori öregúr is elfoglalta megszokott helyét a lelátón, ezúttal is egy svájci óramű pontosságával engedte szabadjára az alkalomhoz leginkább passzoló közhelyeket. Minden a helyén volt. Éreztem: otthon vagyok.
Egyedül egy teát felszolgáló mozgóárust hiányoltam, mert csak az hiányzott egy tökéletes futball teadélutánhoz. Ezúttal kevésbé figyeltem az öregúr közhelyeire, ugyanis bmikyvel végigdumáltuk a mérkőzést. Az ellenfél ezúttal a Szeben megyei Felek csapata volt, a 12 ezer fős kisváros lakosságából 181 magyar a 2011-es népszámlálási adatok szerint.
Már a melegítésnél feltűnt, hogy egy vérbeli amatőr csapattal van dolgunk, bmiky azonnal kiszúrta, hogy a meccsszerelésükben végezték a bemelegítést is, a félidőben pedig nem vonultak az öltözőbe, hanem a pálya egyik árnyékosabb részén leülve hallgatták edzőjük intelmeit. Ami azt illeti, az első félidőben becsülettel helyt álltak, két nagy helyzetük is adódott, amelyeket ugyan kihagytak, de az egyiket Rusnak bizony bravúrral kellett védenie. A kapusukon viszont meglátszott, hogy egy igazi súlyos egyéniség, vélhetően azért ő véd, mert a kapu jelentős részét kitakarja, hajviselete pedig egy hamisítatlan szamurájra emlékeztetett. Pontosabban egy olyan szomorú szamurájra, aki elhanyagolta a kondiedzéseket és felszaladt rá pár kiló. Ettől függetlenül nem szeretnénk vele egy sötét sikátorban késő este találkozni.
Szegénynek esélye sem volt oda érni a rövid sarokra, amikor a 16. percben egy tetszetős KVSC II támadás végén Antonio Giurgean (fotó) ballal átvette a labdát a 16-oson belül, majd jobbal laposan kilőtte a jobb sarkot. A jobblábas balszélső, vagy ha úgy tetszik tükörszélső végül a meccs embere lett két góllal és egy gólpasszal. Már elnézést a spoilelért, de végülis maga a mérkőzés sem volt rendkívül izgalmas, a KVSC fiataljai simán nyertek 4-0-ra. Ehhez persze kellett az is, hogy az ellenfél teljesen elfáradjon. No meg, hogy az első félidőben egyébként egész jól muzsikáló Yasin Hamed helyére (vélhetően a cserepadot koptatja majd Chiajnán) beállt személyes kedvencem, a poétikusan ifjú, 17 éves Claudiu Petrilă, akiben lelki szemeimmel én máris felfedezni véltem a következő Deacot. Szőke, szélső, gyors mint a veszett fene, jól lát a pályán, remek a rúgótechnikája, sokat fut, labdát is szerez ha kell, egyszóval a hasonlóság döbbenetes. Néha még lassan hoz döntést, de azt meg simán megtanulhatja. Helyezkedéséről pedig bátran kijelenthetjük, hogy feltehetően simán átmenne egy Inzaghi Leshatár tanfolyam záróvizsgáján.
Ezen a mérkőzésen ők ketten lógtak ki – nem kicsit, nagyon – felfelé a mezőnyből. Nem telt el öt perc azóta, hogy beállt Petrilă és elfoglalta az Inzaghi-pozíciót a jobb szélen, amikor a túl oldalon Giurgeannak feltűnt szőkesége és szépen bepasszolta a védők mögé a labdát. A következő Deac pedig simán lefutotta kissé már fáradó védőit és magabiztosan értékesítette a ziccert. Rémlik, mintha emlegettétek volna a rúgótechnika fontosságát, Tisztelt Asztaltársak, nos ennek a srácnak az is van, lazán bal külsővel rúgta el a kapus mellett a labdát, tankönyvi megoldás volt.
A mérkőzésen, bár nem volt durva, sajnos egy-egy kényszerű cserét is végre kellett hajtson a két csapat. Ilyen kényszerű csereként állt be Claudiu Petruș, aki azonban a meccs gólját lőtte a 71. percen. Ismét Petrilă szaladt el a jobb szélen, be a tizenhatosba, majdnem el az alapvonalig, ahol – okosan – nem középre adta a labdát a védőkkel a nyakukban érkező embereknek, hanem elegánsan hátragurított a kaputól jó 20 méterre magányosan árválkodó Petrușhoz, akinek így volt ideje átvenni a labdát, majd jobb belsővel fél magasan a hosszú sarokba tekerni.
Hogy a többiekről is essen pár szó: a két középső védő közül ezúttal Kereki nyújtott megbízhatóbb teljesítményt. Paul Potra azonban már követett el néhány hibát, igaz tért ölelő átadásainak, keresztlabdáinak szeme volt, szóval nem csak szunnyadt benne a tehetség. Lehet azért is, mert a kapus Adrian Rus többször kiáltott ébresztőt az első félidőben. A középpályán ezúttal extra teljesítménnyel senki nem rukkolt elő. Rabbi Figueira ezen a meccsen centert játszott, de nagyon nem ment neki a játék, a labdák rendre elpattantak tőle, többször körülményes, vagy egyszerűen csak rossz megoldást választott. Ellenben azt mindenképpen a javára kell írni, hogy keményen dolgozott, minden labdának utána ment, nem restellt a labdaszerzésben segíteni a középpályásoknak. Erre mondjuk szükség is volt, mert a srácok ezúttal egy klasszikus 4-4-2-es felállásban játszottak, jól jön ilyenkor a belső középpályásoknak a segítség.
Ha már említettük a futballközhelyeket, akkor kénytelenek vagyunk leírni azt is, hogy bizony a kitartó munkának meglesz a gyümölcse. A mi csöpp négerünk (magasabb mindenkinél) a hosszabbításban megszerezte a labdát, futott vele egy kicsit, majd tökéletes ütempasszal indította a jobb szélen Petrilăt, aki elszáguldott vele, majd eszébe jutott, hogy tartozik Giurgeannak egy gólpasszal, akit tökéletes, kihagyhatatlan ziccerbe hozott a 16-oson belül, ezzel kiegyenlítve a számlát.
Nem rajta múlt egyébként, hogy nem harcolt ki egy tizenegyest is, de a nyikhaj – alig 21 éves – Râmnicu Vălceaból delegált bíró, Mihail Sebastian Lăstun nem vette észre a szabálytalanságot. Biztos elfáradt, amíg olyan messze délről ide ért. Sőt Petrilă szívesen adott volna Rabbinak is gólpasszt, de a hálátlan franciának volt szíve elbénázni a gólt érdemlő kiugratást.
Jól levontam a tanulságot a végén: ha van két jó szélsőd, akkor az is belefér, hogy ha hülye a bíró és a centered béna.
CFR II–FC Felek 4-0
Gólszerzők: Giurgean (16., 90+2.), Petrilă (50.), Cl. Petruş (71.)
CFR II: Ad. Rus – Chiriţă, Kereki (Konare), Potra, Bîican – Hamed (Petrilă), Coţi (Cl. Petruş), Al. Petruş (Şter), Giurgean – Ad. Pop, Figueira.
14 hozzászólás @ Elsőosztályú teadélután a harmadosztályban újratöltve
Pingback: Elsőosztályú teadélután a harmadosztályban újratöltve | Zongoracipelő
Köszönjük ezt a nagyszerű tudósítást! Legalább a blog részéről meg vannak rendesen becsülve a tartalékok! És az Asztaltársak is hű képet kapnak a második csapatról!
De, szerintem, a hét igazi témája, hogy Pet Rescue maradt a csapatnál. /Óh, Miki, a legnagyobb bánatodra!::))/
Úgy tűnik, ez az ember okos is, meg tán pénzéhes is! (Egyébként néha a legszerencsésebb párosítás!)
Okos, mert nem engedte magát jégre vinni! És nem bent bele a bizonytalanba. Maradt itt, hogy véghez vigye, amit elkezdett!
Pénzéhes, mert nem engedett annak a csábításnak, hogy a szövetségi kapitányság egy edző számára csúcspozíció! De csak akkor, ha jól megfizetik…!
A mai világban lehet, hogy már nem számít csúcspozíciónak egy válogatott csapat. Több presztízzsel jár egy klub, pláne ha bajnokságot nyer vvelük. A román válogatottnál csak megbukni lehet hosszútávon, érthető, hogy egy bukástól tartó edző inkább marad a biztosban ami ráadásul presztízzsel jár, mint teszi ki magát a semminek.
„(vélhetően a cserepadot koptatja majd Chiajnán)” Most akkor szabály vagy nem, hogy egy fordulóban nem léphet pályára a nagycsapatban is meg a másodikban is? Vagy ebben a fordulóban megvolt a helycsere Coman-al, aki pados lessz Chiajnan? Amúgy eléggé váltogatják a formációt meg a játékosokat, nagy a keret? Konare-nak meg nagyon néger neve van. Szobatársat kapott Rabbi? 😀
szerintem is Coman utazik Chiajnára
Mory Konaré, 19 éves, Maliból potyant ide a Le Havre utánpótlásán keresztül, szép magas, de kicsit még vékony középhátvéd
Köszönjük a tudósítást,és valóban a rúgótechnika mindenek felett,remèljük,hogy Petrila barátunkról még hallani fogunk.Amit még nem értek,mert van ilyen is 🙂 ,hogy jobbszélről hogyan lehet megrúgni a lasztit bal külsővel,hogy az még a kapust is megkerülve a hálóban kössön ki? Legfeljebb a rövid sarokra rúghatta,de ez legyen az én proglémám 🙂
Claudiu és Alexandru Petrus gondolom tesók lehetnek és a korpulens klubelnök pedig Gyula bá’! Minden esetre szép volt tőle és tőletek,hogy amikor csak tehetitek kilátogattok az ifik meccseire!
a gólt középről rúgta Petrila
a Petrusok unokatestvérek
Nos nem olyan bonyolult ez. A kis villámléptű szőke srác a jobb szélen foglalta el a helyét, de ez nem jelenti egyben azt, hogy ott is maradt. 😀 A teljes mezőny balra tolódott a gól előtt, így Petrilă, bár a továbbra is a jobb szélén volt a játéknak, de a tizenhatos vonalával kb. egy magasságban. Az indítás után pedig nem egyenesen előre, hanem kissé rézsút, a tizenhatos közepe felé futott a védők mögé. Rúghatta volna jobb belsővel is, de inkább úgy döntött a bal külsővel, egy laza boka mozdulattal rúgja el a labdát a kifutó kapus mellett. A szomorú szamurájnak esélye nem volt. 🙂 Engedelmeddel nem törekedtem arra, hogy képről-képre adjam vissza a látottakat, az ilyen meccseknek amúgy is a hangulata a lényeg. Némileg hasonlít egy blogbejegyzés a női dekoltázsra, akkor az igazi, ha többet bíz a fantáziára. 😀
A középkorú Kozsóról semmi kép? 😀
itt kapsz róla is képeket 😀
http://www.cjsport.ro/fotbal/foto-cfr-cluj-2-a-castigat-la-scor-cu-fc-avrig-si-ramane-invincibila-in-liga-a-iii-a-dan-petrescu-a-asistat-la-meci/
Sört lehet bevinni? Legközelebb én is megyek és meghívlak egy sörre keg cimbora. Ez a poszt megérdemli.
kólát lehetett 😀
Nos én semmi jónak elrontója nem vagyok. 🙂 Örülök, hogy kedvcsinálóként is működik a poszt. 🙂
Pingback: Kolozsvári Vasutas – Bosszankodhattuk, de minek?