Ez most bréking, Tisztelt Asztaltársak! Nem fogjátok elhinni! Szörnyűséges botrány tört ki a bukaresti pszichiátriai központ szupertitkos föld alatti épületszárnyában, a zárt osztályon. Az ápolók hihetetlen összegű csúszópénzt kapnak, hogy néhány súlyos paranoid személyiségzavarban szenvedő beteget napközben szabadon engedjenek. Az ügy rendkívül gyanús. A tudjukkik valamire készülnek, még Akármi is előfordulhat! Vigyázat! Borzalomveszély! Ez nem fair a többi, kevésbé ön- és közveszélyes ápolttal szemben. Hát mindenki megőrült? Nem hinném, de ha csak fele igaz annak, amit Bogrács Huba az előbb elmesélt akkor baj van… Tovább után át is adom a szót a bérelhető alteregónak, aki nem mellesleg időutazó is.

Elgurult a gyógyszer! Kiesett az ápoló kezéből, végiggurult az asztalon, onnan a padlóra zuhant, koppant egyet majd begurult egyenesen a szekrény alá, bele az egérlyukba. Reménytelen onnan kiszedni. Az ápoltak meg egyre csak nyugtalankodnak. Ez volt az első dolog amit megláttam, Tisztelt Asztaltársak, amikor a bukaresti pszichiátriai központ titkos zárt osztályán magamhoz tértem. Már megint rosszul sült el a teleportálásom, én csak haza szerettem volna menni. Erre legnagyobb megrökönyödésemre fültanúja voltam, amikor két ápoló arról beszélt, hogy Hawaiira mennek nyaralni abból a csúszópénzből, amit azért kapnak, hogy az idült paranoiás vendégek egy részét nappalra szabadon bocsássák. A kórteremből nyíló kis kamrában tértem magamhoz, szerencsére kívülről elsötétített üveg ajtója volt. Mindent láttam és mindent hallottam. A két ápoló azonban hamarosan elhallgatott mert belépett a terembe az ügyeletes szakorvos vizitelni. Biztosan sok mindent tapasztalhatott már hosszú pályafutása során, mert méla undorral nézett végig a pácienseken.

Elsőre egy ismerősforma idős, szemüveges, egyre jobban kopaszodó beteghez lépett oda. Döbbenten ismertem fel benne Ioniță Oaia-t! Mit keres ez itt? – gondoltam magamban. Aztán lassan kezdtem megvilágosodni, ahogy a párbeszédet hallgattam.

– Magát hamarosan kiengedjük. Bármilyen hihetetlen is, de ön viszonylag normálisnak tűnik a többi szerencsétlenhez képest.
– Ezt, hogy értsem?
– Nos, ha körülnéz, akkor nem véletlen, ha csupa ismerős arcot lát. Bár biztosan nem látta még őket kényszerzubbonyban. Eddig. Hamarosan levesszük róluk, egy titkosított uniós szabvány protokoll előírásai szerint járunk el. Szerintünk a kényszerzubbonyt rájuk adni túlzás volt, de a szabály az szabály.
– Jó, jó, de mégis hol vagyunk és mi ez az egész? Csak arra emlékszem, hogy két fehér köpenyes berontott az irodámba belém szúrtak egy injekciót és csak az előbb tértem magamhoz.
– Ez kérem a Bukaresti Pszichiátriai Központ Titkos Közéleti Részlege. Önök a Zsurnalisztikai Zárt Osztályon tartózkodnak, a politikusokat munkatársaink magánrendelőjükben fogadják, de ez már nem tartozik önökre.


– Akkor sem értem, hogy miért cibáltak ide?
– Egy 120 évre titkosított uniós megállapodás miatt. A lényege, hogy a bizonyítottan paranoid személyiségzavarban szenvedő közéleti szereplőket – kivéve, ha befolyásos politikusok – kötelező módon be kell hozni kivizsgálásra, esetleg megfigyelésre. Valaki feljelentést tett az Európai Elmeorvosi Titkosszolgálat Közéleti Bizottságánál, hogy önök nem normálisak. Ez önmagában nem lett volna gond, de az illető dokumentumokkal tudta igazolni az állításait, ezért a bizottság kiadta az azonnali parancsot az önök behozatalára. Nem volt más választásunk. Elhiheti, hogy nekünk sem öröm meghurcolni az olyan jelentős közéleti személyiségeket mint ön – hízelgett az orvos Ioniță Oaiának. Rövidujjú ing volt rajta, így tisztán láthattam a karján a tetoválást: egy bárányt ábrázolt. Így már mindent értettem.
– Kicsoda jelentett fel minket? – hüledezett a sportbulvár-guru.
– Nem tudom pontosan, valami Bogrács Hubát emlegettek az EU elmeorvosi titkosszolgálatának hivatalos parancsában. De ez biztosan fedőnév – válaszolta a bárány tetoválásos.

Hm… Csakugyan rémlik nekem is, hogy az este a sokadik pohár skót whisky után hangoztattam a bárpultnál, hogy feljelentem ezeket a szemétládákat.

– Milyen dokumentumokkal igazolta az illető, hogy hülyék vagyunk? – tudakozódott Oaia.


– Sajnos az önök portálján most is olvasható cikkekkel, amelyeknek a linkjeit is elküldte. Ezenkívül az internetről valahonnan kimásolta a paranoid személyiségzavar jellemzőit, így aztán nem volt mese. Tessék, itt van. Elolvashatja – mondta az orvos.

Ioniță Oaia nem hitt a szemének. Ez állt ugyanis a papírdarabon amit az orra alá toltak:

„A paranoid személyiségzavarra jellemző a kifejezett érzékenység a kudarcokra. Az ért sérelmek megbocsátási képtelensége. Alaptalanul feltételezi, hogy mások kihasználják, becsapják. Mások iránt bizalmatlan, rejtett rosszindulatot feltételez. Gyanakvás, az események, élmények tendenciózus eltorzítása, azaz mások semleges vagy baráti cselekedeteit ellenségesnek, vagy megvetendőnek tartja. Harcos, makacs, rendíthetetlen meggyőződés a saját igazáról. Általában önteltség és énközpontúság jellemzi.”

– Mi köze van ennek hozzánk? – értetlenkedett.
– Na, várjon elmagyarázom – lépett oda hozzá az egyik ápoló, akinek az orvossal ellentétben nem bárány, hanem egy pincsi volt a karjára tetoválva. – Az a helyzet, hogy az ön kollégái elkezdték bizonygatni, hogy a Kolozsvári CFR–Astra meccs bunda volt. Ez önmagában még nem lett volna gond, de sajnos az állításaikat nem tudták bizonyítani, viszont ezekből a szövegekből a titkos EU-s vizsgáló bizottság egyértelműen megállapította, hogy a paranoid személyiségzavar valamennyi tünetét produkálják.
– De akkor engem miért engednek el hamarabb?
– Mert ön kevésbé közveszélyesnek tűnik. Ön ugyanis a publicisztikájában legalább némi racionalitásról tett tanúbizonyságot, amikor leírta, hogy nem hiszi el a légből kapott összeesküvés-elméletet. De azért be kellett hozni önt is, mert a cím tendenciózus volt és a cikk is nem kicsit manipulatív.


– Értem. És a többiek?
– A felnőtt filmes szakmában Buster Kung-fu Grip néven futó kollégája sajnos igazi klinikai eset, őt kénytelenek vagyunk benntartani további megfigyelésekre. Ő sajnos elég súlyos tüneteket produkált, amikor Exklúzív: Hihetetlen új részletek, egy gyanús mérkőzésről címmel volt képes marhaságokat írni Urko Vera kölcsönadási szerződéséről. A gyógyszer ami az előbb elgurult még megmenthette volna, de ez volt az utolsó a készletből, így sajnos attól tartok ő már menthetetlen – szánakozott az ápoló.

Na ekkor untam meg a hallgatózást, Tisztelt Asztaltársak, és gyorsan hazateleportáltam.