Egyre őrültebb világban élünk, bármerre lépünk, azt látjuk, hogy eszelős idióták irányítanak intézményeket, cégeket, sőt, egész országokat. Eközben szinte mindenki önkéntes elmeorvosnak csap fel a világhálón és mindenki pontosan tudja, hogy ki a hülye: rajta kívül mindenki. 

De nem ez a legrosszabb, Tisztelt Asztaltársak, hanem az, amikor a rengeteg őrültség láttán már saját épelméjűségünket is kénytelenek vagyunk megkérdőjelezni. Ennyi idióta egyszerűen nem lehet közösséget vezető vagy közvélemény-formáló pozícióban. De akkor meg velünk van a baj. Minden esetre válság van. Bogrács Huba most tért vissza Genfből, ahol az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) székházának titkos pincéjében fültanúja volt a világ mindent tájáról összesereglett elmeorvosok válság tanácsának. A bérelhető alteregóé a szó.

Nagy a baj, Tisztelt Asztaltársak, még most is borsódzik a hátam, ha arra gondolok amit Genfbe hallottam. Az őrültek kezére kerül a világ, de ha csak a 20. század borzalmaira gondolok, akkor nem tudok nem arra gondolni, hogy már nem-e késő? Lehetséges volna, hogy már régóta közveszélyes őrültek irányítják a világot, csak annyira megszoktuk, hogy már fel se tűnik senkinek?

Jobb lett volna, ha locsolkodás helyett inkább KEG-el tartottam volna, aki nonkonformizmusból nem iszik húsvét másodnapján. Asszondja’, hogy az év bármelyik napja alkalmas az ivásra, de pont húsvét másodnapján inni túl közhelyes. Ezt a marhát… Én azért fogtam magam, s már neki kezdtem reggel korán. Laza bemelegítésként két liter házibort küldtem le a torkomon éhomra, aztán elindultam. Nem emlékszem, hogy meddig jutottam, mert a következő emlékem, hogy Genfbe tértem magamhoz. Sejtésem sincs, hogy miért pont a konferenciaterem sarkában, a WHO egyik két méter magas felcsavarható molinója mögött. Minden esetre jól jött, mert így nem vettek észre. Nem csoda, mert amit halottam, attól a lélegzetem is elakadt.

– Szeretettem köszöntöm önöket a Egészségügyi Világszervezet Titkos Közéleti Pszichológia Konferenciáján, hölgyeim és uraim. Mint azt önök nagyon jól tudják, csak a legnagyobb titokban találkozhatunk, mert előfordulhat, hogy az őrültek beszivárognak sorainkba. Én dr. Verhagen vagyok, de mint bizonyára sejtik: ez álnév, a nagyapám, John Hallyburton használta a Vulkánia luxushajón útban Colombo felé, amikor a nagyanyámnak, lánykori nevén Edith Levennek segített megkeresni a fivérét, barátaival, a Főorvossal és Theodor Wilbour egykori fregattkapitánnyal. Erre az óvatosságra sajnos szükség van, mert a világot annyira eluralta az őrültség, hogy a nagyhatalmak vezetői közül már szinte senki sem beszámítható. Egy igen csak aggasztó jelenséggel kell megküzdenünk, tisztelt kollégák. Egy új hibrid elmebaj terjedt el szinte járványszerűen. Még nem jutott el a tudomány odáig, hogy nevet adjunk a betegségnek, de annyit már tudunk, hogy a rögeszmés-kényszeres személyiségzavar és paranoid skizofrénia egy különösen veszélyes keverékével állunk szemben – mondta vészjóslóan dr. Verhagen.

Ezután egy másik orvos lépett a színpad közepére és egy szokásos powerpoint prezentációt vetített ki a hatalmas mozivászonra, amely a terem egyik leglátványosabb tartozéka volt. Gyorsan lefényképeztem az okostelefonommal, így el tudom mondani, hogy a következők álltak rajta.

A paranoid skizofrénia

A skizofréniákat általában a gondolkodás, az érzékelés jellegzetes torzulása, a nem megfelelő és/vagy elsivárosodott érzelmek és hangulat, valamint a realitással való kapcsolat zavara jellemzi. A paranoid skizofrénia a skizofrénia egyik alcsoportja, melyben többnyire üldöztetéses téveszmék jelennek meg.

A  rögeszmés-kényszeres személyiségzavar (OCPD) egy olyan személyiségzavar, amely magában foglal egyfajta beteges vágyat a tökéletességre, valamint megszállottságot a szabályokra és a szervezésre nézve.  Az OCPD-s személyek aggodalmat érezhetnek, ha észreveszik a nem helyén való vagy nem az ő szabályaik szerint működő dolgokat. Ez a dolgok elvégzésének rutinos, szabályos módjához vezethet, akár saját maguk, akár családjuk életéről legyen szó.

….minden rögeszmének ugyanaz az eredete: a félelem. A félelem forrása viszont a legtöbb esetben nem egyértelmű, a rögeszme csak egy tünete egy – akár teljesen más alapú – problémának. Riasztó adatok itt és itt. 

Az összeesküvés-elméletekről dióhéjban

Az összeesküvés-elmélet szorongáscsökkentő hatású, különösen amikor egy új, megmagyarázhatatlan negatív jelenséggel találkozunk. Az ismerős ellenség ugyanis jobb, mint a kiszámíthatatlan, kaotikus ok. A hívők gondolkodását megváltoztatni nehéz, mivel az elméletek cáfolására előhozott tudományos bizonyítékok – legalábbis a hívők szerint – a rendszer részei. A szociálpszichológus szempontjából szinte mindegy, hogy igaz-e egy összeesküvés-elmélet. Ha ugyanis sokan hisznek benne, társadalomszervező erővé válik, és formálja a valóságot.

A rövid prezentáció után ismét dr. Verhagen vette át a szót.

– A helyzet az, hogy a fenti jellemző tünetegyütteseket egyre gyakrabban látjuk szabad szemmel is a közéleti szereplőkön, ugyanis újabban meg sem próbálják már leplezni, mert tudják, hogy az emberek ingerküszöbe olyan magasan van, hogy még a legnagyobb őrültségek hangoztatásával is szinte lehetetlen átütni. Ez az új betegség veszélyesebb a paranoid skizofréniánál is. A paranoid skizofrén betegeket ugyanis megrémíti, hogy rájönnek, nem tudják a valóságot megkülönböztetni a képzelt történésektől, súlyos szövődmény, hogy az új betegségtől szenvedő közéleti szereplőket a tények nem rémítik meg, sőt, boldogan együtt élnek a párhuzamos valóságukban. Ugye mondanom sem kell, ennek milyen borzalmas következményei lehetnek. Kedves kollégák, most egy esettanulmány bemutatása következik. Előadónk sajnos nem szakember, de a maga laikus módján egész jól eltudja mondani a tényállást. Nem akart eljönni, mondva, hogy ő nem ért hozzá, de úgy láttuk jónak, hogy leitatjuk és elhozzuk őt erőszakkal, ugyanis, ha valódi szakértőt szerettünk volna, akkor félő, hogy lekapcsol minket az illető ország közrettegésnek örvendő titkosszolgálata, a Széréi. Szegény azt hiszi, hogy nem is tudjuk, hogy ott áll a molinó mögött. Nincs oka tovább rejtőzködni, lépjen elő, Mr. Bogrács.

Köpni-nyelni nem tudtam, Tisztelt Asztaltársak, remegett a lábam, de nem volt mit tenni, ha már ennyire lebuktam előléptem.

– Jöjjön csak bátran, nem kell félni – biztatott dr. Verhagen. – Mondja el csak a saját szavaival az esetet, a bizonyítékokat már beszereztük. Hölgyeim és uraim, mr. Bogrács Huba.

Nem jött, hogy elhiggyem, ezek tapsoltak. Verhagen búcsúzóul még a kezembe nyomott egy papírlapot. Áldott szerencsére, mert anélkül meg se tudtam volna mukkani. Így azonban elkezdtem felolvasni.

– Szeretettel köszöntöm önöket, nagytiszteletű orvos urak és hölgyek. Izé. Na. Azt akarom mondani, hogy nálunk odahaza helyzet van. Az a helyzet, hogy Bukarestben mindenki c… ööö elnézést, akarom mondani megőrült. Az elmebaj most harapódzott el, hogy a hajrájához közelít a bajnokság és a Kolozsvári Vasutas is esélyes a végső sikerre. Bukarestben ugyanis rémeket látnak és összeesküvés-elméleteket gyártanak a közélet jelesnek jóindulattal sem nevezhető személyiségei. Pedig annyira produkálják a tudós urak által is jelzett személyiségzavarok tüneteit, hogy náluk személyiség már nincs is, csak zavar. Legutóbb Denise Rifai, egy tévés műsorvezető odáig ment, hogy az országot kormányozó – wannabe miniszterelnök, de nem teheti, mert büntetett előéletű – pártelnököt sejti a KVSC sikerei mögött. Úgy néz ki ennél durvább vádat ma már meg sem lehet fogalmazni ebben az országban, minthogy valaki a Kolozsvári CéeFeR szekerét tolja. Most mondják meg tudós urak, hát nem tiszta őrültek háza ez az ország? Na én nem is zavarom önöket tovább, mert otthon várnak már a kocsmában a cimborák. A viszontlátásra – mondtam nekik. Gyorsan felhajtottam két üveg skót whiskyt a protokoll-asztalról és hazateleportáltam.