Nem elírás, szándékosan szerepel négy pont a címben. Ez most így stílszerű, hogy karnyújtásnyi távolságra került az újabb bajnoki cím, Tisztelt Asztaltársak. Tudom, hogy a babonások nem szeretik kimondani az ilyesmit, de a helyzet az, hogy küszöbön áll a Kolozsvári Vasutas történelmi címvédése. Korábban erre ugyanis nem volt példa, a Pászkány nevével fémjelzett korszak legjobb éveiben is két évente jött egy bajnoki cím. Közeleg tehát a klub életében az a pillanat, amikor visszavonhatatlanul nagycsapattá válik hazai színtéren. Szerintem kezdjünk hozzászokni a gondolathoz.

A tegnap esti meccs is ezt bizonyította. A csapat nem pusztán fordított hátrányból, hanem mindezt lehengerlő magabiztossággal tette, úgy ahogy a nyugati topklubok szokták saját bajnokságukban. Ráadásul tette ezt a rájátszás második legjobb teljesítményét nyújtó csapatával szemben. Ebben a bajnokságban a Viitorulnál nehezebb ellenfelet már nem lehet a pályán legyőzni, mert ugye senki sem léphet át saját árnyékán.

Szóval már csak négy pont kell a boldogsághoz. Tudom sokan már előre kiszámoltátok, hogy ha a juhok nem nyernek Craiován, akkor elég a három pont is. Azaz már a következő fordulóban bajnok lehet a KVSC. Soha ennél rosszabb bajnoki hajrát, Tisztelt Asztaltársak! A címvédés, ha sikerül történelmi tett lesz, azaz valami olyasmi, ami eddig nem volt. Ezért most én is olyasmit fogok tenni, amit nem hittem volna, hogy valaha megteszek. Meg fogom dicsérni Pet Rescue-t!

Ugye ebben a formában leírva a neve annyit tesz, hogy Házikedvenc Megmentő. A félidőben pedig pontosan ezt tette a mi kissé balkáni paraszt trénerünk. (Avagy ahogy én dicsérek nem dicsér úgy senki. 😀 ) Megmentette a mi házi kedvencünket, a CéeFeR-t. Igaz, hogy eredménykényszerben volt, de ettől függetlenül kizárólag az ő érdeme, hogy tettekkel cáfolta meg a róla – egyáltalán nem ok nélkül – kialakult sztereotípiákat, hogy csak védekezni tud és a futballt rombolni. A második félidőben olyan tökös, belevaló támadójátékkal rukkolt ki a csapat, hogy valószínűleg még az olyan ínyenc pofozógépek is elismerően csettintettek mint Fülig Jimmy.

Amúgy éppen pofonjainak monszunszerű süvöltéséről jutott eszembe kedvenc naplóíróm. A főlegvári stadion fémszerkezetének ütemes dübörgése ezúttal tökéletes szinkronban volt a Culio és Deac féle fogatlan öregfiúk teljesítményével. Erről meg kizárólag a Boldogság Szigetetek egykori uralkodójára tudtam szabadon asszociálni. Jár a pacsi Camorának, Culiónak és Viniciusnak, meg Bordeianunak, meg Omraninak, mert valamennyien érdemi részt vállaltak a tegnap esti sikerből. Egyetlen apró megingást leszámítva, amitől Hagi fiai megszerezték a vezetés. Mellesleg a „király” is besegített egy kicsit a mi fiainknak, amikor jó ötletnek vélte, hogy megpróbálja védekező középpályásokat becserélve védeni az egy gólos előnyét a második félidőben. Nem volt az.

Most veszem észre, hogy olyan hosszúra sikerült a kommentfogó, hogy az már egy posztot képez. Még tudnám szaporítani a szót, de minek? A meccset ti is láttátok, ahogy a tabella pillanatnyi állását is megnéztétek. Számolni meg tudtok. Amondó vagyok töltsünk most magunknak egy pohár jófajta bort, dőljünk hátra és ízlelgessük a siker ízét. Újfent Tuskó Hopkinsszal zárom soraimat. Fel a fejjel, Tisztelt Asztaltársak!

Fotók: RJA