Tegye fel a kezét akinek feltűnt, hogy Ogbu Csuka többé nem a KVSC játékosa, vagy hogy a keresztneve Derick? De őszintén! No ugye, Tisztelt Asztaltársak. Nigériai csatárunk szinte észrevétlenül távozott Kínába, s noha sok sikert kívánunk neki Liaoning Hongjun FC piros-fekete színeiben, azért őszinték is akarunk maradni: nem hullajtunk könnyeket. Ennek ellenére nem engedhetjük el búcsúposzt nélkül, már csak azért sem, mert tavaly októberben csodával határos módon mesterhármast rúgott a Galaci Acél elleni szürreális meccsen.

Annak ellenére, hogy Kolozsváron nem győzte meg játékával a szurkolókat, a jó öreg Ogbu tulajdonképpen még fiatal, 24 éves. Előtte a jövő. Hogy mi lesz a sorsa, azt nem tudhatjuk előre, de szerencsére Bogrács Huba bérelhető alteregó és időutazó nemrég tért haza legutóbbi útjából, és – ha kell – megesküszik a KVSC mindhárom, de főleg a 2023-as Bajnokok Ligája-győzelmére, hogy többször is találkozott Csukával a jövőben. „Ne min‘– min‘ akadékoskodjá’ annyit, láttam és kész. S akkor mi van, ha ittam egy kicsit?” – nyilatkoztatta ki magát megfellebbezhetetlen hangon. Hubával kicsit nehéz ilyenkor tárgyalni, úgy hogy jobbnak látom átadni neki a szót.

Üdvözletem a Tisztelt Asztaltársaságnak! Megmondom az őszintét, ez a keg seggbe lesz rúgva, ha sokáig alkoho-ho-holizálással vádol teljesen alaptalanul a nyilvánosság előtt. Pedig ma még csak két üveg tiszta szilvát küldtem le, ilyenkor még bárkit megismerek. Na de hogy a lényegről is ugassak, pár napja történt, hogy a pincér kihozta számlát, ránéztem az összegre és utána teleportáltam az időben.

Arra tértem magamhoz, hogy kint erősen lőnek. De nem ez volt a legmeglepőbb, hanem hogy egy szót se értettem a kocsmába. Az emberek egyik fele valamiért kínaiul beszélt, a másik meg oroszul. A ruszkik ráadásul egyenruhába voltak. Sehogy se értettem, hogy kerültek ezek ide. Szerencsére volt egy korondi fazekas is a bárpultnál, s ő útba igazított. Há‘ mondja, hogy nem kell félni, mert a lövődőzés úgyis a kikötőben van. Hanem amikor megláttam a helyi újságon a dátumot leszédültem a székről, hogyasszonyga: 1904 február 9. Kiderűt, hogy én marha nem a jövőbe hanem a múltba teleportálam. De hogy mit kerestem én Port Arthur kikötőjében miközben a japánok s az oroszok lőtték egymást fogalmam sincs. Még jó, hogy eszembe jutott, hogy Ogbut akartam felkeresni Kínában. Mondjuk a tartományt eltaláltam, csak a várost meg az évszámot hibáztam el. Gyorsan felhajtottam egy félvödör rumot, mert ideje vót odébb állni.

Arra eszméltem, hogy eszeveszettül rikoltozik valami kínai fehérnép a hangszóróból. Az első amit megláttam egy falinaptár volt, írta is rajta, hogy 2016, de hogy melyik hónap azt nem tudom, me‘ azóta se tanultam meg kínaiul. Há‘ ahogy körülnézek látom, hogy ott ül az egyik asztalnál ül fejit lehorgasztva egy ismerősforma néger. Nézem, s hát Harcsa. Illetve harcsa a fenéket, Csuka. Az Ogbu Csuka. Vedelte a vodkát rendesen. Oszt elpanaszolta, hogy nem szereti a kínai a kosztot, ráadásul hiába rúgott kétszer is mesterhármast a kínai bajnokságba már a cserepadra se fér oda. Pedig nem is kezdődött rosszul, rögtön az első meccsen jegyzett egy duplát, igaz az csak egy 3-3-ra volt elég. Meg azt is monta, hogy a karrierje végén visszatérne Nigériába. Rendeltünk még egy kört, aztán nem emlékszem semmire.

Amikor felébredtem pokoli volt a hőség, 50 fok árnyékban. A kocsma előtt eszméltem, levegőt is alig kaptam, épp hogy betudtam menni a vendéglátóipari kétségbe. Itt viszont valamelyik idióta túl tekerte a légkondit, alig volt 16 fok. Azonnal feltűnt, hogy mindenféle nemzeti zászlókba öltözött ember poharazgat a bárpultnál. Még körül se tudtam nézni rendesen amikor megjelent Csuka. Mondtam neki: igyunk meg már valamit. Ráállt. Osztán elmesélte, hogy a félresikerült kínai kaland után megtalálta a góllövő cipőjét, most már stabil kezdő a nigériai válogatottba. Az ötödik pohárnál már a kolozsvári egy évére is szívesen visszaemlékezett. Ennek örömire adott egy meccsjegyet, mer’hogy Nigéria másnap játszik. Montam neki hogyne, persze, hogy megnézem. Csak akkor döbbentem meg épp egy csöppet amikor kisilabizáltam, hogy mit ír a jegyen. Angolul vót, s nem is értettem mindent, de ez volt ráírva: World Cup Qatar 2022 Official Ticket, VIP seat no: 15 The final: Nigeria–Hungary . Kick off: 23:00.

Másnap el is mentem a döntőre, de unalmas vót, csak egy gól esett, az is öngól. Egy pontrúgás után pont a szerencsétlen Ogbu szerezte. Jött is a hatalmas magyar ünneplés, persze én se jártam rosszul, valaki mindig fizette a piát. Persze ehhez az is kellett, hogy észrevegyem amikor Szepp Blatter berakott a csomagtartójába egy bőröndöt Platini jelenlétében. Rákérdeztem mi van benne, s kacsintottam egyet nekik. Azóta mesésen vesztegetnek… De mielőtt a győzelmet kiélvezhettem vóna, máris megint teleportálam.

Az egyik kerekdombi felhőkarcolóban landoltam, Ogbu már ott volt a Vidám Vasutas elnevezésű 123. emeleti késdobálóba. Egy újság volt előtte. A dátumtól lefagytam mint a vindóz: 2043. augusztus 6., csütörtök. Szegény Csuka szakadt rongyokban ült és már alaposan el vót ázva. Elpanaszolta, hogy hogy süllyedt idáig. Elég unalmas történet, de a lényeg, hogy 2022-ben a nigériai vb ezüst után Ogbu lett az új szövetségi kapitánya a zöld sasoknak. De nem sokáig, mert Nigériában kisvártatva polgárháború tört ki. De Ogbut nem hagyta cserben a szerencséje. A győztes katonai vezér egy régi iskolatársa volt, így ő lett a labdarúgó szövetség elnöke. A fényes karriernek egy Románia – Nigéria barátságos meccs vetett végett. Az történt ugyanis, hogy jövet Ogbu elvállata, hogy elhozza magával azt a 3000 labdát, amelyet egy régen elfejtett züllött román fotbalista, valami Mutu rendelt meg. A repülőtéren azonban a határőrség megvizsgálta a labdákat. Kokain volt mindegyikben.

Eddig tartott Bogrács Huba meséje, hiába erőltettem, azt mondta többre nem emlékszik.