Kommentfogó #12: a memóriajavító győzelem

#

Ez sima volt. Hiába nem emlékeztek már az Academica Clinceni játékosai, hogy mikor kaptak ki utoljára, a Kolozsvári Vasutasnak nem okozott különösebb gondot a legyűrésük. Mondhatnám azt is, hogy mint jóindulatú elmeorvos felfrissítették a vendégcsapat memóriáját: ilyen érzés kikapni. A fiúk ráadásul az esztétikai szempontokat is figyelembe vették, irgalmatlan nagy gólokkal harcolták ki a döntő mezőnyfölényt. Különösen az örök semmittevő Deac találata volt pazar. Olyan 25 méterről belsővel a jobb felső sarokba „gurított”. Ebből is látszik, hogy nincs rúgótechnikája. Rendes posztra most sem futja, így elég legyen még annyi, hogy ez a fél év is jól kezdődött a csapat számára.
Tovább →


Szilveszteri megmarhulás újratöltve: két focista beszélget

#

Bogrács Huba, a bérelhető alteregó és időutazó kissé szédült. Kivételesen nem a fogyasztott alkoholmennyiség miatt, hanem azért, mert kissé elfáradt az év végi hajtásban. A szilvesztert is majdnem végigaludta. És még mindig álmos. Ennek ellenére barátai unszolására fogta magát és még egyszer beült az időgépébe és elindult kifürkészni, hogy mit hoz a jövő. Arra tért magához, hogy egy hétszeres bajnokcsapat kapitányával és egy alig 20 éves friss Európa-bajnok labdarúgóval ül egy asztalnál.
Tovább →


Ünnepi jókívánság

#

Lassan ennek az évnek is vége. Ahogy a nagy Levin – aki mindent valamilyen ételhez hasonlított – mondaná: kozmás egy év volt, az már biztos. Most mégis van egy „kis áramszünet”. Hofi óta tudjuk, hogy az időnként kell mindenkinek. Eljött hát újra a jókívánságok ideje. Boldog karácsonyt kívánok nektek a magam és úgy általában a KVSC blog nevében Tisztelt Asztaltársak!


Bukarest bőszen bőgve bég

#

Talán a – Karinthy szerint – Babits Bihálytól ellesett fenti alliteráció fejezi ki leginkább a juhok újabb, ezúttal 2-0-ás főlegvári veresége felett érzett regáti frusztrációt, kedves Asztaltársak. Lassan nemcsak a teljes bírói stáb, a futballszövetség, hanem minden egyes sporcsarnok klozettos nénije, az összes labda-, kamera- és közvetítőeszközgyártó cég, nemkülönben a földgolyó összes meghatározó erőforrása benne van a regáti kezesbárányok elleni galaktikus összeesküvésben. Szeretjük az ilyen világrengető katasztrófákat.
Tovább →


A helvét mackó és a gall kakas meséje

#

Úgy tűnik, ama bizonyos berni Wankdorfstadion nem a mi esetünk. 1954-ben ugyanezen a pályán Puskásék 3-2-re veszítették el a világbajnoksági döntőt: mint utóbb kiderült, nem csekély bírói hiba révén, hiszen William Ling angol játékvezető nem adta meg Puskás egyenlítő találatát. Most mondjuk azt, hogy jóval kisebb szinten, de ugyanígy járt a főlegvári csapat is a berni takonpócok ellen?
Tovább →



Bucsú egy kissé fura sikerkovácstól

#

Nem örültünk amikor megjött. Igaz ,Tisztelt Asztaltársak? Valahogy nem passzolt sehogy se a klub bennünk élő identitásához. Egy bukaresti paraszt volt a számunkra, akkor is, ha egyébként évekig játszott a Chelseaben és megtanulta rendesen a szakmáját edzőként is. Aztán, hogy, hogy nem, de nyert Kolozsváron három bajnoki címet. Zsinórban. Nem kétévente, mint a régi tulajdonos idejében, aki – amint tudjuk jól – már csak szurkoló. Nem nehéz hozzászokni a sikerhez. Dan Petrescu pedig dacára annak, hogy nem túl szimpatikus ember, a személyisége, habitusa teljesen elüt attól, ami a mi erdélyi normáinknak megfelelne, mégis egy jól összerakott gyártósor üzembiztosságával szállította a sikereket. Nem hittük volna, hogy ha elmegy hiányozni fog. Pedig pontosan ez történt.

Tovább →



Nem Medgyes volt a mumus!

#

Bizony nem Medgyes volt a fő mumus a hétfő esti 1-2-es főlegvári vereség alkalmával. Hanem a bíró. Akár többes számban is. Nyilván lehetett volna jobban, higgadtabban játszani, hatékonyabban kihasználni a helyzeteinket, de ettől még a nyilvánvaló, egyre érzékelhetőbb regáti nyomás nem véletlen. Rövid ujjgyakorlással egybekötött bírózás következik tehát – azzal a szépséghibával, hogy a végén nem ássuk el a pasast (s.k.). De legalább a műszert sem felejtjük benne.
Tovább →