A világ csak esztétikailag igazolható, mondta egy jópofa, röckeni papfióka, aki olyan jeles gondolkodókkal született egy napon, mint én. Ha hozzáteszem, hogy Friedrich Wilhelm Nietzschének hívták, akkor már az is világos, hogy mennyire beképzelt vagyok. Azért remélem, az önirónia is kellő mértékben kihallatszik a sorok közül, Tisztelt Asztaltársak. Nos, nem kerülgetem tovább a forró kását, inkább bevallom egyenesen, hogy a futball esztétikájáról fogok értekezni, korántsem tudományos igénnyel. Sőt, rögtön kezdjünk egy meredek állítással: a futball csak esztétikailag igazolható.

Micsoda elszállt gondolatnak tűnik így elsőre igaz? Talán lehet, hogy az is. Egy másik lúzer, akit csak úgy csúfoltak a háta mögött, hogy a königsbergi agglegény, azt találta mondani, hogy a filozófia valamennyi problémája egy kérdésre redukálható: mi az ember? Mielőtt pánikba esnétek, természetesen nem fogjuk végigvenni a teljes filozófiatörténelmet. A röckieni papfiókát és königsbergi agglegényt kizárólag az analógia kedvéért említettem. Tehát úgy fogom bizonyítani, hogy a foci kizárólag esztétikailag igazolható, hogy először arra keresem a választ: mi a foci?

Mivel ez egy blogbejegyzés és nem szakdolgozat, ezért természetesen nem bontom ki az igazság minden részletét. A mi kortárs focinkról a legelterjedtebb vélekedés, hogy az már csak az üzletről szól. Ha pedig üzletről szól, akkor a klubok számára kizárólag az eredmények számítanak, mert az eredmények hozzák a pénzt, így a foci esztétikai minősége nem tényező többé a posztmodern futballban. És meg kell vallani, hogy bizony sok igazság van ebben a közvélekedésben. Valóban elképesztő mennyiségű pénz van a fociban, szinte önálló tudománnyá nőtte ki magát, hogy milyen edzésmódszerekkel, milyen stratégiával lehet eredményesnek lenni ebben a sportágban. Azt is szokták mondani, hogy a szurkolóknak kuss, pofa súlyba, mert a klubvezetők és az edzők jobban tudják. Milyen dolog már, hogy csórok beleugatnak a gazdagok dolgába. De még akik finoman, jóindulattal fogalmaznak is, azt mondják, hogy bizony a labdarúgást szerető pórnép véleménye másodlagos, ha nem teljességgel irreleváns. A focit győzelemre játsszák. Ergo pénz beszél, kutya ugat.

Igen ám, de senki nem teszi fel a kérdést, hogy miért van ilyen iszonyatosan sok pénz a fociban? Miért ilyen nagy a tét? Miért szponzorálják a mammutcégek, hogy lehet a játékosoknak földi halandó számára szinte felfoghatatlanul nagy fizetése? Pedig a válasz pofon egyszerű: mert a sportág népszerű. És miért népszerű? Azért, mert az embereknek tetszik. És ugye akkor jogos az a kérdés is, hogy vajon miért tetszik nekik ennyire? Küzdelem, verseny és üzlet a többi csapatsportágban is van, nem igaz? Igen ám, de mégis foci a világ legnépszerűbb sportága. És azért a legnépszerűbb, mert a legtöbb embernek tetszik. És miért tetszik? Azért mert látványos és a versengésen túl önálló esztétikai értéket képvisel. Mert mi történne, Tisztelt Asztaltársak, ha a foci unalmas lenne? Ha senki nem nézné sem a lelátókon, sem a tévé előtt? Akkor ugyan melyik cég támogatná a labdarúgást? Ki fizetne érte horribilis összegű közvetítési jogdíjat? Miből telne a sztárgázsikra? Mi lenne a tétje a meccseknek?

Ugye magatoktól is sejtitek a választ? Nem kertelek tovább, mondjuk ki nyíltan: a nézők, a szurkolók nélkül senkinek nem lenne 800 ezer eurós fizetése sehol, semelyik klubnál. Talán klubok se lennének. Mert kereslet nélkül nincs kínálat sem. És akkor van pofája egy regáti parasztnak azt mondani, hogy nem azért fütyülték ki a szurkolók a csapatot mert rosszul játszott, hanem mert a szurkolók és a klub korábbi edzői haverok? Öcsisajt, ha nincsenek szurkolók elmehettél volna te is kézilabdásnak ketrecharcosnak, vagy a bányába melózni!

Márpedig, ha azért van ennyi pénz a fociban, mert az sok embernek tetszik, akkor annak a sok embernek lehet teljesen legitim véleménye a sportágról. Vagy – ami azt illeti – kedvenc csapatáról, vagy annak a balfasz, gyáva edzőjéről, ugye? És ebből a szempontból teljesen közömbös, hogy a sok embernek igaza van-e vagy sem. Mert ahogy a világ, úgy a foci is csak esztétikailag igazolható! q.e.d.