Kettős kelta kereszt…

#

“Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” (Mt 16, 24). A KVSC elsőre (azaz augusztusban) ugyan nem, de másodjára (a minap) már felvette Glasgowban a kelta keresztet. És noha ez egyenlő szárú (olyan, amilyet a pálya kezdőkörébe rajzolhatna az ember), a Celtictől kapott kereszt furcsamód kettősnek bizonyult (2-0).
Tovább →


Kommentfogó #7: sima ügy

#

Ezúttal nem tudta betölteni a mumus szerepet a Medgyes, viszonylag simán 3-0-val küldték haza őket a fiúk. Mint mindig Deac, leszámítva az en gros-ba osztott gólpasszait, megint nem csinált semmit, csak futkározott össze-vissza. Nem rajta múlt, hogy nem 5-6 góllal győzött a Kolozsvári Vasutas.

Tovább →


Egy pont az akolból

#

Nem volt valami épületes mérkőzés a juhok elleni, Tisztelt Asztaltársak. Alighanem kevés idő is elég lesz ahhoz, hogy végleg a feledés jótékony homályába vesszen az emléke. Egy pontot sikerült elhozni az akolból, mást semmit. A meccs nyerhető lett volna, de még sem lett az. A végén pórul is járhatunk volna, de a felső léc szerencsére pont jó helyen volt 244 centi, azaz nyolc láb magasan.
Tovább →



Kommentfogó #6: csuklógyakorlat

#

Aligha lesz ennél simább győzelme a Kolozsvári Vasutasnak a bajnokságban. Az  5-0 önmagáért beszél, akkor is, ha ezúttal az ellenféltől állítottak ki két embert. Ráadásul a srácok gólszépség-versenyt vívtak, szóval panaszra nincs okunk. A Voluntari elleni mérkőzés csuklógyakorlat volt a srácoknak, a neheze majd csak ezután jön. Gondolom nem mondtam ezzel semmi újat. Hosszabb poszt ezúttal sem lesz, de legalább kommentfogó igen. Szokásunkhoz híven a hiányzó szöveget RJA asztaltárs fotóival pótoljuk.
Tovább →


Főlegvári csillagok Prága egén

#

Lassan hűvösödő augusztusi reggelen vezetem ki az istállóból a Kék Ovál százhatvanhárom ficánkoló paripáját. Még tegnap teleabrakoltam őket nekik való olajjal, mert azzal sem akartam időt veszíteni, hiszen hosszú út áll előttünk. Csillogó, ezüstszürke sörényüket szintén megtisztítottam, a kelő nap fénye éppen megcsillan rajtuk, amint kezembe veszem a gyeplőt, és finoman megrántom. Könnyedén, egyetlen fogatként mozdulva hasítják a levegőeget.

Tovább →


Hagyománytisztelet

#

Ha újra nagyobb gólaránnyal nyerünk a Botos Sanyi ellen, akkor „Hagyománytisztelet” címmel írok posztot – ígértem meg tegnap Becker asztaltársnak „bemelegítés” azaz sörözés közben, még a meccs előtt. Nos, a fiúk egy laza négyessel elintézték a vendégcsapatot, sőt akár jóval nagyobb arányú is lehetett volna a győzelem, ha a sors és Costache is úgy akarja. Ezzel együtt azt hiszem panaszra nincs okunk, esztétikai szempontból a fenséges határát súrolta aranylábú fiaink játéka.
Tovább →


Bogrács Huba visszatért, de hiába

#

Nem hoztál nekünk szerencsét – jegyezte meg hangjában némi csalódottsággal Pubbácsi rögtön a lefújás után a Gépész utcai stadion lelátóján. Nos eszem ágába sincs szépíteni a dolgokat, inkább töredelmesen beismerem, hogy a Slavia elleni vereség az én hibám. Kár érte, mert úgy tűnt: karnyújtásnyira van az újabb Bajnokok Ligája-csoportkör. A hangulat is igazán BL színvonalú volt, mégsem sikerült nyerniük a fiúknak. Pedig esküszöm, hogy ittam rendesen. Sajnos úgy látszik nem eleget. Mea culpa.
Tovább →



Mocskos Celtic!

#

Most, hogy a főlegvári gyorsvonat végigszáguldott a kies Netanja (Nyetenye?) városán, és faképnél hagyta, illetőleg az Európa Ligába utasította a Makkabeusokat, továbbá Tzukifijú, Păun és a megint semmit nem csináló Deac főszereplésével 4-1-re kiütötte a kezdetben vezetésre álló Chindiát, kénytelenek vagyunk olyan jelentéktelen formációkkal is foglalkozni, mint a Celtic Glasgow. Nehéz szívvel, némi meggyőződés híján megszenvedett mocskos poszt következik tehát.
Tovább →