… vagy heréljünk csehet? – tartja a régi mondás. A futballvilág fő baja talán éppen az, hogy szinte senki sem azt csinálja, amit a munkájából adódóan tennie kellene. Mert elvileg az edző edz(et), a focista focizik, a szurkoló szurkol, a bíró bíráskodik, a szenzációújságíró szenzációt teremt. A kapus pedig – jó esetben – zárva tartja a kaput.

Ehhez képest manapság efféle jelenségeket tapasztalunk: a focista bírózik, a szurkoló edzőzik („Monnyonle!”), a bíró szenzációt teremt a hülyeségeivel, a szenzációújságíró a meglepetéstől egykapufázik a fejével, a kapus focizik (amíg el nem veszíti a labdát, s be nem kapja a gólt), az edző pedig – jobb híján – szurkolózik. Azaz szidja a szurkolókat. És ez utóbbi fáj nekünk, kedves Asztaltársak. És valószínűleg nemcsak ez. És nemcsak amiatt, mert a fenti kategóriák közül csupán a szurkoló teszi mindezt jobbára ingyér. Vagy mégsem?

A Medgyes elleni döntetlen után ugyanis bekövetkezett Állatmenhely újabb aranyköpése, miszerint a lemondását követelő szurkolókat „feltehetőleg fizetik”. A tudományos módszertan követelményei szerint a tényt mindig világosan meg kell különböztetni a feltételezéstől. Namármost: az, hogy őt fizetik, tény. Méghozzá csillagászatilag nagyobb összeggel annál, amennyi Wágner úr szerint eleve nincs is. Fülig Jimmy vasmarok-szorítással nyomatékosított alábbi ajánlatára, miszerint:

– Én téged száz fonthoz juttatlak, ha elvezetsz a Kapitányhoz.
Wágner úr így válaszolt:
– Könyörgöm, higgyétek el… Nincs annyi pénz, fiam, amit itten mondsz… Az csak tíz font! De különben sincs nálam my old great man of the Piszkos! Higgyél nekem, te sztrovacsek! Hát szoktam én hazudni?

Szóval, a tényeknél maradva: Állatmenhely, aki csaknem ötezerszer annyi pénzt kap, ami nincs is (és ez tény), azt állítja, hogy a szurkolókat valószínűleg fizetik. Kár, hogy nem próbálta megtippelni az összeget is, amennyivel ezt a szurkolói tábort ellene lehetett hangolni. Pedig ehhez lassan nem kell egyetlen fillér sem (megkockáztatom: eddig sem kellett). Bőven elég az a hozzáállás, amit tőle és a hasonszőrűektől tapasztaltunk. Ehelyett inkább megköszönhetné, hogy tiszta ingyér végezzük az ő munkáját: miközben ő 500 ezer euróért nem képes kitalálni, hogy a KVSC miképpen verhetné széjjel a bajnokság alsó fertályában senyvedő ellenfeleit, a szurkolótábor részéről folyamatosan jobbnál jobb ötleteket hall ennek orvoslására vonatkozóan. Legutóbb a végső megoldás gondolata merült fel: monnyonle! Egyébiránt teljesen jogosan, hiszen a Medgyes ellen pl. Laci is tudott volna döntetlent játszani, Botos Sanyival pedig ő is ki tudta volna rúgatni magunkat a kupából, méghozzá sokkal olcsóbban. Miért kellene a KVSC-nek ilyen drágán pontokat és trófeákat veszítenie? Hogy a végén még a búfelejtő pálinkaadagot is csökkenteni kelljen, amit pl. Wágner úr és sorstársai olyannyira zokon vennének? A javaslat tehát nagyon is ésszerű. A szurkoló azért edzősködik, majd edzőzik az edző helyett, aztán azért bíráskodik, majd bírózik a bíró helyett, mert amazok nem feltétlenül állnak azon hivatás magaslatán, amelyért változatlanul iszonyatos összegeket zsebelnek be. Mintha senki sem azt csinálná, amire hivatott. Ennyien pályát tévesztettünk volna? Úgy tűnik, elfelejtettük a régi pártdirektívát, ami Hofi atyánk hamisítatlan tolmácsolásában még így hangzott: „Minden legyen az, ami a neve. A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak.”

Lehet, hogy fizetnek bennünket? Igen. De általában olyan munkáért, amit viszonylag tűrhetően el is végzünk. Jobbára heti 40 órában. Különben kirúgnak. És még csak nagy közönségi nyomás sem kell ehhez. A főnök négyszemközt, mosolyogva megteszi. És mi még mindig a klubnak szeretnénk pénzt spórolni. No persze, hozhatnánk szélsőségesebb példákat is a közelmúltból. Hiszen régi ismerősünk, Evra, aki puszta létével megdöntötte a platóni ideatant, mert ő nem pusztán „részesült” bizonyos fokig az aljasság ideájából, hanem ő lett „az aljas maga”, legutóbb újraírta a futballista munkaköri leírását, miszerint abba alkalmasint belefér egy-két szurkoló karate-típusú fejberúgása is. Sőt, mérföldkővé vált a foci történetében, hiszen elsőként állíttatta ki magát még a mérkőzés megkezdése előtt. Ha netán valaki kételkedett volna abban, hogy Evra néhány évvel korábban miként rúghatta nyakon és mellkason Sougout, a mi fekete párducunkat a Ments Eszter, (a) Ju(h)nyáj Tí(é)d! nevet viselő, a szigetországi tüzes vizet a gallérja alá döntögető Szőr Alkesz Róla elnevezett csapata elleni mérkőzésen, miközben a bíró még szabadrúgást sem ítélt, nemhogy Evrát kiállította volna, az kattintson a fenti linkre. Vagy olvassa el Vörös(es)marty Mihály alábbi sorait:

Evrának híják a silány gazembert,
Ki Sougounkat lerúgta cudarúl.
Kergesse őt a Főlegvár haragja
A síron innen és a síron túl.

Evra ugyanvalóst megérdemelte volna Don Fülig di St. James sommás ítéletét, miszerint „a (Főleg)vár fogán kellett volna felpofozni, és egy balegyenessel kitoloncolni” a kincses városból. És mindezt egy szintén jobbára fizetetlen, a pillanatnyi trónüresedés következtében alkalmi jelleggel uralkodó, az államügyeket leginkább a vádlottak padjának szemszögéből ismerő közember javasolta. Az, hogy Állatmenhely is ezt érdemelné, egyre kevésbé vitatható. De ha a busásan fizetett edzősködés helyett továbbra is szurkolózik, akkor bizony mi is edzőzni fogunk. Akár pusztán anyagi megfontolásból, hiszen a bírózással nemigen lehet ekkora pénzt megtakarítani pl. a következő edző fizetésére. Így a lehető legmelegebben ajánljuk neki, hogy a moldvaiak irányában kifejlődni látszó komplexusát mihamarabb leküzdve csináljon fasírtot/piláfot/miccset a jászvásáriakból (nem kívánt törlendő – vereség vagy döntetlen esetén maga Állatmenhely is). Mit monnyunk még? Győzzön vagy monnyonle!

Bmiky kartárs megtippeli a kezdőcsapatokat. Remélem, ő is úgy gondolja, hogy 11 jó játékost ki tudunk állítani. Jó reménység szerint erre nem érvényes Wágner úr fenti alaptézise, miszerint annyi jó játékos egyszerre nincs a Főlegváron…

CFR: Arlauskis – Manea, Vinicius, Boli, Camora – Hoban – Deac, Culio, Nistor, Păun – Urko Vera. 
Iasi: Kelava – Tiago Almeida, Frăsinescu, Mihalache, Bădic – Cioinac, Qaka – Platini, Pedro Mendes, Panţîru – Jo Santos.  Eltiltva: Sin. Sérültek: Boşoi, Kizito.