Csak azért, hogy a regáti média főszereplői se essenek ki az edzésből. A KVSC-nek pedig könnyen hiányérzete lehet a következő évadban.

Vegyük szépen sorjában. Először is, ha maroknyi – vagy Amaroknyi – is a székely (amennyiben a VW böhöm pickupjával érkezik a meccsre), úgy tűnik, nem porlik. Legalábbis nem olyan ütemben, ahogyan azt a román futballban szeretnék. A Hadnagy Attila elgáncsolása következtében Issa Thiaw által berúgott büntetőt a tragédiától ismételten elcsukló hangon kommentálta a pártatlanságáról és tárgyilagosságáról elhíresült Digi adó bemondója. 

A Sepsi OSK valóban történelmet írt: de ezt a történelemírást ennél szenvtelenebbül talán nem is lehetett volna bejelenteni. Lásd ugyanannak a kommentátornak a meccs végén elhangzó szövegét: „Igen, ez a feljutás (közben enyhe hatásszünet) szép (alig bírta kimondani, egyem a szívit!), de hát a neheze most kezdődik.” Aztán pillanatra újfent elcsuklott a hangja, ahogy a nacionalizmustól bétaknyadzott szeme a Székely Légió feliratú zászlóra tévedt. Egyszer sikerült kiejtenie azt a szót, hogy „magyar”, de rögtön meg is bánta, mert a hangszálai egyből remegni kezdtek.

Igen, a Sepsi komoly fertőzést, szaknyelven szepszist okozott a Bundásligában. Eddig csak egyetlen embert, a Vásárhely, majd a KVSC hátvédjét, Sepsi Lacit hívták „mérgezésnek”. Akinek egyébként volt mersze, hogy Robbie van Perszétől kétszer is elvegye a labdát a Főlegváron… De most már nem egyetlen embert, hanem egy egész csapatot hívnak „mérgezésnek”. Fertőződik a Bundásliga rendesen.

Még nem tudni, a szentgyörgyiek milyen teljesítményeket nyújthatnak majd a pályán, hiszen amióta a föníciaiak feltalálták a pénzt, elég sok minden ettől függ. Az egyértelmű, hogy az ellendrukkerek már rég ott ülnek a mikrofonok előtt, ott lapítanak és aztán majd harsognak a sajtótájékoztatókon. De önmagában az az érzés óriási, hogy a bégető juhok, a vonító kutyák, illetve a sárga mezes és jó ideje magyarmentes kontraválogatott szentélyének, a „Nemzet küzdőterének” füvét idén és jövőre székely, sőt bantu székely stopli fogja taposni. Gondoljunk bele, kedves Asztaltársak, hogy a szigorúan egynyelvű „National” Arénában nemcsak a ritkán odatévedő magyar válogatott meccsei idején harsan fel majd a „Huj, huj, hajrá!”. Hát ebből országos cirkuszok lesznek: talán még kormányválság is elképzelhető. Van rá egy ezresem, hogy minden ott elhangzó magyar szót szitokként fognak értelmezni: akár az lesz, akár nem. Bizony, ismét drága lesz a mi drága anyanyelvünk minden egyes szava, csak győzze fizetni a Sepsi. No, de „nyelvében él a nemzet” – mondta Kőváry László, éppen a Sepsiszentgyörgy közelében lévő Szentivánlaborfalván…

Ez a pillanat viszont történelmi a KVSC szempontjából is: fontoljuk meg, kedves Asztaltársak, most már nem mi leszünk az egyetlen „ungurok” a Bundásligában, hanem lesznek nálunk még „ungurabbak” is… Ki fog bennünket ezután elkívánni ebből a szép hazából? Még a végén hiányérzetünk lesz, mint Bástya elvtársnak A tanú című klasszikus filmben: „Mi ez? Bástya elvtársat már meg se akarják gyilkolni?” Mi ez? Bennünket már el se küldenek innét? Mi már sz***rt érünk?

A meglepetések évadja volt ez, hiszen „odaát”, egy országos ellenszélben, ahol szinte minden meccsen Csányi Sándor volt a bíró (természetesen különböző álneveken) 24 év után ismét az a Kispest Honvéd, Puskás és Bozsik egykori csapata nyerte meg a bajnokságot, amelynek a költségvetése kevesebb, mint egyharmada volt a nyilván befutásra predesztinált Videotonénak. A Video-ton azonban – nevét meghazudtolva – kép és hang nélkül maradt a gólkirály Eppel Marci találatától. Csak a Hapoel el ne happolja Eppelt…

És hogy az abszurditást valóban a végsőkig fokozzuk, kedves Asztaltársak: jövő nyáron mit szólnátok egy Sepsi–KVSC szuperkupa-döntőhöz mondjuk a National Arénában, némi Hargita meg egyéb félhivatalos sörök társaságában? Az valószínű, hogy a regáti hírcsatornák bérencei soha nem fogják megtanulni a székely csapat nevének kiejtését, de mérget veszek rá, hogy nem fogják elfelejteni őket. És a szurkolóikat sem. Hajrá fiúk!