moneyHát írtunk mán itt ilyeneket, hogy „All you need is… lóvé”, de azért mégsem engedjük magunkat lóvé, azaz lóvá tenni. Még attól sem, aki – nevéhez, az Árpádhoz híven – eleinte jó lovas volt, időnként még lovag is, aztán szerencselovag, de az utóbbi időben olyan rigmusokon lovagol, amit lassan maga is nehezen hisz el, pedig nagyon beleélte, akarom mondani: belelovallta magát. Mostanra valahogyan elszaladt vele a ló. Pászkány legújabb „vallomásának” a szakma legelfogultabb rajongói sem ülnek fel. Akkor sem, ha kisebb-nagyobb lovon is ültek már.

A szerdán közzétett Pászkány-megnyilatkozásban elhangzik néhány olyan kijelentés, amelyet nem hagyhatunk szó nélkül. Például szerinte a román fociban egyedül a folyamatos BL-csoportkörbe kerüléssel lehet profitot termelni. Hát ebben tényleg van valami, főleg mióta a kluboknak a tévés jogdíjakat az egyelőre fizetésképtelen Look TV-től kell(ene) megkaparintaniuk… De ha ezzel a merész kijelentéssel akár még fenntartásokkal is egyetértenénk, akkor miképpen magyarázzuk a KVSC-nek a 2012-ben inkasszált mesés BL-bevétele utáni folyamatos hanyatlását? Ha az egykori (?!?) tulajdonosnak – saját bevallása szerint – már 2008-ban ki kellett volna szállnia a futballból, vajon miért maradt továbbra is, hogy azokat a teljesen fölösleges 2009-es, 2010-es és 2012-es trófeákat stb. megszerezze? Igazán kár volt a BL-eurómilliókat bevételezni, és közben végignézni, ahogyan Evra, „az aljas maga” ádázul letarolja Sougout a Manchester United elleni főlegvári BL-csoportmeccsen, hogy aztán a derék fekete párducot busás haszonnal vihesse el az Olympique Marseille… Inkább hagytuk volna a kínt, az örömöt, a fájdalmat és a trófeákat a juhokra?

A klub adóügyeibe nem tudunk belelátni, az viszont bizonyos, hogy az adóhatóság „Gicu” nevű úriembere – aki szerint a KVSC az utóbbi 5 évben állítólag 6 vagy éppen 11 millió eurós adótartozást halmozott fel a játékosok fizetése nyomán – nem feltétlenül szívesen látott vendég a Főlegváron. „Dzsiku” úr külön szerencséje, hogy a klub nem küzdősportra szakosodott, mert őt valószínűleg nagyon eredeti „dzsiu-dzsicu” mutatványok kíséretében ebrudalnák ki a cég területéről. Ettől függetlenül viszont még rendezetlen marad az adósság kérdése. Annál is inkább, mert Pászkány Árpád szerint a KVSC-t a Dzsiku-félék önkényes törvényértelmezése miatt nem akarta és nem akarja megvenni senki: sem a Bari tulajdonosai, sem a dél-amerikai jogásztársulat, sem az arab sejkek. Ezek így, együtt, mind megijedtek Dzsiku úrtól. Nem semmi. Pedig az arabok nem annyira ijedősek: még Obamának is beszólnak, s ha nem is nyomnak folyton Barackot a fejére, borsot azért törnek az orra alá rendesen.

paszkany2A klub iránt eleinte érdeklődő, majd bennünket faképnél hagyó társaságok felsorolásából az is kiderül, hogy a kínaiak nem is jártak errefelé. Ránk se rántottak! Ez azért felháborító, Tisztelt Asztaltársak. Hiszen én rögeszmeszerűen mindig is a kínai sejkekben bíztam. Azt még el bírom viselni, hogy az araboknak más dolguk van (pl. feszt morognak Amerikára), de hogy annak a nagy Kínának hogy az anyja kínjába nem jutunk eszébe, ezt sehogy sem értem. A Volvót bezzeg megvették! Sőt, az IBM-et is, oszt csináltak belőle fanyűvőt Lenovót. A KVSC-t nem. Pedig még klubnevet sem kellett volna cserélni. Aszondhatták volna, hogy CFR, azaz Csájníz Futball Rettenet, vagy csak simán KVSC, azaz Kínai Vasutas Sport Club, amely az újjáépülő Kínai Birodalom Kolozs nevű tartományában folytatja működését… Azt pedig nekem ne mondja senki, hogy a kínaiak annyira megijedtek Dzsikuéktól, hogy elfelejtettek pénzt hozni magukkal. Volt már példa rá, hogy megvettek egynémely kisebb országot, az összes benne élő kicsi és nagy dzsikuval együtt. És ehhez mindenki azonnal terepszínű arcot vágott. Dzsikuék is.

De a tréfa tovább is van, hiszen kiderül, hogy a nemrég Bariba távozott Răzvan Zamfir többet ért és több hasznot hajtott a klubnak, mint pl. Fabbiani vagy éppen Gabi Mureșan. A sok szerencsés és valóban jövedelmező igazolást (pl. Sougou, Traoré, Pereira vagy Renan) figyelmen kívül hagyva, a volt tulajdonos kizárólag a veszteséges tranzakciók közül sorol fel néhányat. Az természetesen kimarad az elbeszélésből, hogy több értékes játékos nem örömmel távozott ingyen a klubtól a szerződése lejártával, hanem kényszerűségből, mivel pénzhiányra hivatkozva nem hosszabbították meg az egyezséget. Memento Muri! Az, hogy Gabi mennyire érezte jól magát Ázsia közepén, abból is látható, hogy alig egy év után már a Vásárhely színeiben aprítja a juhokat. Ó, az a könnyed mozdulat, amelytől Rusescu agya úgy lódult meg, mint ama bizonyos sakál Bonifácé Fülig Jimmy alkalmi pofonja nyomán, hogy beroppanó arccsontja mögött megfogalmazódjék a keserű felismerés: Ilyen könyök csak egy van a világon! Istenemre, ez Gabi Muri!

A jövőkép igazán biztató, hiszen Pászkány Árpád szerint a következő 5-7 évben nem fogunk európai szintű megmérettetéseken részt venni, sőt, talán a Bundásliga alsó bugyrait is megjárjuk. No, de nem halunk meg, hanem ismét élre törünk majd, de ehhez közösségi megértés és szurkolói összetartás kell, amely szerinte egyelőre nincs és Erdélyben 10-15 éven belül nem is lesz. Ejsze Dubajban sem, kedves Árpi… Mink erre egyébként aszongyuk itt a blogon, amit Montecuccoli is mondott a hadászatra vonatkozóan. A profi sporthoz három dolog kell: először pénz, másodszor pénz és harmadszor pénz. Hofi Géza annakidején így fogalmazott: „Tudsz-e úszni? Nem? És ha megfizetem?” Olaszteleken pedig Máthé Sanyi bácsi még egyszerűbben aszondá: „Tiszteletes úr, a lovat az abrak hajtja, nem az ostor!” És ez – tetszik, nem tetszik – eléggé megkérdőjelezhetetlen igazság…

Piszkos_Fred1Kedves Asztaltársak! Blogtársaim nevében is kijelenthetem: nem tudjuk, hol a pénz. Egy viszont biztos: nem mi vágtuk zsebre, noha Fülig Jimmy szerint tényleg ez az egyetlen jó, amiből nem árt a sok. Azóta sem. Lassan úgy érezzük, hogy Árpi egyre hasonlít Piszkos Fredre, akit szintén csak három dolog érdekel: a pénz és más semmi, meg a velünk, szurkolókkal szembeni kitolás. Persze, mi ezért nem tolunk ki a fél szemével, és olyan személyeskedésekbe sem megyünk bele, hogy elkezdjük egymás arcát leverni a szeneslapáttal. Mindazonáltal – bizonyos értelemben – a KVSC pénzügyi és stratégiai szakembereinek fejét szívesen és ismételten odaütögetnénk valamihez, ami szilárd és dudoros. No persze nem annyira, hogy három hétre legyen szükség, amíg e szilárd tárgyról lesmirglizzék csekély agyvelejük maradékát, de legalább olyan mértékben, hogy a nyakukra helyezett – és egyelőre alig használt – csontkoloncban összegyűljön végre az a szetemnyi szürkeállomány, amellyel ezt a drága kis klubot újfent talpra lehet állítani. Hajrá KVSC!