BUEK2015Vészhelyzet van, emberek! Bogrács Huba itt áll mögöttem és fenyegetőzik, hogy ő most minden disznóságot leleplez. Mindenáron ide akar ülni a számítógép elé. Nem csak fenyeget, de már lökdösődik is, pedig ritkán issza magát ennyire agresszívre.

– Részegesnek állítasz be ha kell, ha nem, mi?! Na várj csak, kiteregetem én a szennyest, csak kerüljek egy percre a billentyűzet elé! – ilyeneket mond. Kezdek egy kissé megijedni. Na várjatok épp egy percet, Tisztelt Asztaltársak, mindjárt kezdődik a szilveszteri poszt, csak előbb lerendezem ezt Hubával.

– Légy szíves és viselkedj tisztességes alteregóhoz méltóan! A fene essen beléd! Megártott a vörösbor, mi?
– Te csak ne pofázzál, mert te se a csizmaszárba töltöd az italt, ha arról van szó! Engedj csak oda a géphez, elmondom milyen jó madár vagy te!
– Huba fejezed be a hülyeséget! Szilveszteri posztot kell írnom a KVSC blogra. Hé, mit bohóckodsz azzal az esernyőnyéllel? Ne hadonássz itt az orom előtt. Ne csináld hé! Ez fájjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj!!!!!!!!!

Üdvözletem Asztaltársak! KEG erőszakosan meg akart akadályozni szárnyaim bontogatásában, ezért őszinte sajnálatomra úgy vertem fejbe az esernyőnyéllel, hogy kifeküdt tőle. Nem kell aggódni, túléli, csak alszik egy kicsit. Így aztán nem zavarhat meg abban, hogy lerántsam a leplet a KVSC blog kulisszatitkairól, amiről azt gondolták ezek, hogy úgyse derül ki.

rum_kola1Na az úgy kezdődött, hogy amikor rájöttem, hogy nem csak a jövőbe, de a múltba is vissza tudok utazni, elhatároztam, hogy először Kolozsváron teszek meg egy kisebb körutat a közelmúltba. Sacc per kábé három évet mehettem vissza az időben, amikor arra lettem figyelmes, hogy Bmiky meg KEG ott ülnek az Atmoszférába és épp rólam tárgyalnak. Könnyű volt felismerni őket a rumos kóláról és a Hargita sörről, mert ilyen rendelést senki más nem adott le a kocsmába. Előbbi beszélt épp:

– Valahogy módot kéne találni arra, hogy a kényesebb dolgokat is elmondjuk, de úgy, hogy közben mi mossuk kezeinket.
– Megoldom. Megírom ezeket én, aztán az egész disznóságot rákenem Bogrács Hubára – mondta egy sátáni vigyor kíséretében.

Aha, szóval így állunk – gondoltam. Ekkor döntöttem úgy, hogy az első adandó alkalommal leleplezem őket. Először is ezek felfuvalkodott elitista köcsögök. Fültanúja voltam annak, hogyan állt össze a három tagú szerkesztőség. Helyszín: Atmosphera, idő: tetszőleges péntek, tömeg: senki, csak ezek ketten.

– Kellene legalább még egy-két ember aki ír a blogra. Van kedved hozzá?
– Van.
– De még kit vegyünk fel?
– Akárkit éppen ne. Rektorhelyettes alatt nem állunk szóba senkivel. Esetleg kérdezd meg ezt a Mcpásztorit, jópofa kommeteket nyom. A kedvencem ami úgy kezdődik, hogy most ért vissza a fia csellókoncertjéről. Az elégé rejtői.
– Jó ötlet!
– De azért tisztázzad vele, hogy minimum rektorhelyettesnek kell lenni, ha írni akar a blogra! Ez a KVSC blog, nem holmi egyetemi szeminárium.

hargita_sorEgy hét múlva ugyanott…

– Te beszéltem Mcpásztorival, benne van a dologban.
– Remek. És? A rangja, címe?
– Képzeld: rektorhelyettes.
– Fel van véve.

Szóval láthatjátok, Tisztelt Asztaltársak, ilyen aljadékok ezek, az egyszerű, jó munkás emberrel már szóba se állnak. Fotóst is így választottak: minimum feltétel volt a történelem szakos egyetemi diploma. Kérdezzétek csak RJA asztaltársat.

De ez mind semmi. Azt is halottam, amikor idén ősszel az egyik blog gyűlésen arról értekeztek, hogy mi a helyzet a csapat háza táján. Nagyjából arra jutottak, hogy semmit se lehet tudni, de az se biztos. Mcpásztori ezt a következőképpen foglalta össze.

– Khioszi Métrodórosz mondaná erre: „Tagadom, hogy tudatában volnánk annak, hogy tudunk-e valamit vagy nem tudunk semmit, sőt azt is, hogy egyáltalán tudatában volnánk annak, hogy nem tudjuk (vagy tudjuk) azt, hogy létezik-e valami vagy semmi nem létezik.”

Na ezen igazodjatok el, Tisztelt Asztaltársak. Ezt az elitista bagázst… Kihallgattam az összes beszélgetésüket visszamenőleg három évre, csak azt nem tudom már, milyen sorrendben. Muszáj volt ugyanis innom egy keveset, elvégre az alteregó sincs vasból. Na de nincs vége. Azt is sikerült kiderítenem, hogy lekezelik a kommentelőket. A helyszín ezúttal már a Krajczár, ahogy felérsz, az emeletre vezető lépcsővel szembeni sarokasztal, az ablak alatt.

– Na mi folyik a blogon, voltak kommentek azóta, hogy eljöttem otthonról?
– Persze. Koperecki meg Anti-Koperecki megtöltötték rendesen a posztot.
– És anyáznak?
– Nem, de a határon vannak.
– Akkor maradhat. Az az igazság: mázlink van, hogy ennyire épelméjű az olvasótábor. Kocsmaasztalnál még Koperecki is normális.
– Hehe, ezt írd majd bele a szilveszteri posztba.
– Áh dehogy. Nem vagyok ennyire szemét.
– Mire készülsz?
– Merényletre. Természetesen maradva a rejtői vonalon.
harom_testor1– Rendben, de az azért éppen ne legyen benne, hogy: „Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.”
– Oké. Ezt a Rejtő-idézetet kihagyom.
– Azt pláne ne említsd, hogy Koperecki azért jár hozzánk, mert nincs kivel magyarul beszélnie szeretett klubjáról, csak a városi rivális szurkolóival.
– Hogyan feltételezhetsz rólam ekkora aljasságot? Szóba se jöhet! Én vagyok a megtestesült altruizmus.
– Arról is kussoljál, hogy milyen mókás, amikor anyaországi véreink hely és helyzet ismeret hiányában alaposan mellé lőnek.
– Jajj, dehogy bántom én kedvenc táposainkat. Elvégre ők adják az olvasótábor húsz százalékát. Bár jelzem néha bosszantó az értetlenségük. Szegény hzoli barátunkon is meglátszott: az életben nem olvasott román sportsajtót, ellenkező esetben aligha érti félre a róluk szóló pamfletet.
– Nem baj, a kedvükért majd szájbarágósabbra fogjuk a figurát.
– Feltétlenül. A lényeg, hogy mindenki értse, hogy miről van szó. Na, de mit csináljunk a pocsék anyagi helyzet miatt beállt általános reményvesztettséggel?
– Íratunk Mcpásztorival egy posztot. Attól egy ideig mindenki lenyugszik a p….., ööö a női méltóság fellegvárába.
– Jogos. Nagy kár, hogy mostanában nem játszik a csapat a BL-be. Szinte hiányzik a nagy múltú Pancserszter, akarom mondani a Mencseszter Junájted magyar ajkú drukkerhadának Vérszomjas Óvodás Elit Alakulata. Olyan meghitten, bájosan tudtak anyázni.
– Azok a régi szép idők…

Na itt elegem lett a sok süket dumából. Úgy döntöttem, hogy eljött az ideje, hogy megmondjam nekik a lesújtó véleményem. Nem örültek nekem.

hallgatozas–  Huba te mit keresel itt! Ugye nem hallgatóztál?
– Áh dehogy, az nem finom szokás. Még Rejtő is azt írja róla, hogy a hallgatózó embert megveti. „Valahányszor hallgatóztam, lelki konfliktusom volt utána. Higgyék el, hogy van abban valami, ami orgyilkosságra emlékeztet, midőn hallószervünkkel hátulról ledöfjük egy másik ember titkát.”
– Mennyit ittál, hogy szó szerint idézel A szőke ciklonból?
– Magánügy.
– Mit akarsz?
– Előreléptetést és fizetés emelést.
– Micsodááát? Hová léptessünk elő?
– Önálló szerző akarok lenni és részesedést akarok a bevételekből!
– Megvagy te húzatva? Itt nincs bevétel, csak kiadás áramra meg internetre.
– Oké. Akkor fizessetek egy sört.
– Nem!
– Akkor mindent elfogok mondani az Asztaltársaságnak, mert mégis hallgatóztam. Mindent tudok. Úgy jártok majd mint a szobor!
– Hogyhogy?
– Le lesztek leplezve.
– Pont egy alteregótól fogunk megijedni. Na tűnés! – mondta KEG és röhögött.
– Figyelmeztetlek, hogy jön az új esztendő és üt a leszámolás órája!
– Ahogy téged elnézlek inkább a szilveszteri alkoholmámoros megmarhulás órája fog ütni.

Pillanat türelem, KEG elkezdett mozgolódni. Úgy néz ki nem ütöttem elég alaposan kupán. Ezt még lebirkózom, aztán visszajövök. Nézz te oda, ide nyújt egy üveg pálinkát. Na ezt lehajtjuk. Hú de forog a világ. Ez a szemét valamit belekevert. De én nem hagyom magam. Megfojtatása következikkkkk…

Na, elnézést kérek a Tisztelt Asztaltársaságtól, de nem bírtam Hubával, ezért kénytelen voltam altatót keverni a pálinkájába. Szeretném leszögezni, hogy annak a sok marhaságnak amit összehordott, a fele sem igaz. Határozottan elhatárolódok a bérelhető alteregótól. Minden megegyezés a valósággal a véletlen műve. Mivel Huba alaposan fejbe ütött, ezért az idei szilveszteri poszt elmarad. Az élet egyébként is csak lábjegyzet Rejtő Jenőhöz.

Tisztelt Asztaltársak, boldog, jókedvben, humorban és sportsikerekben gazdag új évet kívánunk!