Majdnem kutyául volt dolgunk…

#

Elkezdődött az új évad, a régi, negyedszeri edzővel. Első kedvencünket, a magukat kutyáknak nevező Dinamót éppenhogy megvertük. Sok volt a gól, de sokk vót a meccs is. Nekem mindenképpen. No meg a rádió számára a Főlegváron egyedül közvetítő Bmiky kartárs számára is, akinek külön dicséret jár ebbe’ a marha melegbe’.
 Tovább →

Szerencsés együttülés

#

Tudom, a csillagok szerencsés együttállásáról és nem együttüléséről szokás beszélni. De esetünkben szó nincs csillagokról. Üstökösökről sem. Csak emberekről, szerencséről és ülésről. A két ember, akiről szó van: McPásztori mester és jómagam. Hosszú idő után fordult ugyanis elő, hogy mindketten egyszerre ültünk a lelátón a Kolozsvári Vasutas hazai mérkőzésén. Egy régi edzőmeccset leszámítva először egymás mellett. Mi se hittük volna el előzetesen, de alig ültünk le egymás mellé a csapat átlag tízpercenként lőtt egy gólt. Igaz, hogy csak az első félidőben, de ezt akkor is teljes joggal nevezhetjük szerencsés együttülésnek.
 Tovább →

B3: na ugye, hogy megmondtam

#

Egy félidő alatt eldöntötte a meccset a Kolozsvári Vasutas a Rapid otthonában, Bîrligea meg annak rendje, s módja szerint lőtt egy mesterhármast. Mutu távozása után helyreállt a világ rendje. A Prima Sport kommentátorai edzőbuktatásról pusmogtak. Nekem fogalmam sincs az volt-e, továbbra is vallom, hogy mindenki abban az összeesküvés elméletben hisz, amelyikben akar.
 Tovább →

Habemus Mutum!

#

Bmiky kartárs fenti elszólásával elismeré, hogy fordulatosan (avagy fondorlatosan) indul az új év, Tisztelt Asztaltársak. Míg a setét ódalt képviselő Disznyónak (értsd: Disneynek) eladott Star Wars négy év alatt összesen három évadot nyomott ki a Mandalorianból, a mi Manda Lórink 13 év alatt sem küzdhette fel magát másfél évadig. Ráadásul Mandorlini menesztésével elnémult (értsd: elMutu-sodott) a Főlegvár. Mit mondjunk azért ezekre?
 Tovább →

Bogrács Huba szilveszteri dilemmája

#

Bogrács Huba szokatlanul mogorva volt a napokban, úgy tűnt mintha teljesen elmélyült volna gondolataiban. Sokáig hallgatott. Látszott rajta, hogy valamin erősen töpreng. Olyan arcot vágott, mint Neo a Matrixban, amikor eldönti, hogy melyik pirulát vegye be. Végül nagy nehezen kibökte, hogy utazni készül. De még mindig nem értettem, hogy mitől jelent ez akkora nagy gondot számára, hogy órákig csak ezen rágja magát. Harapófogóval kellett belőle kiszedni az infót. Kiderült az a baja, hogy negyven pluszos fejjel megszerezte a jogsit, és most azon vacillál, hogy autóval induljon útnak vagy teleportáljon.
 Tovább →