muniru_steauaAz összeesküvés-elméletek korát éljük, szeretjük túlkombinálni a kellő alapossággal el nem magyarázott dolgokat. A KVSC-rajongók aktuális konteói a Steaua által leigazolt CFR-játékosok ügyében pattantak ki, azt sugallva, hogy a két klubvezetés sátáni háttéralkuja vagy Pászkány valamilyen Becali iránti kötelezettsége lenne a háttérben. Szerintem viszont megint csak a pénzről szól a történet.

Első lépésben mindenképpen érdemes elkülöníteni egyrészt Muniru és Tadé, illetve a másik oldalon Carp és a minap Vásárhelyre szeződő Jazvic esetét. A két fekete fiút a KVSC vezetése adta el PÉNZÉRT (még ha legtöbbünk szerint túl olcsón is) a Steauának. Tény, hogy lehetett volna – főként a gólkirály esetében – keményebben is alkudozni, de mindenképpen bevételt termeltek az adósságokban úszó klubnak. Ugyanakkor látni kell, hogy Răzvan Zăvăleanu csődbiztosnak is erős szava van a pénzügyekben, márpedig az ő érdeke alighanem a minél gyorsabb bevétel.  

Carp esetében viszont egy klub nélküli játékos szerződött a juhokhoz, aki véletlenül legutóbb éppen a CFR focistája volt. Nem akart a Fellegváron maradni, mert úgy érezte, hogy a sikeres, végigjátszott tavaszi szezonja jobb szerződést hozhat neki – bár úgy tudom,  elsősorban német alsóbb ligás csapatoknál próbálta eladni magát. Ugyanakkor a Stelinél is csak most került képbe, amikor Tamaş jó szokása szerint kipiálta magát a csapatból, vagyis nem volt egy tudatosan tervezett igazolás. A menedzsere időben kapcsolt, megérdemli a százalékát.

Az, hogy a Bajnokok Ligáját megcélzó Steaua elsősorban a CFR-ből erősít, egyszerre dicséret és kritika a klub számára. Elősorban ugyanis azt jelenti, hogy a román piacon csak itt találtak számukra megfelelő minőséget képviselő játékost. A többi igazolásuk közül csak Alcénat (Petrolul, szintén lejárt szerződésű) jött olyan csapatból, amely idén is a Liga 1-ben szerepel, a maradék a kiesőktől érkezett: Tahar Medgyesről, Tudorie és Hamrun Galacról, Mihalcea pedig az FC Brassó ificsapatától, utóbbi kettő szintén ingyen.

uefa_penzAz viszont óriási baj, hogy a CFR nem tudja megtartani vagy legalább igazán jó áron eladni a legjobbjait. Nem a csökkenő költségvetés és fizetések az igazi oka ennek, hanem az európai kupaindulás hiánya, ami – főként a légiósok számára – a legfőbb érv lehetne a maradás mellett. Két-három jó nemzetközi mérkőzés már a valóban fizetőképes nyugat-európai klubok érdeklődését is felkeltheti egy játékos iránt, de még a légiósaikat egyértelműen túlfizető ázsiai csapatok is elsősorban BL- vagy minimum EL-múlttal rendelkező focistát keresnek. És pontosan ez az, amivel a Steaua csábítani tudja a futballistákat és az állandóan a fülükbe duruzsoló ügynököket. Még a jelenleg szintén pénztelen ASA is ezért vonzó, bár nem tud fizetni az átigazolásokért. És ez az oka annak is, hogy az szintén EL-ben induló Astra és Botoşani egyelőre meg tudta tartani a Bukarestbe csábított játékosait, De Amorimot és Alibecet, illetve Martinust.

A román futball jelenlegi helyzetében szezononként annyi klubnak van esélye gazdaságilag is sikeresnek lenni, ahány eljut az európai kupák csoportkörébe. A többiek számára a tévés jogdíjak is csak a túléléshez elegendőek, esetleg bejön ezek mellé nagy ritkán egy pénzért eladott játékos, leginkább a tudatosan exportra termelő Viitorulnál. Még az BL- és EL-selejtezők is csak százezres nagyságrendű eurót hoznak, egy csoportkörös szereplés viszont már 10, illetve 2 milliótól fölfelé – és akkor még nem beszéltünk a jegybevételről. Az elmúlt tíz évben ugyan 8-10 kőgazdag üzletember is hajlandó volt nagy pénzt kockáztatni az efajta siker érdekében, de mivel – Madách Imrét idézve – több volt az eszkimó, mint a fóka, törvényszerűen voltak vesztesei is a történetnek. A válság és a DNA munkássága pedig szinte mindenki kedvét elvette a befektetéstől, nem véletlen, hogy manapság még a Steaua is a korábban felhalmozott bevételeiből él. És hogy a másik nagy UEFA-pénzeket kaszáló klub hasonló nagyságrendű bevétele hová tűnt, azt csak a KVSC magát immár csupán szurkolónak nevező főrészvényese tudja.  

Egy rövid misét persze Jazvic esete is megér. Bármilyen látványosan is robbant be az ASA-nál, úgy gondolom, a klubvezetés nem követett el túl nagy hibát, amikor júniusban felbontotta a szerződését. Egyrészt szélsőkből bőséges a választék, Dican Ferinek öt játékos közül kiválasztania az éppen pályán levő kettőt: Jakolis, Păun, Vitor Bruno, Beleck, és a kissé megleő módon védőből előretolt Tiago Lopes mellett nem sok értelme lett volna megtartani a tavaly nagyon hullámzóan teljesítő (23 meccs, 2 gól, 2 gólpassz) horvátot. És az ASA-nál is csak az edzőváltás után került szóba, mert Laci ismerte és éppen elérhető volt. Petrescu maradása esetén alighanem most is munkanélküli lenne.

Összegzésképpen: Muniru+Tadé üzletet a piac, a kereslet-kínálat törvénye döntötte el, a CFR-nek volt árúja, a nyájnak meg egyedüli román klubként pénze. Nem véletlenül boronál össze a sajtó minden épkézláb romániai focistát a juhnyájjal (most éppen Larie a soros), a 2008–2012 közti időszakkal elletétben ugyanis jelenleg ez egyedüli klub az országban, amelynek jövedelme lehetővé teszi, hogy pénzért vásároljon focistát. A másik az Astra lenne, de ők egyelőre megelégednek a francia piac széléről lehulló morzsákkal, valamint a Chiajna lerablásával.