Bogrács Huba, a bérelhető alteregó éktelen ordibálásra tért magához egy ismerősnek tűnő szekrényben, sőt, az ott békésen alvó macskát is felismerni vélte. – Vörös kód! Még egyszer ismétlem: vörös kód! A trófearablók újra támadnak! – harsogta Ioniță Oaia*, a Nyájszellem (eredetiben: Gazetă Spirituală Pentru Oi – GSPO) című bukaresti sportnapilap főszerkesztője. Szegény Hubának majd beszakadt a dobhártyája. Nem is tudott többé visszaaludni, így aztán minden szavát jól hallotta a reggeli lapértekezletnek. Át is adom neki a szót.

Üdvözletem a Tisztelt Asztaltársaságnak! Ezt már megint jól kifogtam, hogy a fene enné meg. Itt van ez tudálékos képű Ioniță Oaia, aki épp az előbb üvöltött egy akkorát, hogy leesett a fejéről a szemüvegje. Bele került vagy két percbe, amíg megtalálta. De legalább addig csend volt, leszámítva azt az egy-két bosszús káromkodást, ami a látóalkalmatosság megtalálásához úgy néz ki elengedhetetlen volt. Az a hülye macska is épp ekkor ébredt fel, bajba kerültem volna, ha elkezd nyávogni és kinyitják a szekrényajtót. Szerencsére azonban ez nem következett be, mert a főszerkesztő diszkrét kérésének eleget téve megjelentek a szerkesztőség tagjai, élükön a szőke Alexandrával.

Nagy a baj, emberek! – kezdte kissé vészjóslóan beszédét Ioniță Oaia. A szerkesztőség tisztelt tagjai testületileg elsápadtak ijedtükben.
Létszámleépítések lesznek, főnök? – kérdezte riadtan a szőke Alexandra.
Nem!
Fizetéscsökkentés? – rémüldözött továbbra is a szőke.
Nem! Annál is rosszabb! Ismét támadnak a trófearablók!
Na de melyikek főnök? Az Urziceni már történelem, a Galaci Acél is már csak emlék, az Astra meg le van gatyásodva…
Egyik sem, a lehető legrosszabb…
Csak nem a bozgorok már megint? – szörnyülködött Alexandra.
De! – sóhajtott nagyot Ioniță Oaia.
Azok nem a szentgyörgyiek?
Nem, dehogy! Ők nem bozgorok. Még. Egyelőre. Legalábbis addig amíg a Fécsészébét meg nem verik.
Ja, ez a Fács Csé Szpune Békáli** nem?
Kuss! Még egy ilyen megjegyzés és 50 százalékos fizetéslevonást kapsz! Miért van az, hogy mindig hülyékkel vagyok körül véve… – dohogott a főszerkesztő.
Elnézést, főnök. Bocsánat. Ha jól emlékszem, a munkaköri leírásban az szerepel, hogy az első a lojalitás, a szakértelem pedig a másodlagos, de nem kötelező.
Igen, igen, persze. Végül is ez valóban nem fontos. A lényeg emberek, hogy a CFR, ez a nyamvadt kolozsvári bagázs már megint el akarja lopni a bajnoki címet. A helyzet súlyos: 6 forduló után 3 pont előnnyel vezetik a bajnokságot.
Értem főnök. De mit tehetünk mi ellene?
Nem hiszem el, hogy már megint szájba kell rágnom! Hangulatkeltés, nyomásgyakorlás kell ide. Ezt várja tőlünk a csőcselék!
Miféle csőcselék?
Az előfizetőink, te marha!
Értem főnök de, hogy csináljuk? Rég volt már amikor a csődvédelem kapcsán megkavartuk körülöttük a szart. Kijöttünk a gyakorlatból.
Nyugalom. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt. A régi receptet alkalmazzuk.
Tehát bírózunk?
Persze. Örülök, hogy fejlődőképes vagy Alexandra. A bírók szerencsére elég hülyén fújnak ahhoz, hogy beléjük lehessen kötni. A többi már csak helyzetértelmezés kérdése. Értelmezni pedig azt tudunk. Nem véletlenül írattalak be titeket a hermeneutikai szakkörre.
De főnök, mind megbuktunk!
Az egyáltalán nem baj. Itt nem is értelmezni kell tudni, hanem félreértelmezni, statisztikát hamisítani. Menni fog ez nektek, gyerekek. Én vakon bízok bennetek! A véretekben van! Szóval csak bátran, előre!
Jól van főnök, de szakmailag, etikai szempontból nem aggályos mégis ez egy kissé?
Látom mindenáron fizetéslevonást akarsz, Alexandra. Nem törődhetünk ilyen ósdi, reakciós, polgári csökevényekkel mint a sajtóetikai előírások. Meg ne halljam még egyszer a szátokból ezt a kifejezést! Világosan fogalmaztam?
Igenis főnök!
Elsősorban a címadásokra figyeljetek oda. Lehetőség szerint igyekezzetek negatív jelzőket, minősítéseket társítani a CFR-es anyagokhoz.
Mint például a „sorozatgyilkosok”?
Zseniális ötlet, Alexandra! Brávó. Tudtam én, hogy nem vagy reménytelenül hülye! Ezzel el tudjuk intézni az öt kolozsvári győzelmet egy csapásra. Briliáns! Ezért kapsz egy puszit! Kihozzuk címlapra! Isteni!


Köszönöm főnök. De biztos, hogy nem kellene legalább az objektivitás látszatára adjunk?
Minek? Egyáltalán nincs az objektivitás iránt értelmezhető piaci kereslet, Alexandra! Ezt jegyezd meg! Az olvasótábor azt várja, hogy erősítsük meg az előítéleteiket, nem azt, hogy megzavarjuk a lelki békéjüket holmi objektivitással! Hallatlan!
Jó, de esetleg egy-két taktikai, stratégiai elemzést nem közlünk főnök?
Annak a pár tucat szakbarbár focibuzinak? Megőrültél, Alexandra drága? A végén kénytelen leszek visszavonni az iménti dicséretet. Na, de elég a szövegelésből. Az irányelveket tisztáztuk, munkára emberek!

Végszóra a szerkesztőség t. tagjai szétszéledtek. Ha nem ezt tették volna, akkor az én mesém is tovább tartott volna.

Aki nem hiszi Bogrács Huba meséjét, az járjon utána Tisztelt Asztaltársak! 🙂

*  Ejtsd: Jonicö Oájá (oi- juhok, oaia – a juh)
** – Azt teszed amit Becali mond.