Tegnap este nem bírt egymással a Kolozsvári Vasutas és a berni Young Boys együttese. Noha a mieink szerezték meg a vezetést, az összjáték képe alapján az 1-1-es végeredmény inkább számunkra hízelgő. Hazai veretlenségi sorozatunk így az EL-ben is folytatódik.

Biztosan sok mindent fel és le lehetett jegyezni az október 29-i Európa Liga csoportkörünk második fordulójáról, de bennem inkább valami megfogalmazhatatlanul nyugtalanító érzés maradt meg: mi is volt ez az egész tulajdonképpen? Ez a fíling* mindaddig tartott, amíg a Kolozsvári Rádióban zseniálisan közvetítő Bmiky barátom ki nem bökte, hogy ezek a berniek ugyanazt az idegesítő focit tolják, mint mi, csak jóval több pénzből. Ühüm. Mosmá értem, hogy a KVSC miért ennyire vörös posztó a többi ellenfél számára. Most szembejött velünk a fiatalabb, rugalmasabb és jobban tejbe-vajba fürösztött régi énünk, ráadásul a saját otthonunkban kívánt velünk packázni. Hát kellemetlen fíling* volt, annyi bizonyos. Apropó *fíling: ha valaki esetleg nem tudná, az igazi fíling az, amikor a széki (ejtsd: szíki) legény beront a hálószobába, ahol szíve választottja a szerelem hevében azonmód, szanzsén és egyáltalán letépi róla a fél ingét.

Az egész mérkőzés hasonlított Az előretolt helyőrség azon jelenetéhez, amikor Galamb, azaz Jules Manfred Harrincourt néhány megbízható légionista bajtársával színleg csatlakozik a lázadókhoz, hogy leitassa őket, és helyreállítsa a rendet. Ez ugyanaz a Galamb, aki adott esetben az éj közepén egy elhagyottnak tűnő orani villában a saját bajonettjével tudta és engedélye nélkül frissen leszúrt pizsamás férfiholttest fölé hajolva csökönyösen azzal biztatja magát, hogy “Nono, Harrincourt. Nem megőrülni”.

Szóval, hogy a tárgyba térjek, amikor Galamb már majdnem sikeresen leitatja a lázadó légionistákat, váratlanul megjelenik a színen Adrogopoulosz, a veszélyes görög, józanul. Ő bizony felboríthat mindent. És “Adrogopoulosz hirtelen elkapta az ellenfelét. Galamb aggódva érezte, hogy túlerővel áll szemben: Adrogopoulosz karjai, mintha márványból volnának.” A görög hősök ókori márványszobraira, így például a Homérosz által megénekelt Akhilleuszra emlékeztető Adrogopoulosszal végül egy másik költő, a “majdnem Homérosz”, azaz Troppauer Hümér végzett, méghozzá úgy, hogy az egymásra halmozott italoshordók tetejéről egy filigránabb alkatú kéthektóst a Galambra ugrani készülő görög fejére pottyantott, és ezzel kásává lapította a koponyáját. Költői jelenet volt, annyi bizonyos. Legalább annyira szép, mint amikor az Íliász tizenhatodik énekében Patroklosz:

Most meg a rárohanó Erüláoszt kővel ütötte,
épp feje legközepén: kettéhasadott koponyája
fényes harcisisakjában, s ő fővel a földre
hullt le, s a lélektépő vég omlott le köréje.

Hát a Young Boys koponyája nem hasadott ketté, de a főlegváriak sem múltak ki úgy, mint Patroklosz a fenti ének végén. Noha a szögletrúgást követően (ugyan mikor máskor?) Rondón újfent megmutatta, hogy akárhány láb között is úgy meg tudja rúgni a labdát, hogy az valamiképpen utat tör magának az ellenfél hálójáig, az ellenfél egyenlítő gólja hat perc után érkezett. Ez volt a szépséghibája a tegnapi meccsnek Az előretolt helyőrség, illetve az Íliász fenti jelenetéhez képest.

Fassnacht, akinek a neve is “Hordóéjszakát” jelent, sajnos rácáfolt az Adrogopoulosz koponyáját szétlapító hordócskára: Rondón gólja nem volt kéthektós, így csupán megtántorította az ellenfelet, de nem terítette le. Hiába na, a venezuelai csatár bármennyire jó iparos, mégsem érhet föl Troppauer Hümér költői alaposságával. Így a Hordóéccaka embere, miután Nsamétól átvette a labdát, kifogott a Vinícius elvesztése nyomán meggyengült belső védősorunkon, és a labdát Nándorfehérvári kapujának bal alsó sarkába küldte. Mindazonáltal a berni takonpócok mégsem tudták bedobozolni ezt a meccset, és csak egyetlen pontot vihettek haza a kishordójukban. DP szerint járt volna nekünk egy büntető is, de üsse kő: ebből a meccsből tényleg kihozták a fiúk a legtöbbet. Bennünket leginkább Vinícius sérülése aggaszt, főleg, hogy nemrég Cestor is nem nyolc napon, hanem egyenesen hat hónapon túl gyógyuló “durr bele” sérülést szenvedett, derült égből.

A Rómában mindeközben meglepetésszerűen gólnélküli döntetlent elérő CSZKA Szófia remélhetőleg arra gondol majd, hogy a mackós svájci város csapata ellen is van keresnivalója, oszt még meg is lepheti őket. A mieink már rég tudják, hogy a medve nem játék, de nincs idő sokat mélázni: vasárnap a medgyesiek jönnek a Főlegvárra, jövő csütörtökön pedig megint Rómába megyünk, hogy méltó emléket állítsunk Culio mesternek. Hajrá Vasutas!

Fotók: Manases Sándor