Csak félig sült meg ez a báránypecsenye, így kissé nyers és rágós lett, Tisztelt Asztaltársak, de legalább magunkat sem égettük meg. Ha nem is lettünk felhőtlenül boldogok, de lógatni sem kell az orrunkat. Egy pontot elhoztunk az akolból és a Kolozsvári Vasutas továbbra is vezeti a bajnokságot, ráadásul az alapszakasz-pontrekorddal. Amióta rájátszásos rendszerben szervezik meg a Liga 1-et, 52 pontnál többet egy csapat sem tudott szerezni az alapszakaszban. Deac, Culio és társaik már 53 pontot gürcöltek össze és még hátra van két forduló.
Tovább →

Pavlovi feltételes reflexévé vált a regáti sajtónak, hogy valahányszor a KVSC vezeti a bajnokságot vagy legalábbis bajnoki címre esélyes pozícióból várja a folytatást, rögtön páros lábbal csússzon verbálisan herezacskóra, valami bombasztikus vagy annak látszó történettel. Pár napja a Dzsészépé lendült egész pályás letámadásba. Látszólag minden előzmény nélkül, exkluzív anyagként tálalták a téli uborkaszezonban gyűlölködésre kiéhezett törzsközönségüknek, hogyan talicskázta ki a CéeFeR volt tulajdonosa, a mi Árpink a pénzt a klubból.
Tovább →

Bogrács Huba, a bérelhető alteregó és időutazó egy ideig csendesen tűrte, hogy Sir Humphrey Appleby, ez a gőgös angol hivatalnok kioktassa a jóslatokba bocsátkozás fölöttébb felelőtlen mivoltáról, de aztán ellentámadásba lendült. Igaz egy kicsit elnagyoltan és helyenként zavarosan magyarázott, de azért alaposan beolvasott Sir Humphreynak. E sorok írásának pillanatában még jómagam sem tudom, hogy egész pontosan mit is mondott a derék bérelhető alteregó. Ezért aztán erre én is kíváncsi vagyok. A tovább után, ha minden igaz, a szilveszteri poszt következik. De az is lehet, hogy elmarad…
Tovább →

Nyugalmas helyett kissé zaklatottra sikerült az év utolsó bajnoki meccse, Tisztelt Asztaltársak. Pedig nem ez volt a fiúk eddigi legrosszabb meccse, igaz a védekezésünk ezúttal nem feltétlenül állt minden esetben a helyzet magaslatán. Szerencsére a poszt megírását reggelre halasztottam, így hideg fejjel már kevésbé tűnik drámainak helyzet. A félig üres, illetve félig tele pohár dilemmája esetünkben ismét aktuálissá vált. Ha azt vesszük, hogy vereséggel tér haza a csapat az oltyánok földjéről, akkor a képzeletbeli poharunk félig üres, de ha eszünkbe jut, hogy ennek dacára az első helyről várja a februári folytatást a KVSC, akkor azt is nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a pohár félig tele.
Tovább →

Tisztelt Asztaltársak, tartozunk egy vallomással: az idei utolsó hazai bajnoki meccsünk előtt kizárólag Bogrács Huba fogyasztott alkoholtartalmú italokat, ezt ugyanis Miki és jómagam is elmulasztottuk. Lehet emiatt maradt ki ilyen sok gólhelyzet, a felelősség ránk eső részét természetesen vállaljuk. A KVSC győzelmét azonban így sem veszélyeztette semmi. A csapat az idény talán legjobb játékával lepett meg afféle szép évzáró ajándékként. Ennél simább 1-0-s meccset szinte csak szökőévente lehet látni.
Tovább →

Bogrács Huba sikoltozva jött be a szobámba az előbb. Alig tudtam belé valahogy lelket önteni, hogy elmondja szíve nagy bánatát. Meséli, hogy már megint annak a bizonyos főszerkesztőnek a szekrényében ébredt föl. Ioniță Oaia irodájában ezúttal szakmai konferenciát tartottak a regáti sportbulvár vezető személyiségei. A terem zsúfoltságig megtelt, mert egyben szakmai továbbképzés is volt ez a beosztottak számára. Közben Huba magához tért a sokkból, átadom neki a billentyűzetet.
Tovább →

Amikor kevéssel a kezdő sípszó előtt a Bleriotban felcsendült a Rolling Stones örökzöldje, a Sympathy For The Devil, még úgy tűnt: Pet Rescue legénysége simán behúzhatja a meccset. A kezdő csöppet sem tűnt gyengének, miközben a Botoşani is csak három alapemberét vetette be a kupameccsre. Ám az ördög ezen az estén sem aludt. Rajtunk bmikyvel nem múlt a dolog, két-két forralt bort, illetve üveg sört abszolváltunk. De most ez is kevésnek bizonyult a sikerhez.
Tovább →

Előfordul, hogy néha semmi sem jön össze. A KVSC számára vasárnap este volt a néha. Ez volt ugyanis az idény első olyan meccse amelyen nem rúgott gólt a csapat. Igaz nem is kapott, úgy néz ki, a Botoşani az idei mumus. Na de hogy valami biztatót is mondjak: legalább túl vagyunk rajta.
Tovább →

Gyűlölni jó dolog, de gyűlölködni még jobb! Bár látszólag társadalmi megvetés tárgya a gyűlölködés, valójában a hétköznapjaink szerves része. Ha csak egy pillanat erejéig zárójelbe tesszük személyes hiúságunkat és levetkőzzük a szocializációnk során elkerülhetetlenül ránk tapadó álszentséget, akkor el kell ismernünk, hogy egyáltalán nem idegen tőlünk a gyűlölködés. Ha pedig megengedjük magunknak azt a luxust, hogy legalább önmagunkhoz őszinték vagyunk, akkor be kell ismernünk férfiasan (hölgy olvasóink természetesen nőiesen), hogy többször is rajta kaptunk saját magunkat, hogy épp hevesen gyűlölünk valakit vagy valamit. Mi köze ennek a KVSC-hez, vagy egyáltalán a focihoz? Tovább után kiderül (vagy nem).
Tovább →

Amikor a meccs előtt McPásztori mester felhívta bmikyt, hogy meggyőződjön: legalább a második kör italnál tartunk, nem sejthette, hogy mindössze egy-egy sört, illetve rumot vettünk magunkhoz kedvenc belvárosi kocsmánkban. Mondtam is Mikinek, hogy a sereghajtó jön, fáj kicsit a fejem, jó lesz ide a kávé is. Amire persze csípőből rávágta, hogy azért ne bízzuk a véletlenre. Így aztán kissé vonakodva bár, de legurítottam azt az egy sört. Pontosan úgy, ahogy a fiúk is gurítottak kettőt a hangzatos nevű, de annál szánalomra méltóbb bukaresti Juventusnak.
Tovább →