Amikor kora délután elindultam a szokásos heti megbeszélésünkre, még nem is sejtettem, hogy a mai napon láthatom Kolozsvár második és harmadik legjobb csapatát is egymás ellen játszani. A Kolozsvári Egészség ellen játszott a KVSC B-csapata a Clujana-pályán, és bár a végeredmény gólnélküli döntetlen lett, a meccs elég izgalmasra sikeredett.

A meccs eleje olyan volt számomra, mint a Brazília-Skócia a ’98-as vébén, 22 embert láttam a pályán, és fogalmam sem volt róla, hogy ki kicsoda. 4-1-4-1-es felállásban kezdtük a találkozót, nagyrészt széleken támadtunk, kifejezetten jó tempóban, és a csapat átlagéletkorához, valamint a harmadosztályhoz képest egész technikásan fuballozva. Mikivel a játékosokat a számaik alapján azonosítottuk és az első dolog, amiben egyetértettünk, hogy a tízes jól bánik a zsugával és van játékintelligenciája. Adrian Pop ezt később is bizonyította, kiválóan játszott, jók voltak a beívelései, szabadrúgásai és olyan szemmel ,,látott” a pályán, amilyen az ő korában keveseknek van.

A következő akit sikerült egy kicsit felmérni, a csapat jobbszélsője, Rabbi Figueroa volt. Szerintem a srác tehetséges, csak nem ezen a poszton. Nemcsak azért mert elég idegenül mozog (gondolom nem itt játszatták eddig), hanem mert túl magas, és a legfőbb kvalitásai a labdatartás, a fizikai-, és lövőerő, valamint első érintés. Magyarul a Fennvaló is bójacenternek teremtette, esetleg holding középpályásnak, de szélsőnek semmiképp.

Nekem a csapatból a legjobban egy belsővédő, a 17 éves Paul Potra tetszett, akinek az egész meccsen egy rossz megmozdulása volt, az is a végén és támadáskor, védekezésben hibátlan teljesítmény nyújtott. Egyrészt ez a hibátlanság tetszett nagyon, másrészt az, hogy rendszeresen volt energiája segíteni az akciókat, egyszer még helyzetbe is került. Kiváló passzkészség és játékintelligencia volt benne, ilyenkor sajnálom, hogy a mélységi irányítók ideje lejárt, mert simán el tudnám képzelni egy sorral előrébb is. Társa , Mihai Kereki szintén jól játszott, a két belsővédő szerintem simán Liga 1 felsőház szinten fog játszani hosszútávon.

Bár a 60. percre elfáradt, Claudiu Petrilă is nagyon jól játszott, fiatal madárcsontú szőke srác, lehet hogy még közelebb van a személyi igazolványhoz, mint a jogosítványhoz, de futballozni nagyon tud. Felszántotta a pályát alapvonaltól alapvonalig, sok jó passza volt, részt vett a középpályás védekezésben és látszott, hogy pontosan tudja, hogy a pályán mit kell tennie, miért és meddig. Ők öten felfele emelkedtek ki a mezőnyből, ami egy olyan meccsen, ahol az ellenfél 30 éves arcokkal áll fel, igencsak megsüvegelendő, és nem kevés önbizalomra is ad okot.

A center Marius Coman viszont nem győzött meg. Nem mondom hogy rosszul játszott, viszont nem is volt jó. Erős testfelépítésű csatár, izmos, a sebességgel sem állt hadilábon, de elég technikátlannak tűnt elsőre, és sokszor volt körülményes kulcshelyzetekben. Nem volt ösztönös megoldása, a kontrák pedig rendszeresen lassultak, ha rajta keresztül ment a támadásépítés. Lehet, hogy csak simán gyenge meccse volt, reméljük a legjobbakat.

Nem tudom kit és mennyire befolyásolt a pályán levők közül, de a CéeFeR vezérkarának tekintélyes hányada ült  a lelátón. Muresan, Mara, Petrescu és még néhányan tiszteletüket tették, Petrescu egész jópofa volt, úgy drukkolt a meccs végén, mintha a BL-csoportkör lenne a tét. A nap pedig az utolsó sípszó után koronáztatott meg, amikor is az utóbbi sok év legkomplexebb KVSC-csatárával hoztunk össze egy közös képet. 😀

Bmiky kiegészítése: az első csapat keretéből Coman mellett Chiriţă játszott le, de nem az alapposztján, szélsőként, hanem jobbhátvédként. Nem hibázott, de tőle ezen a szinten extrák is kellenének, azok pedig nem voltak. Csaba öt kiemelését viszont megtoldanám egy hatodikkal: Adrian Rus remekül védett, a második félidőben három góltól mentette meg a csapatot.

Sănătatea–CFR II 0-0

CFR II: Rus – Chiriţă, Kereki, Potra, Roş (Băican) – Cl. Petruş – Petrilă (Coţi), Ad. Pop, Al. Petruş (Şter), Figueira – Coman.

Fotók: Gábor-István Gábor