Góltalanul leikszeltünk Krajován.
Lehet erről egyáltalán bármi egyebet is írni?
Ha igen, azt is röviden.

A regáti olasz konyha úgy tűnik, nem ízlik a borznak, de azért el sem csapta a hasát. Sőt. Talán emígyen foglalható össze a Krajova és a KVSC húszezer déli és néhány tucat kolozsvári szurkoló előtt lezajlott összecsapása. Miközben az első félidő nagyjából kiegyenlített volt és az utolsó percben Bud csak picit nyúlt túl alá Deac beadásának (ó, Deac, hát az megint nem csinált semmit), a másodikat már érezhető fölénnyel hozta le a csapat. Csak éppen azok a labdák nem akartak bemenni.

Úgy vagyok vele, tisztelt Asztaltársak, hogy Deac mosmá tényleg unalmas. Mind csak adja ezeket a gólpasszokat hol Budnak, hol Omraninak, oszt mégsem lesz belőlük találat. Így aztán szegény csak asszisztál a mellé-fölérúgásokhoz, ami – Fülig Jimmy szavajárása szerint – elég nehezen képez győzelmet. Hát most nem képezett. Vagy hogy a másik klasszikust, Pál apostolt idézzük: “Akaratom van ugyan a jóra, de a véghezvitelt nem találom” (Róma 7, 18). Talán ezzel summázható pl. Omrani szereplése.

Culio kimaradt a kezdőből, sőt a padról is. DP valószínűleg még a meccs megkezdése előtt barátilag megelőlegezte neki a második sárgát, hogy majd reménység szerint a juhok ellen szerepeltethesse. Bud jól mozgott, tucatnyi labdát lefejelt, csak nem volt, aki lecsapjon rájuk (Tzukifijú, lábadozzál, minél hamarabb!). Avram bíró nem látszott ki az egyébként itt-ott felszántott barázdák közül, és mivel kissé visszafogottabb szigorral bíráskodott, a favágók felszabadultabban dolgozhattak. Mr. Loodtalp csaknem feldobta a talpát, miután előzékenyen bakot álltak neki. Felvágódott, majd hanyatt vágódott, és azzal azt hittük, hogy a film is elvágódott nála. Gondviselésszerű volt, hogy ki nem törte a nyakát ilyen mértékű gyomlálás után. De nemsokára újult erővel, sőt, szinte megtáltosodva jött vissza a meccsbe. Azért én megvizsgáltatnám.

Djokovic nem igazán találta a helyét, pedig ha egyetlen olyan fejest produkál, amilyent nagy ritkán szokott, azzal is eldönthette volna a meccset. Jobbára működött a rendszer, csak az az időnként fölé lőtt, parabolikusan átemelt vagy éppen kapura sózott labda nem akart bemenni sehogysem. Nyilván amiatt, hogy rendszerint Deactól érkezett (hányszor mondjam még, hogy Deac nem csinál semmit?). Mondhatnánk, hogy kár a döntetlenért, meg hogy a Sepsiben kell bizakodnunk. A magam részéről nem bízom a csodákban: támaszkodom rájuk. Ráadásul a székelyekben meg is van a potenciál arra, hogy megriasszák a nyájat. De ha nem tennék is: ahhoz még mindig nem kell csoda, hogy a KVSC továbbra is megvédje az első helyét a táblázaton.

Lehet szidni DP-t a góltalanság miatt, de látnunk kell, hogy olasz edzővel szemben állt ki, aki a legkisebb hibát vagy rést is ki tudja használni. Ha tehát az eredmény számunkra nem éppen jelent nyereséget, a Krajova egyértelműen veszített a helyzetéből. Holnap este kicsivel okosabbak leszünk a juhok-Sepsi meccs után, de valljuk be őszintén: ezt az első helyet nem másnak kell megszereznie számunkra, hanem nekünk kell azt megtartani. Erre nyilván meg is van, meg is lesz a lehetőség, csupán élni kell vele. Hiszen amint a mester tanítja: az a harcoló fél van előnyben, aki magához ragadja a kezdeményezést. És egy söröskancsót vagy széklábat. Aztán durr bele! A söröskancsót bízzák ide. A többivel pedig elboldogulnak a fiúk. Én még nem kongatnám a vészharangot.