Éppen az alapszakasz felénél jött az újabb válogatott szünet, úgyhogy alaposabban is áttekinthetjük egy kicsit a Liga 1 erőviszonyait és a KVSC pillanatnyi helyzetét. Egy biztos: a létszámcsökkentés a bajnokság izgalmasságának tekintetében mindenképpen jó húzásnak bizonyult.

Világszerte 25-30 százalék között mozog a döntetlenek aránya a bajnoki mérkőzéseken, ehhez képest viszont az idei szezon első 91 mérkőzéséből 35 lett döntetlen, ami 38,5 %-nak felel meg. Ebben persze benne van a csapatok és edzők óvatossága is, hiszen hamar rájött mindenki, hogy februáig a rájátszásba jutás az elsődleges cél, de akkor is rengeteg. Összehasonlításként, a 2014/2015-ös szezonban a meccsek 29,7 százalékának nem volt győztese (306-ból 91), egy évvel korábban pedig csak ez az arány 25,8 (79 mérkőzés) volt.

A sok döntetlen pedig szinte megszüntette a középmezőnyt, a csapatok nagyrészéről hamar kiderült, hogy vagy a play-offba kerülésért, vagy a kiesés elkerüléséért harcol. A még mindig kétséges sorsú pontlevonásoktól eltekinte, a pályán elért eredmények alapján most már egyértelműen kijelenthető, hogy a rájátszás hat helyéért nyolcan vannak versenyben, a másik hat együttes célja csak a közvetlen riválisokkal szembeni minél nagyobb előnyszerzés lehet. A mezőny a 8. és 9. hely között szakadt ketté, nehéz elképzelni olyan szintű feltámadást az utolsó hat bármelyikétől, amely eltüntetné az utolsó rájátszáshellyel szemben levő 6 pontos különbséget. 

A CFR helyzete ebben a küzdelemben igazából csak a vasárnapi esti váratlan vereség miatt vált kényessé – az addigi eredménysor alapján ugyanis az is simán benne volt pakliban, hogy a nemzetközi Sportdöntőbíróság kedvzőtlen döntése (azaz marad a 6 pontos büntetés) esetén is kiharcolhatja a rájátszást. Most viszont úgy néz ki a dolog, hogy teljes pontszámmal is legalább hasonló eredmények kellenek a visszavágókon az első hatba kerüléshez, anélkül pedig az eddiginél jóval több. A felsőházhoz várhatóan mintegy 40 pont kell majd – nem mindegy, hogy ebből 20 vagy 14 van meg. (Döntés valamikor október második felében, pletykaszinten hallottam már 15-ről, 19-ről és 21-ről is.) Újabb húszat simán össze tud szedni a csapat, 26-hoz viszont már minimum 8 győzelem.          

Ami viszont érdekes: a csapat az előtte állók közül senkitől sem kapott ki, pedig az Astrát leszámítva a másik négy csapattal idegenben játszott. A mögötte állók ellen viszont csak Vásárhelyen játszott döntetlent, a többi meccsen vagy nyert, vagy kikapott. Régi mondás, hogy a bajnokságot a kiscsapatok ellen kell megnyerni, szóval Iaşi vagy Chiajna-féle vereségek már nem fognak beférni. Főleg, hogy a CFR legyőzése után egyik sem tudott több meccset nyerni.

A visszavágók során viszont hétszer játszik itthon a csapat és csak hatszor idegenben, ebből a téli szünet előtti időszakra hat hazai meccs és csak négy kiszállás esik, bár ehhez még jön a két idegenben vívott kupameccs is. Mivel februárban Giurgiura és Craiovára mennek a fiúk, miközben jön az ASA, decemberre  jó lenne bebiztosítani a play-offot. Az élmezőny közül egyébként az Astra, a Steaua, a Viitorul és az ASA is többször játszik még idegenben, mint otthon, utóbbi három mind jön még a Fellegvárra, akárcsak a Pandurii és a Dinamo. Az utolsó háromhoz pedig egyaránt megy a CFR, és a Petrolul–Botoşani–Voluntari trió formáját elnézve mindegyik meccsen elvárható a győzelem.

Dican Ferinek van most tíz napja, hogy összerázza a Craiova elleni végjátékban szétesett csapatot. A nagy kérdés, hogy mennyire megy majd rá klub a Ligakupára, bár a Dinamo elleni meccs után csak hétfőn lesz a Viitorul elleni bajnoki, az öt napos különbség pedig nem ad túl sok okot a húzóemberek pihentetésére.