bhBogrács Hubának hirtelen szárnyai nőttek és szinte azonnal szuperszonikus sebességre kapcsolt. A szemtanúk beszámolója szerint a bérelhető alteregó rakétaként lőtt ki a kocsmából, a szerencsétlen babonás csapos nem győzte vetni a kereszteket. Meg volt győződve, hogy itt a világ vége, igaz, az is eszébe jutott, hogy esetleg ő bolondult meg. De műkedvelő elmeorvosként természetesen azonnal kizárta ezt a lehetőséget. A jelenésszerű esemény persze a kereskedelmi tévéket sem hagyta hidegen, hosszan faggatták a körülményekről a sokkos állapotban dadogni is alig tudó vendéglátóipari szakmunkást. Mindössze annyit tudott kinyögni, hogy maga sem érti a dolgot, hiszen Huba mindössze egyetlen üveg whiskyt és néhány doboz energiaitalt rendelt, aztán elszállt mint a kacsa madár.

A bivalynászfalvi kis kocsmában azóta sem értik mi történhetett, bár a faluban azt pletykálták: valami nagyon erős szert keverhetett a csapos a sörbe, hogy a vendégeknek és a személyzetnek is kollektív hallucinációja lett tőle. Mi azonban tudjuk az igazságot, Tisztelt Asztaltársak. Huba ugyanis az egyik ausztriai szanatórium ideiglenes vendégeként pontosan leírta amit látott, bár magára az utazásra egyáltalán nem emlékezett. Abban sem biztos, hogy teljesen igaz-e a története, vagy a csak a delirium trémenc tréfálta meg. Mindenesetre övé a szó!

A fuschl am see-i Roten Bulle fogadó egyik asztalánál magányosan ült egy meglehetősen korpulens, ősz hajú, öltönyös úr. Feltette a szemüvegét és nekilátott olvasni. Hatalmas, lapátszerű kezeiben egy szerződéstervezetet tartott. Éppen lapozni készült, amikor egy kapitányi sapka repült hirtelen az asztalára, azonnal kiszúrta rajta a Falcon 900 felíratott. „Aha, szóval egy pilóta” – gondolta magában. Amikor felnézett, egy mosolygó osztrák üzletembert látott maga előtt, aki barátságosan köszöntötte.
– Na mi újság, Gyula úr? Pardon, Marosi úr!
– Nézze Dénes, én nem kertelek, a helyzet egy csöppet sem rózsás. A kopasz ráunt a klubra. Nyakig ülünk az adósságba, minket nem vált meg már senki – sóhajtotta panaszos hangon a kövér.
– Nono. Azért nem kell rögtön elkeseredni. Nekünk komoly szándékaink vannak, nem kispályás befektetők vagyunk. Vigyázó szemeit vesse csak Lipcsére.
– Igen ebben igaza van, lenyűgöző amit ott pár év leforgása alatt elértek.. Higgye el, én egy percig kételkedem az önök jó szándékaiban. Csak tudja, olyan gyakran csináltam már bohócot magamból azzal, hogy szinte havonta belengettem a sajtóban: új, komoly befektetők vannak a láthatáron. Aztán rendre kútba esett az üzlet, és már magam is alig hiszem el, hogy egyszer csakugyan sikerülhet.
– Fel a fejjel, Gyula! Mi nem az Egyesült Arab Olajművek vagyunk, hogy össze-vissza ígérgetünk mindenfélét, aztán meg angolosan távozzunk. Szokott ön Formula 1-es közvetítéseket nézni?
– Igen!
– Akkor láthatja, hogy ott két csapatunk is van, és mindkettő szinte szárnyal. Az a német kiscsávó aki négy világbajnoki címet is nyert nálunk, most szívhatja a fogát, hogy lelécelt az olaszokhoz. De miénk az SV Ausztria Salzburg, meg New York Metro Stars is, persze ma már a mi nevünket viselik. Mit szólna a Kolozsvári Vörös Vasutas Bikához?

7yUNzFxe

 

Mindezt a szomszéd asztal mellett ülve figyelhettem meg, ők ugyanis rám se bagóztak. De ekkor majdnem lebuktam a hallgatózással, mert hosszú sugárban köptem ki a számba levő sört a meglepetéstől. Ahogy mondani szokták köpni nyelni nem tudtam. De aztán ismét nem figyeltek rám, így hallgatózhattam tovább, csak sokkal halkabban folytatták, így nem értettem mindent tisztám. De a továbbiakban is nehezemre esett a nyelés, mert szóba került, hogy esetleg megváltoztatják a klub színeit is. De a befektetés nagyságrendjének megtárgyalásakor akkora összeget mondott ez a Dénes, hogy elszédültem. Tíz évig biztos bajnok lesz a KVSC, ha lesz még KVSC, vagy ami azt illeti CéeFeR. Filmszakadás…