bhTöbben érdeklődtetek, Tisztelt Asztaltársak, hogy mi a helyzet a titokzatos dubaji látogatónkkal, meg mit tud Bogrács Huba a lehetséges befektetőkkel zajló legújabb tárgyalásokról. Ezért aztán el is szalajtottuk őt az Egyesült Arab Emírátusokba, hogy nézzen már körül.

Az eredmény sajnos lehangoló: nyoma sincs az elmúlt három hónapban az emírek hazájából figyelő titokzatos látogatónak. Huba is meglehetősen rossz passzban van, nem is volt hajlandó szóba állni velünk, csak egy pársoros szolgálati közleményt küldött. Íme:

Üdvözletem a T. Asztaltarságnak! Már megint jól kibabráltatok velem! Elmenet én Dubajba körülnézni. Azzal kezdődött, hogy a Rub’ al-Khaleej sivatag homokdűnéi közt tértem magamhoz, egy magyar turista csoport próbált meg feléleszteni, akik nem sajnáltak fejenként 90 dollárt fizetni a sivatagi túráért. Ők vittek be kocsival Dubajba egy órába se került. Először az Egyesült Arab Olajművek titkos főhadiszállását kerestem fel, de onnan kidobtak a biztonságiak azzal az ürüggyel, hogy semmi keresnivalóm a női szaunába. Mondjuk nem értettem, hogy ha ötven fok van árnyékban akkor minek akar bárki is szaunázni. Na mindegy.

Gondoltam felkeresem kopasz ismerősömet, akivel a múltkor is együtt piáltam. Amikor oda értem a hotelhez közölték velem a recepciósok, hogy a Kopasz pár hónapja kijelentkezett, azóta a színét se látták. Én meg ott álltam mint egy ló üres zsebbel egyetlen korty ital nélkül, mert teleportálás közben valahogy kiesett a zsebemből a butykos, amelyben vészhelyzet esetére tárolom a pálinkát. Szóval se kopasz, se pia. Szégyenszemre arra kényszerültem, hogy életembe először vizet igyak. Borzalmas íze volt. Mivel a teleportáláshoz nem volt üzemanyagom fellopóztam a Nautica luxus óceánjáró hajóra. Fülig Jimmy unokaöccse segített bujkálni, alig éltem túl a kalandot, mert egy nagy veréssel kezdődött. De ezt majd máskor mesélem el. Mindenki mehet a dolgára, nincs itt semmi látnivaló.