Bár a felvidéki Dunaszerdahelyen nem számít rendkívüli eseménynek, hogy hazai meccs előtt az Ismerős Arcok Nélküled című dalát énekli az úri közönség, nem éppen hétköznapi videó terjedt virtuális futótűzként a világhálón a minap. A nyugodt szívvel masszívnak nevezhető DAC-tábor ugyanis – a klubvezetés teljes támogatása mellett – ezt a nótát éppen a szlovákok Steauája, a pozsonyi Slovan elleni hétvégi rangadó előtt is a legnagyobb lelki nyugalommal énekelte.

(Csak most esett le ugye, hogy milyen fárasztó szójáték eredménye a poszt címe?) Hogy mi ebben a rendkívüli? Nos azon Tisztelt Asztaltársaknak, akik számára valamiért ismeretlen az Ismerős Arcok munkássága, annyit meg kell jegyezzünk, hogy ők nemzetileg elkötelezett dalokat írnak és adnak elő. A Nélküled szövegében többek az a hasonlat is elhangzik, hogy: „mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág”.

Gondolom nem kell az idézet sor hermeneutikai mély értelmezésébe elmerülnünk ahhoz, hogy értsük, hogy ki az az ötmillió magyar, és mi köze a világ süketségének egy állítólag pompás párizsi palotaszárnyhoz. A dolog szépsége, hogy a szlovákok különösebben nem akadnak fenn ezen, botrányt nem okoz senki, még a sajtó sem. Ezt felvidéki forrásunk is megerősítette, aki a következőket üzente bmikynek a kérdésben:

a Nélküledre semmilyen visszhang nincs, általában csak annyit említenek, hogy pazar volt a hangulat. Annak idején a magyar zászlókra rögtön beindultak, azt nagyon hamar törvénnyel szabályozták, betiltották „más országok állami szimbólumainak” használatát a futballstadionokban. Itt-ott van egy-két cikk arról, hogy túl sok a „ria-ria-Hungária” stb. a DAC meccsein, de ezek marginális bulvárcikkek.

És akkor képzeljétek el, Tisztelt Asztaltársak, hogy mi történne ha ez a dal a juhnyáj elleni rangadón a Gépész utcai stadionban (vagy akár Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön – ahol ha nem is fociban, de van első osztályú csapat és Dunaszerdahelyhez hasonló etnikai létszámfölény is) csendülne fel teljes hangerővel és a kolozsvári közönség együtt énekelné a nótát az erre a célra a klub által felbérelt profi énekessel. Nehezen megy mi? Vagy sehogy? Sebaj, mert Bogrács Huba, aki már megint össze vissza tekergett térben és időben, újra hazatért. Ezúttal azt állítja, hogy egy párhuzamos univerzumot fedezett fel, ahol ez csakugyan megtörtént Kolozsváron. Nem tudom mi igaz belőle, minden esetre Hubáé a szó.

Üdvözletem az Asztaltársaságnak. Olyan helyeken jártam mostanában, hogy csuda. Én nem tudom, hogy mit töltött bele a sörömbe az a lökött pincér, de ezúttal nem a jövőbe vagy a múltba, hanem egy párhuzamos univerzumba teleportáltam magam. Amúgy ahhoz képest, hogy egy komplett párhuzamos világegyetem, nem nagy eresztés. Egy az egybe olyan mint a miénk, a politikusok ugyanúgy csalnak és hazudnak, a kocsmákban meg ugyanúgy átverik a tekintélyes mennyiségű italt fogyasztó nagyobb asztaltársaságokat, mint nálunk.

Azért egy-két apróság másként van ebben a világban, valahogy merészebbek benne a kolozsvári magyarok, s épp egy cseppet éjsze jobban is viszik. Képzeljétek el, magyar nyelvű hivatalos weboldala van a CéeFeRnek! Ez annyira megrázó élmény volt, hogy amikor ezt megláttam, kishíján kijózanodtam. Leestem a bárszékről és rám zuhant a kocsma laptopja. De szerencsére a sör nem ömlött ki.

No-no, gondoltam, csak nem megőrülni. Pedig közel álltam hozzá mint anno Jules Manfred Harrincourt elcsapott tengerészkadét és filharmonikus. Úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok, csak elolvasom a napi sajtót, hátha kiderül, hogy mi minden van itt másképpen. Muszáj alkalmazkodni a körülményekhez, mert ha nem, könnyen úgy jár az ember mint egy-egy székelyföldi szüreti bálon, közvetlenül azután, hogy megkérdezik tőle: idevalósi vagy-é?

No hát olvasom az egyik napilapban, hogy nagy botrány lett a KVSC-Steaua rangadó után, mert a meccs előtt irredenta nótát énekeltek magyarul a csapat szurkolói. A végeredménnyel a kommentárok egyáltalán nem foglalkoztak, mert ebben a párhuzamos világban magától értetődik, hogy hazai pályán a Vasutas átlagban 7-8 góllal küldi haza a juhnyájat, most is a nemrég igazolt Messzi Leó mesterötöse már az első negyedórában eldöntötte a meccset.

jimmy_pageAzt is láttam a híreket böngészve, hogy azért vannak dógok amelyek még egy párhuzamos univerzumba sem változnak. Hogy a lényegbe térjek, azt történt egész pontosan, hogy a meccs előtt az Ismerős Arcok Nélküled című nótáját énekelték élő zenei kísérettel. Noha a dal magyarul szólt, egy angol öregúr, bizonyos James Patrick York Page kísérte gitáron. Kisebb gikszert csak az okozott, hogy először egy angol nyelvű dalba fogott bele. Page később a sajtóban azzal mentegetőzött, hogy azért épp a No Quarter című Led Zeppelin nótát kezdte el, mert tudja, hogy a Fellegváron a juhnyájnak nincs kegyelem.

Csak kalandozom mindenfelé elfelé, de ugatok a tárgyról is azonnal. Mert a botrány nem Page gitárjátéka miatt tört ki. Az a sor csapta ki a biztosítékot többségi társadalom prominens képviselői körében, hogy: „Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág”.

A hírek szerint Zsizsi Békáli, a juhnyáj börtönviselt klubtulajdonosa azonnal óvást nyújtott be a hazai labdarúgó-szövetségnél, amelyben kéri, hogy a pályán 12-0-ra elvesztett mérkőzést 3-0-ra írják inkább az ő javukra. Továbbá követelte, hogy a CéeFeR-t zárják ki a bajnokságból, a Gépész utcai pályát szántsák fel. A KVSC szurkolótábort pedig kötelezzék, hogy a stadion eredményjelzőjén hetente egyszer nézzék végig Sergiu Nicolaescu 1967-es keltezésű Dákok című történelmi filmeposzát.

A Pro Tv a kora esti híradóban arról számolt be, hogy a mérkőzést a tévében néző G. F. egykori polgármestert agyvérzéssel szállították a sürgősségi kórházba. A felesége állította: férje teljesen nyugodt volt, csak az revizionista magyar éneklést halva idegesítette fel magát. A kereskedelmi tévék gyöngyének híradása szerint E. B. jelenlegi városvezető vele ellentétben olcsón megúszta, bár levegőért kapkodott a sokk hatására, de még idejében hozzájutott egy lélegeztető géphez.

Az Erdélyi Magyar Hiperkozmopolita Magazin oldalas vezércikket szentelt a témának. A P. B. monogrammal aláírt publicisztika a gyűlölködő kolozsvári magyar futballhuligánok veszedelmes fasiszta elnáculására és az egyébként is egyre növekedő náci veszélyre hívta fel a figyelmet tízezer karakterben. „Most még csak énekelnek, de ki tudja, legközelebb már gitározni is fognak” – mutatott rá helyzet komolyságára a szerző, aki szerint semmi értelme nem volt ennek a magyarkodó provokációnak. Egyébként Jimmy Page-t is idézi, aki a mérkőzés után úgy nyilatkozott a tévéknek, hogy a közönség két alkalommal is teljes negyedhanggal eltért az eredeti kottától.

Na idáig jutottam az olvasásban, amikor hirtelen belépett a párhuzamos világi Krajczárba a párhuzamos világi bmiky, Mcpásztori meg KEG. Alig ismertem rájuk. De furcsa volt, hogy ők meg nem ismertek fel egyáltalán. Aztán kiderítettem, hogy ennek az az oka, hogy a párhuzamos univerzumba én nem létezem, ott ugyanis olyan jól megy a KVSC-nek, hogy KEG még nem szorult rám, hogy segítsek az utópisztikus marhaságai legyártásához. Kérdeztem tőlük, hogy akkor most mihez kezdjek? Azt mondták teleportáljak haza és mondjam tollba az egész történetet. Egye fene gondoltam, rajtam ne múljon és kértem a pincéről egy vödör unicumot.