Valamiért a Dire Straits Money For Nothing dalának egyik sora jutott eszembe, amikor Tzukifiú a ráadás utolsó percében, emberhátrányból belőtte a győztes gólt. „That’s the way to do it” azaz „Így kell ezt csinálni”. Más kérdés, hogy amint McPásztori mester igen helyesen közbevetette, a dalszöveg többi sora már nem passzol a mi Tzukink teljesítményéhez. Esetében ugyanis szóba sem jöhet a „money for nothing” (pénz a semmiért) kitétel sőt – hölgy olvasóinktól elnézést kérünk az alkalmi hímsovinizmusért, de sajnos ezt diktálja a gondolatmenet logikája – jár neki a „chicks for free” (csajok ingyér’) .

Magáról meccsről olyan túl sokat nem érdemes értekezni. Egy teljes órán át egyetlen kapura lövést sem láthattunk. Onnantól kezdve, hogy Culio megkapta a második sárgáját (sajna teljes joggal), már csak egy pontrúgásban vagy egy-egy szerencsés ellentámadásban lehetett bízni. Utóbbi jött be méghozzá a legjobbkor. Ennél jobban vezető gólt nem lehet időzíteni. Na és az a kötény amit Tzikifiú kiosztott a gól előtt azon a fagyos talajon, az olyan volt mint egy hősköltemény. Egy kész Kalevala, vagy ahogy egy ősi székely közmondás is tartja: poetry in motion.

Így kell ezt csinálni. Ez, ahogy a fiúk egy edzőváltás után javarészt emberhátrányban lejátszott mérkőzést behúzták a végén egyetlen egy helyzetüket kihasználva nagy csapatra vall. Ez igenis méltó volt egy bajnokesélyes csapathoz, amelyik akkor is nyer, ha nem játszik különösebben jól. Ezzel a szentgyörgyieknek is tett egy szívességet a KVSC, a Jászvásár már nem juthat be a rájátszásba.

Zárszónak meg legyen elég annyi, hogy Tzukifiú az új Maftei és Cadu egy személyben.