A KVSC 2002 utáni történetét egyelőre még túlságosan jelen idejűnek érezzük, pedig az első sikerek lassan már a kolozsvári sportmúlt részeivé válnak. Csütörtökön például immár tíz éve, hogy a csapat bemutatkozott a nemzetközi porondon, nem is akárhogyan: 2005 nyarán döntőig mentelt az Intertotó Kupában.

Az azóta már megszűnt nyári sorozatot persze nehéz egy napon említeni a Bajnokok Ligájával, de arról akkoriban Pászkányon kívül épeszű szurkoló álmodni  sem merészelt. Az alig egy éve az A osztályba feljutott együttestől  nagy bátorságra vallott az UEFA-kupa előszobájának számító Intertotó bevállálása is, hiszen ezzel a vezetés teljesen feláldozta a játékosok nyári vakációját. A litván Vetra elleni első mérkőzés ugyanis alig egy héttel a 2004/2005-ös bajnoki szezon lezárása után jött, és a vékonyka győzelem (pedig a 12. percben már 3-1-re vezetett a Vasutas) nem azt sejtette, hogy volt értelme belevágni a kalandba. A vilniusi visszavágó roppant sima sikere ilyen szempontból egészen váratlan volt – ami pedig ezután következett, az teljesen hihetetlen.

Adi Anca a Lens elleni döntőben

A továbbjutás után két nappal ugyanis a csapatot az első ligába feljuttató és ott a vártnál jóval könnyebben benntartó Aurel Şunda már nem volt a CFR trénere – jött ugyanis a helyére egy élő román játékos-legenda, Dorinel Munteanu. Az ő elcsábítása a Steauától mutatta meg először, mennyire nagyban is játszik Pászkány, és egyben a klub első lépése volt a modern európai klubfutball felé. Munteanu bemutatkozásként legyőzte az Athletic Bilbaót, majd a visszavágón 11-esekkel ki is ejtette a baszkok szimbólumát. Játékos-edzőként pedig menet közben végigvitt egy szinte teljes keret- és stíluscserét, úgy, hogy mindez pillanatig sem ment az eredmények rovására. A Bilbao után több idegenben lőtt góllal még egy topligás csapatot, a St. Étienne-t is elbúcsúztatott a CFR, az újabb litván ellenfelet, a Zalgirist pedig oda-vissza verte. Ekkor már csak egyetlen lépésre volt az UEFA-kupa, de a második francia ellenfél, a Lens ellen már nem jött ösze a bravúr.

1. forduló

CFR–Vetra Vilnius 3-2 (Tilincă 2, Anca – 11-esből)
Vetra Vilnius–CFR 1-4 (Fl. Dan, Anca, Jula – 11-esből, Tilincă)

2. forduló

CFR–Athletic Bilbao 1-0 (Tilincă)
Athletic Bilbao–CFR 1-0 – 11-esekkel 4-5

3. forduló

CFR–Saint-Étienne 1-1 (Tilincă)
Saint-Étienne–CFR 2-2 (Coroian – 11-esből, Tilincă)

4. forduló

Zalgiris Vilnius–CFR 1-2 (Fl. Dan, Anca)
CFR–Zalgiris Vilnius 5-1 (Tilincă, Jula – 11-esből, Coroian, Minteuan, Anca)

Döntő

CFR–RC Lens 1-1 (Turcu)
RC Lens–CFR 3-1 (D. Munteanu)

Mivel a sorozat java a nyári szünetben zajlott, a csapat kerete folyamatosan módosult a meccsek során. A Vetra ellen kezdő Ţurcaş – Panin, Goia, Toma, Kiss – Oncică, Florin Dan, Mărginean, Turcu – Tilincă, Anca tizenegyből például két hónappal később már csak négyen maradtak a finálé visszavágójára (M. Tudor – Panin, Bálint, Milosevics, Miclăuş – Minteuan, Coroian, D. Munteanu – Tilincă, Anca, Turcu), bár csereként Dan és Oncică is pályára lépett még a franciák ellen.

A döntő első meccsének kezdőcsapata, álló sor: Jula, Bálint, Ţurcaş, Anca, Panin, Oncică. Guggolnak: Minteuan, Miclăuş, Munteanu, Tilincă, Florin Dan.

Közben viszont román viszonylatban remek játékosok érkeztek, elsősorban Brassóból (Bálint, Miclăuş és Surdu), de Munteanu magával hozta a Steaua kapusát, Martin Tudort, a vezetés pedig Coroian (Beszterce) és Minteuan (Hapoel Beer-Sheva) személyében két saját nevelésű futballistát is hazacsábított. A klub későbbi történelme szempontjából egyik legfontosabb igazolás viszont akkor még senkinek sem tűnt fel: a 19 éves dési középpályás, Ciprian Deac csak egy tehetséges ifi volt, semmi több – nem is nevezték még egyetlen meccsre sem. A nagy jövés-menés miatt összesen 26 játékos lépett pályára a két hónapos sorozatban, minden meccsen csak Oncică, Anca és Tilincă játszott. A másik végletet a Vetra ellen egyetlen percre becserélt Marius Vintilă jelenti.

A keret megerősítésének áldozatai az előző szezonban igazolt délszláv (Alickovics, Vlajics, Georgievszki) és ex-szovjet (Balickij, Frunză) futballisták lettek, Munteanu csak a Milosevics, Mijin, Bruncsevics triót tartotta meg közülük, bár fél évvel később utóbbi is elment Besztercére. Cosmin Tilincă karrierjét viszont az Intertotó lendítette fel, az előtte két év alatt egyetlen gólt szerző tordai cserecsatár hetet vágott a tíz mérkőzésen, és ezzel a mai napig a KVSC európai gólrekordere.

Tilincă gólja Saint-Étienne-ben

A két hónapos európai kaland egyszerre volt közönségcsalogató PR-akció (a Vetrával 4000, a Lens ellen már 10 000 néző volt a Gépész utcában), bajnoki felkészülés, hiszen edzőtáborról és barátságos meccsekról szó sem lehetett, valamint a klubvezetés tesztje. A szokatlan nyári program ellenére a bajnokságban is jól kezdett a csapat: az első hét fordulóban veretlen maradt, a szezont pedig az ötödik helyen zárta.

Az Intertotó Kupában szereplő CFR-keret

Kapusok: Petre Ţurcaş 9 meccs / 0 gól, Martin Tudor 1 / 0.
Hátvédek: Cristian Panin 9 / 0, Vasile Jula 8 / 2, Dorin Toma 7 / 0, Zoran Milosevics 7 / 0, Cosmin Văsâie 5 / 0, Bálint László György 4 / 0, Casian Miclăuş  4 / 0, Sabin Goia 2 / 0, Kiss Csaba 1 / 0, Gheorghe Goşa 1 / 0.
Középpályások: Sorin Oncică 10 / 0, Florin Dan 7 / 2, Cristian Coroian 7 / 2, Dorinel Munteanu 7 / 1, Alin Minteuan 5 / 0, Szvetozar Mijin 4 / 0, Radu Mărginean 3 / 0,  Laur Aştilean 3 / 0, Djordje Vlajics 2 / 0, Marius Vintilă 1 / 0.
Csatárok: Cosmin Tilincă 10 / 7, Adrian Anca 10 / 4, Cristian Turcu 9 / 1, Sead Bruncsevics 5 / 0.

Fotók: Cantor Zoltán