Ilyen még nem volt! Blogtörténeti kalandban volt részünk Medgyesen, Tisztelt Asztaltársak! Már délután fél hatkor elindultunk a kolozsvári repülőtér mellől. Bmiky, Pálfi Csaba, én és Bogrács Huba kényelmesen elfértünk RJA autójában, aki ezúttal nem csak blogunk fotósa, de sofőrje is volt egyszemélyben. Ha már újabban ilyen burzsujok lettünk, hogy saját sofőrünk is van. Útközben persze be nem állt a szánk, így aztán gyorsan elröpült az a két óra, amíg meg nem érkeztünk a tett helyszínére. Ahol rögtön egy hatalmas csalódás ért: kiderült, hogy Erdély legolcsóbb rumot áruló kocsmája sajnos már nem működik. Vigasztalhatatlanok voltunk. Különösen Huba.

Másfél óra volt ekkor még a kezdésig, így jobb híján két csoportra oszlottunk a stadion előtt. Bmiky és RJA intézték a beléptetésünkhöz szükséges adminisztratív munkát, a fontosabb feladatot pedig Csaba, Bogrács Huba és jómagam vállaltuk magunkra. Elindultunk szerencsét próbálni, azaz keresni valami kocsmát, ahol alkoholtartalmú vagy éppen tőle mentes (Huba ennél a résznél megjegyezte: apage satanas!) italokat árulnak. Kérdezgettük is szorgalmasan a járókelőket, hogy mégis merre találhatnák a célnak megfelelő kultúrintézményt, egyikük anyanyelvünkön igazított útba, hogyasszondja: a falon túl mindjárt balra. Kerestük is erősen a falat, de sem Csaba, sem Huba, sem jómagam nem találtuk. Aztán megakadt a szemünk egy utcanév táblán. Esküszöm nem hazudok, ezt írta rajta: str. După Zid (Falon túli utca). Eszembe jutott a kolozsvári Progresului utca, néhány éve ugyanis mindennap végigmentem a Haladás útján, de vége az lett, hogy beértem a munkahelyemre. Ennyit a haladásról.

A felismeréstől arcunk felderült (különösen a Hubáé) így viszonylag kevés kérdezősködés és három tiszteletkör után megtaláltuk az onnan csak néhány lépésre található kiskocsmát. Bár festői helyen, azaz a medgyesi várral majdnem szemben találtunk rá eme remek lokálra, elsősorban az árszínvonal nyerte el tetszésünket, mindössze 3,5 lej volt egy üveg sör. Csaba némileg csalódott volt, mert megszomjazott az út során, ezért ásványvizet szeretett volna fogyasztani, na de ez a kocsma ad magára és nem tart ilyesmit. Kénytelen volt beérni egy alkoholmentes sörrel, Bogrács Hubát már a címke látványától is kirázta a hideg. Csaba másik szívfájdalmát a kétes, de cserében legalább markáns illatot árasztó mosdó okozta. Ennek használatáról kis csapatunk így inkább eltekintett. Kisvártatva ugyanis bmiky és RJA is megérkeztek. Előbbit szintén csalódás érte, mert sajnos fehér ember elé való rumot sem árultak, ezért kénytelen volt jégerrel beérni. RJA sofőrként nem ihatott alkoholt tartalmazó italt, de szerencséjére legalább kóla az volt. Huba megfejtette azonnal, hogy nyilván kísérőnek tartják a többi normális ital mellett. Eszünkbe jutott az újdonsült magyar bajnok Végh Hanta is, aki amekkora szociológus biztosan élvezte volna az autentikus kisvárosi környezetet.

Kihörpöltük italunkat, majd elindultunk a stadion felé, egyedül Bogrács Hubát hagytuk ott, mert nem volt hajlandó búcsút inteni a 3,5 lejes söröknek. Mi időközben megérkeztünk a medgyesi sportlétesítményhez, amelyet talán úgy tudnék jellemezni mint tinédzser lányok a nem túlzottan jóképű, de azért kedves srácokat: aranyos. Hamisítatlan vidéki este volt, a stadion mögött bársonyos kontrasztként sötétlett a városszéli sűrű erdő. Már-már valami romantikus idilre emlékeztetett. Nem is ért több csalódás a meccsen. Huba lefújás után sem került elő, ezért a 3 pontot érő 3 gólos győzelemmel a zsebünkben azonnal kocsiba ültünk és elindultunk haza. Szegény Huba. Talán még most is Medgyesen bolyong valahol. Útközben megbeszéltük azt is, hogy megosztjuk a munkát. Nekem jut az úti beszámoló, a meccset Csaba, a játékosokat meg bmiky értékeli. Átadom a szót tehát Csabának, ugyanis a történet úgy folytatódott volna, hogy: és akkor a bíró a szájába vette a sípot. Igen ám, de ez onnantól kezdve már a mérkőzés…

…és Pálfl Csaba-Sándor folytatja: Petrescu váratlant húzott…

…mégpedig azzal, hogy ugyanazt a kezdőt játszatta, de más rendszerben, mint a Viitorul ellen. Mikor a meccs előtt fél órával megkaptuk a sajtóbelépőket és a nyomtatványokat a felállásokkal, Mikivel összenéztünk és egy ősi, rúnaírással kőbe vésett edzői mantrát mormoltunk: ,,győztes csapaton ne változtass”. (Állítólag Árpád apánk is ilyen elvek mentén verte a besenyőket idegenben és hazai pályán, de ez most nem a légbőlkapott történelemóra ideje.)

A meccsünket egyértelműen a középpálya nyerte meg, Deac, Culio és Hoban (nem véletlen a sorrend) brutális mennyiségű munkát végzett. Mindhárman védekeztek, ráadásul Deac és Culio derekasan kivette a részét az offenzívából is. Culio ipari mennyiségű labdát szerzett, tartott meg, és hozott ki, Deac meg tömött elöl mindenkit, aki az ellenfél tizenhatosára tévedt. A tízesünk gyakorlatilag egyedül hozta össze a második gólt, szerzett egy labdát az ellenfél térfelén és tökéletes ütemben odatette Nouviernek, aki köszönte szépen és beverte a ziccert.

Támadásban Nouvier és Păun tükörszélsőt játszott, gyakorlatilag csatárposzton. Egyrészt széthúzták az ellenfél védelmét, másrészt a védelem mögé futásokkal és a Deaccal való helycserékkel agyba-főbe szívatták a Gaz Metant. Meccs közben azon gondolkodtam, hogy mit csinálnék Pustai helyében, és arra jutottam, hogy leginkább semmit. Kellene egy Busquets, egy Makelele, vagy egy lőfegyver ahhoz, hogy Deacot és Nouvier-t megállítsa valahogy.

Petrescu most semmit sem hibázott, viszont jópár helyen hozott extrát. Egy pillanatig sem forgott veszélyben a kapunk, mert 0-0-nál is odafigyelt arra, hogy a két belsővédő, az egyik szélsőhátvéd (általában Camora) és Hoban biztosítson hátul. Kiválóan oldotta meg a tranzíciót, bármelyik belső középpályás ki tudta hozni a labdát (Hoban többet hibázott, ezért a második félidőben kevesebbet próbálkozott). A két szélső támadásban 4-3-3 szerint, védekezésben viszont 4-5-1-ben játszott, a belsővédőknek így sokkal kevesebb dolguk akadt (kevés labda jött a szélekről), ami biztonságot nyújtott hátul. Gólt ugyan nem kaptunk, de értem, miért nyilatkozta meccs után azt, hogy a védelmen dolgozni kell. Szerintem a Mureşan, Vinícius párosnak meg vannak számolva a napjai. Vagy Mureşan, vagy mindketten kikerülnek a kezdőből, de így biztosan nem marad. Muresan olyan hibát vétett, amit egy fél klasszissal jobb csapat röhögve kihasznál, Vinícius pedig egyszerűen nem tud passzolni.

A legfőbb erény, amit azért hagytam a végére, mert szerintem hangsúlyozni kell, az az alkalmazkodóképesség. Ez a csapat, ebben a felállásban és formációban valami hihetetlenül adaptív. Bármilyen formációhoz, bármilyen ellenfélhez, úgy védelemben, mint támadásban képes alkalmazkodni. Ehhez nyilván kell az egyes játékosok játékintelligenciája is (ami nem hiányzik senkiből a XI-ben), de kell az edző is, aki a tréningen felkészíti őket mindenre amivel találkozhatnak. Megkockáztatom, hogy nem lesz 3 meccsnél több ebben a szezonban, ahol nem lövünk gólt, ideértve a kupameccseket is.

Zárszóként megjegyezném, lehet, hogy a legjobb kezdő még nincs meg, de a meccset Petrescu ugyanúgy vezette le, mint RJA kolléga a hazautat vaksötétben: könnyedén, hibátlanul és biztonságosan.

Így játszotok ti (ez már bmiky)

Vâtcă Igazi védenivalója nem volt, csak vacak kirúgásai.
Manea 7 Sokat segítette a támadásokat és blokkolta a medgyesiek legveszélyesebb lövését.
Vinícius 6 Elfejelgette a Golubovics felé érkező beadásokat.
A. Mureşan 6 Volt egy nagy hibája az elején, utána semmit se kockáztatott.
Camora 6 A támadójátékára most se volt szükség, hátul nem tudták zavarba hozni.
  Nouvier 8 Elméletileg szélső volt, de állandóan bement középre második csatárnak. Gólt lőtt, gólpasszt adott, pazarul játszott. 
 A 67. perctől Nistor 4. Lassúságával és rossz passzaival is kilógott a csapatból.
Deac 8 Ütempasszaival rendszeresen gólhelyzeteket teremtett.
Hoban 7 Biztosította a középpálya egyensúlyát.
  Culio 7 A sárga lapja után se fogta vissza magát, megharcolt minden labdáért. A büntetőspecialista oldalát is megismertük.
 Păun 7 Lendületes volt, jól lépett ki a védők közül, ilyen akcióból lett a 11-es is.
 A 88. perctől Moutinho. A második meccse után se tudjuk még, hogy milyen focista is valójában.
  Urko Vera 7 Jól kombinált a szélsőkkel, de 2-0 után nem volt kedve szaladgálni. A lecserélése előtt gyorsan fejelt egy gólt.
 A 63. perctől Bokila 6. Egy minimalista futballra váltó csapatba került be, jól tartotta meg az előrevágott labdákat.

Fotók: Riti József-Attila