El lehet keseredve rendesen a mioritikus média, hogy a bajnokság vége után ilyen vehemenciával estek neki Omrani szerződésének. A visszafogottabbak próbálják megmagyarázni, hogyan történhetett meg a lehetetlen. #nusepoate Kíváncsi lennék, mit mondanának az igazi szakemberek, látva ezt az elképesztő tünetegyüttest. Igen, Tisztelt Asztaltársak, az elmeorvosokra gondoltam.

Mert amit leművel a regáti média, az leginkább valami obskúrus nemzetmegmentő pszichoterápiára emlékeztet. De vajon honnan ez iszonyatos indulatosság? Miért így dolgozták fel a történeteket ahogy? Ennek próbálunk most utána járni. Mivel adunk a tudományos igényességre, ezért Bogrács Huba, a bérelhető alteregó is segítségünkre lesz ebben. Alig ivott valamit, tehát ilyenkor még szinte bárkit felismer.

Tulajdonképpen ez is egy szezon értékelő poszt, bár ebben a műfajban kissé rendhagyó, hiszen máshonnan indul és e pillanatban tudja a bánat hová fog megérkezni. Az azonban biztosnak látszik, hogy mioritikus médiából sugárzó gyűlölet túl mutat a labdarúgáson. De vajon mi lehet még a foci azon túl, hogy egy sport, játék? Mint mondtam mi rendkívül komolyan vesszük magunkat és a tudományosságot, ezért adom át most a szót Bogrács Hubának. Állítólag a szekrényben volt elbújva már megint, a Juhász Jancsika, azaz, hogy a Ioniță Oaia vezette nemzeti pszichoterápia szemináriumon, amelynek az anyagát a sportbulvár munkatársainak felfogóképességéhez alakították.

– Mindennek vége, a bajnokságot már megint ellopták a trófearablók és ráadásul pont ezek a bozgor CséFéRések. Bezárhatjuk a boltot, főnök – lógatta a nagy bánatos fejét, boci szemeivel a szőke Alekszándrá.
– Nehogy megkergülj már, édes lányom. Nagy feladtunk van!
– Micsoda?
– Miért van az, hogy én mindig hülyékkel vagyok körülvéve – sóhajtott fel Juhász Jancsika, vagyis jobban mondva a mi régi jó ismerősünk: Ioniță Oaia. – Meg kell gyógyítanunk a mi sebzett lelkű híveinket. Mindent meg kell tennünk a gyász nehezen múló óráiban, hogy segítsünk nekik feldolgozni a feldolgozhatatlant.
– De azt nem lehet főnök (#nusepoate)! El kell ismerni: ők voltak a jobbak, a mi báránykáink meg képesek voltak kikapni a létszámhiánnyal küzdő moldvai legényektől. Ez akkora égés, hogy elmondhatatlan.
– Meg ne halljam még egyszer, hogy ilyeneket mondasz a száddal, te szőke! – fakadt ki teljes joggal Alékszándrá őszinteségi rohamát halva Oaia, minden juhok legnagyobb krónikása és lelki vezetője. – Ideje hát, hogy bevezesselek benneteket a Zsurnalisztikai Tömegpszichoterápia rejtelmeibe – fordult az időközben a szőke csajhoz csatlakozó kollégáihoz Ioniță Oaia
– Taníts minket, főnök! – bégették azok kórusba és a kis kopasz belekezdett előadásába.

– Jegyezzétek meg jól, amit most mondok. A labdarúgás több mint egy sport, több mint egy játék, több mint egy szakma. Ez a sportág szurkolók nélkül nem lehetne az ami. Nem vagytok ti hülyék, legalább életetekben egyszer beszéltetek sportszociológussal, tehát tudjátok, hogy a sport egyben társadalmi jelenség is. Sőt! Kicsiben maga a társadalom. Ez pedig hatványozottan igaz a focira, ahol a lelátón olyan társadalmi konfliktusok is nyilvánosságot kaphatnak, amelyek egyébként a hétköznapokban a nagy össznépi lapítás miatt rejtve maradnak. Gondolkozzatok! Miért utáljuk mi a CséFéRét?
– Mert bozgorok?
– Nem jársz messze az igazságtól, de van itt még más is. Van valakinek még tippje?
– Mert erdélyiek, s még volt képük vagánykodni is vele Bajnokok Ligája meccsen.
– Ez sem rossz, egész ügyesen kapirgálja a felszínt. Te, Alékszándrá, mit gondolsz?
– Én nem is tudom, főnök, én olvastam valamit erről, de nem tudom merjem-e mondani?
– Ki vele bátran! Ne félj, legfeljebb kiröhögünk – biztatta kegyesen Oaia.
– Ám legyen. Szerintem azért utáljuk annyira őket, mert a csapat szurkolóinak identitása szöges ellentétben áll azzal, amit mi, illetve az olvasótáborunk velünk együtt gondol a világról, az országról, a történelemről és úgy általában a bozgorok helyéről és szerepéről. Ráadásul ennek hangot is adnak. Hiába titkolják, úgy is tudunk arról a felmérésről, amely szerint a CFR hazai meccseire kilátogató nézők 60 százaléka magyar.
– Próbálták volna meg eltitkolni – röhögött Oaia – tudtuk ezt mi minden felmérés nélkül is. Remekül megragadtad a lényeget, mégsem vagy annyira hülye mint amekkorának hittelek, Alékszándrá – dicsérte meg az elpiruló szőkét. Látjátok ez itt a lényeg. Ez jelöli ki a feladatunkat is. Először is enyhíteni kell a mijeink csalódottságán. Részben el kell terelnünk a figyelmüket, amennyire csak lehet elbagatellizálni, hogy a kolozsvári csapat nyerte a bajnokságot. Másrészt pedig amennyire tőlünk telik meg kell próbálnunk demoralizálni az ő szurkolótáborukat.
– Hogyan?
– Most tényleg mindent a szátokba kell rágni? Legyetek már egy kicsit kreatívak. Például Omrani szerződése körül egy kicsit meg keverhetnétek a szart. Egy pillanatig ne élvezhessék a sikert ezek a köcsögök.
– Rendben van főnök, meglesz. De nem segítenél te is be egy kicsit? Rettenetesen elvagyunk havazva. Este kocsmázás lesz, az asztalfoglalást már nem mondhatjuk vissza.
– Nyugi gyerekek, nem kell félni amíg Oaia bácsit látjátok. Van is egy ravasz tervem, de ez dupla nullás államtitok.
– Áruld el már, főnök, lécci, fizetek inkább egy felest. Mi az a terv?
– Na jó. Elmondom. A tervem a munkamegosztáson alapszik. Ti kiszolgáljátok a mi nyájunk egy kicsit butább, de cserében legalább agresszív kemény magját, én pedig a szalonképesebb, mérsékelt közönség lelki sebeire adok gyógyírt.
– Hogy csinálod, főnök?
– Ravaszul. Látszólag dicsérni fogom a Cséférét, lehet még azt is leírom, hogy megérdemelték a bajnoki címet.

– Értem, de mi ebben a ravaszság? – okvetetlenkedett újfent Álékszándrá.
– Nos az, hogy úgy fogom beállítani a dolgot, hogy az egész kizárólag az edző érdeme. Vagy talán elfelejtettétek, hogy ő közülünk való? Semmi erdélyi nincs benne, sőt egyetlen olyan jellemvonása sincs amellyel az erdélyiek, pláne a bozgorok azonosulni tudnának. Csak azért nem hajtották még el melegebb éghajlatra, mert tájidegenségét eredményességgel ellensúlyozta. A mi gyászoló nyájunk számára viszont így már sokkal könnyebben megemészthető lesz az ő sikerük. A legjobb terápia amit mi zsurnaliszták bevethetünk a figyelem elterelése. Így nem kell szembesülnie letargiába esett népünknek azzal ami a legjobban fáj nekik: hogy már megint a bozgorok nyerték a bajnokságot.
– Taníts minket, mester! – kiáltották kórusban a szemináriumon résztvevő sajtóbojtárok és térdre ereszkedtek. Én meg haza teleportáltam, mert van ami még egy bérelhető alteregónak is sokk.