Mármint azt, hogy a csapat meccsenként legalább eggyel többet rúg, mint az előzőn, és legfennebb egy gólt kap. Klincsény ellen tényleg nem kilincselt a KVSC, hanem berúgta az ajtót. Pontosabban a labdát a juhok szatelitcsapatának hálójába. Méghozzá a B csapattal. Nem is rúgta, hanem fejelte. Már a felét.

Olybá tűnt, mintha DP ugyanazt tanácsolta volna a fiúknak a meccs előtt, amit a Herkules című rajzfilmben Philoktétész, az edző súgott a fiatal hérosznak, amikor a kentaurral kellett megküzdenie: használd a fejed, fiam! – ő pedig szó szerint értette. A KVSC suhancai is. Mi tagadás? Fiatalok még, tanulniuk kell.

Közben Păun átvette Deac szerepét: nem csinált semmit, így aztán négy beadásából négy gól született. Nyilván, csak pontrúgásból találtak be a fiúk: ez a csapat ennyire béna, sajnos, ahogy az hetek óta folyik a regáti lakájmédia minden, juhszagtól bűzlő csatornájából. Semmi akciógól, semmi bravúr, nincs 50 méteres lefutás, majd hálót rázó bomba és velőtrázó üvöltés a lelátón. Semmi izgalom. Csak dögunalmas 4-1-es győzelem úgy, hogy még többet is rúghattunk volna.

Vegyük szépen sorjában. Cestor fejelte az elsőt Păun szabadrúgásból megeresztett beadásából. Aztán Costache a másodikat, de neki már Itu is fejjel továbbította Păun szögletét. Az első negyedóra után már kettő-nullra vezettünk úgy, hogy a fiúk tényleg csak a fejüket használták. Helmut Ducadam a meccs előtt azt mondta a stúdióban a fogtündér díszpéldány Radu Naumnak, hogy számára az az öröm, ha a KVSC veszít, ellenféltől függetlenül. Úgyhogy neki nagyon elrontottuk az estéjét. Na de ez nem a tahók kívánságműsora, kérem. Sőt, hogy még jobb legyen, még a szünet előtt ugyanaz az Itu berúgja a harmadikat is. Igaz, nem fejelte be, hanem 45 perc után végre rájött, hogy az edző talán nem szigorúan szó szerint értette a meccs előtti tanácsot, hanem képletesen. Jó bölcsész módján tehát ő is átvitte az értelmet, és a fejből a lábba átvitt értelemmel, mindazonáltal a tény teljes konkrétságában beküldte a hálóba a harmadikat.

Szegény DP, mit csináljon egy ilyen veszélyes gyerekkel, aki előbb konkrétan, majd átvitt értelemben, azaz elvontan használja a fejét ugyanazon a meccsen, ugyanabban a félidőben? Ellenintézkedést foganatosít: konkrétan elvonja őt a pályáról, hadd ne üsse bele mindenbe azt a nemrég műtött orrát. De a helyette behozott Luis Aurelióval sem járt sokkal jobban. A második félidő első percében sárgát kap, majd beveri a negyediket, méghozzá úgy, hogy a meccs végén a regáti stúdió frusztrált szereplői egymást túllicitálva próbálták bizonygatni, hogy Lajos tulajdonképpen nem is kapura akarta rúgni a labdát, hanem az csak úgy önszántából ment be, hadd segítsenek Jonicő Oájá stábjának, amely kétségbeesve keresi a fogást a csapaton, és kínjukban már azt is megkérdezték a Klincsény edzőjétől, hogy nem volt bunda ez az egész? De kérem, bunda? Ebben a dög melegben? Persze a Klincsény valóban tíz emberrel maradt a pályán, és emiatt hálás lehet a mélynövésű Avram bírónak, ugyanis legalább még egy embert kiállíthatott volna tőlük. De nem hanyagolhatta el DP-t, így neki is adott egy sárgát – a sorskegyelméből vagy inkább fintorából – pontosan akkor, amikor Állatmenhely történetesen joggal méltatlankodott egyik helytelen ítélete miatt. No hadd érezze ő is a törődést.

A végén kaptunk mi is egy gólt, Petrilă sem talált be, ehelyett kapott egy sárgát. A gól nyilván a sorminta miatt kellett, no meg amiatt, hogy DP sem a BL-be nem nevezte, sem Voluntari-ba nem vitte el Jézust. Pedig azt még a legkisebb amerikai vasárnapi iskolás gyerek is tudja, “Jesus saves”. De DP fittyet hányt erre a régi igazságra. Talán nem szereti Jézust? Ő lenne az Antikrisztus?

Mi tagadás, a meccs utolsó perceinek teológiai mélységű firtatása helyett talán kínálkozik más magyarázat is: a 74. percben elfogyott a vörös ribizliborom, és töredelmesen be kell vallanom, hogy az utolsó 16 percet bibarcfalvi borvízzel próbáltam kihúzni. A sorsot viszont nem lehet becsapni, még akkor sem, ha a palackot saját kezűleg töltöttem meg a bibarcfalvi “kollektív” melletti, valóban legjobb minőségű forrásból. Sőt még akkor sem, ha Fülig Jimmy módján nem vagyok babonás és egyáltalán nem hiszek a varázslásban, pedig nekem sem az inkák, sem mások főpapja nem adott amulettet ilyesmi ellen. Ami azért, ismerjük el, nem csekély vakmerőség.

A sormintára visszatérve, az ismétlés kedvéért az eddigi eredményeink: 1-1, 3-1, 4-1. Ha a matematikai érzékem nem csal, akkor a következő meccset elvileg 5-1-re nyerhetnénk, amellyel simán ki is békülnék (ejsze még valamivel kevesebbel is), különösen a Maccabi Tel-Aviv ellen. Mocskos Makkabeusok, csak tolják oda a képüket a Főlegvár falai alá, tudom meglakolnak orcátlanságukért! – na de ez már másik, némileg Róla elnevezett poszt lenne, amibe most nem fogok bele. Maradok hát a viszontírásra, kedves Asztaltársak.