A “Deac megy a FCSB-hez, de mégse” című történet a legjobb érv amellett, hogy miért kellene az amerikai major sportokhoz hasonlóan a labdarúgásban is nyilvánosnak lennie minden játékos szerződésének. A baromarcú idióta és a lakájmédiája ugyanis magasról szarik a tényekre, a fröcsögésük viszont a mi játékosunk helyzetét nehezíti.

Van egy játékos, aki hiába rúgott 5 gólt és adott 3 gólpasszt a tavaszi szezonban játszott 9 mérkőzésén, mégsem a játékáról szólnak a hírek. Mert van egy nagypofájú klubtulajdonos, aki szemet vetett rá, és cseppet sem érdekli, hogy a játékosnak milyen szerződése is van a jelenlegi klubjával. Ő egyszerűen bejelenti, hogy a játékos az övé (még csak nem is a csapatáé!), így, jelen időben – miközben még három hónap van hátra a következő átigazolási időszakig. A lakájmédia pedig nyálcsorgatva megindul utána, mint a nyáj a vezérkos után, és naponta ötször leírja vagy elmondja a tévében, hogy a játékos immár a nagypofájú juhászé. Hiába tagad a játékos és jelenlegi klubja, mivel ők nem az Ország Kedvenc Csapata, senki nem törődik velük. Nesze neked, objektív, minden érintett felet meghallgató tájékoztatás.

Az a tény ugyanis, hogy igazából nem tudjuk, Deac téli visszatérésékor milyen időtartamra kötött szerződést a CFR-rel, ellehetetleníti számunkra, hogy egyáltalán megállapítsuk: milyen jogon is beszél a baromarcú juhász a megszerzéséről. A FIFA szabályai szerint ugyanis szerződés alatt álló játékossal csak abban az esetben kereshet meg egy másik klub, ha a focistának már kevesebb mint fél év van hátra a szerződéséből. Minden más esetben csak a klubok tárgyalhatnak, a játékost csak a jelenlegi csapata beleegyezésével lehet megkérdezni: ugyan már, akarsz-e átigazolni?

Vagyis, ha Deac valóban 2018 júniusáig kötött szerződést a CFR-rel (ez a leggyakrabban megjelent változat), akkor a juhász szóba se állhatna vele, az összes vele kapcsolatos nyilatkozata pedig nyílt és egyértelmű szabályszegés. De mivel nem ismerjük Deac és a CFR közti szerződés lényeges információt, mi is csak spekulálni tudunk. Ami rossz nekünk, de még rosszabb a csapatnak és a játékosnak. Nem csoda, hogy nem bírta cérnával, és kifakadt a Dinamo elleni vereség után.

Jelen állás szerint valószínűbb, hogy a nyáron Deac marad, mint az, hogy a FCSB-hez szerződik, de biztosat most se tudunk. Egyes lapok szerint már szerződést is hosszabbított (ami elsősorban fizetésemelést jelent), mások szerint nem. Csak az a biztos, hogy semmi biztos. Pedig mindössze 3 egyszerű adatnak kellene nyilvánosnak lennie: a játékos szerződésének lejárta, az éves fizetése és az ügynökének a neve. Oké, utóbbit ismerjük, a spekulációkkal ellentétben nem a pálmafejű ribanc, hanem az Bogdan Mara képviseli Deacot, akivel 2009–2010-ben csapattársak voltak a CFR-nél.

Normális országban, normális emberekkel és normális esetben szó se volna Deac-ügyről. Van egy csapat, amely le akarta igazolni, de a jelenlegi klubja és a játékos és nemet mondott – ennyi és kész. De van akut juhász-függőségben szenvedő média, amely valami perverz érdekektől vezérelve képernyőn tart egy nárcisztikus analfabétát, ezerszer elismételve annak minden értelmetlen fröcsögését. Ennek köszönhetően pedig továbbra is csak az a biztos, hogy semmi se biztos.